Természettudományi Közlöny 1912 (44. évfolyam, 545-568. füzet)

1912-04-01 / 551. füzet

APRÓ KÖZLEMÉNYEK. 339 Az állati tüdőre vonatkozó legújabb számítások köréből megemlíthetjük ugyancsak SCHULZE F. E. (1906) és LUSSDORF (1911) vizsgálatait. SCHULZE számlásai szerint a lélekző felszín a macska tüdejében 20, a há­romujjú lajhár tüdejében 5, a delfin tüdejében pedig 43 m2. LUSSDORF a ló tüdejében az alveolusok számát 31300 milliónak, a lélekző felszínt 16­59 m2-nek találta. Egészen pontos eredményre jutni lehetetlen s így nem csodálkozhatunk a szerzők adatainak különböző voltán. De bármelyik adatot fogadjuk is el, ha meggondoljuk, hogy a kis emberi, vagy állati tüdőben aránylag mily óriási felszín van, itt is szemünkbe ötlik az a tény, hogy a természet maga hozza létre a legelmésebb és legfinomabb gépezeteket. Szent-Györgyi Albert: Mesebeli óriás polip-lelet Kali­forniában. A múlt századokban meg­jelent természetrajzi könyvekben cso­dálatos regéket olvashatunk róla, hogy milyen óriási polipok élnek az óczeánok bizonyos részein, melyek a hajósok elbeszélései szerint egész vitorlásokat a tenger alá tudnak sülyeszteni. Ez adatok hitelességében nagyon sokáig kételkedtek, mert első pillanatra lerítt róluk, hogy „messziről jött ember" a hírhozó. Azonban a múlt század 70-es éveiben kiderült, hogy bármily túlzottak is ezek a régi hírek, forrásuk a valóság, mert VERRILL és mások Labrador és Új-Foundland táján partra vetve találtak ilyen szörnyetegeket, illetőleg azok egyes részeit. Egy pél­dánynak, melyet a hullámok 1877. november 27-ikén az új-foundlandi Lance Coveban vetettek partra, törzse 11, tapogatós karjai pedig 33 láb hosszúak voltak. Legújabban BERRY1 adott hírt róla, hogy Californiában, Monterey Bayben 1911. júniusában az ottani halászok a víz színén lebegve egy óriási holt polipot találtak. A halá­szok a partra húzták a hullát s meg­mérve karjaival együtt 30 láb hosszú­nak találták. A hulla nagyon rossz állapotban volt, színét már elveszítette, azért konzerválásra nem is lehetett gondolni. Bár szakember nem látta az állatot, az értelmes halászok leírásából meglehetős biztossággal meg lehetett állapítani, hogy az állat nem a Dosidi­cus gigas nevű faj képviselője volt, mely faj a legóriásibb ama polipok közt, a­melyeket Észak-Amerika Atlanti partjairól eddig ismerünk. Dr. Soós Lajos.­ ­ BERRY S. S., Note on the occurrence of a giant squid off the California coast. The Nautilus, 25. köt., 1912. februáriusi szám, 117. lap. TÁRSULATI ÜGYEK. Választmányi ülés 1912. márczius 20-ikán. Elnök : LENGYEL BÉLA. Jegyző : ZEMPLÉN GYŐZŐ. Jelen vannak : AUJESZKY ALADÁR, BUCH­BÖCK GUSZTÁV, DADAY JENŐ, FILARSZKY NÁN­DOR, FRÖHLICH IZIDOR, HORVÁTH GÉZA, HUTYRA FERENCZ. JABLONOWSKI JÓZSEF, KOCH ANTAL, KOSUTÁNY TAMÁS, KÖVESLIGETHY RADÓ, LAKITS FERENCZ, LÖRENTHEY IMRE, MÉHELY LAJOS, MOESZ GUSZTÁV, PEKÁR MIHÁLY, RÁTZ ISTVÁN, SCHILBERSZKY KÁROLY, SZARVASY IMRE, THAISZ LAJOS, UDRÁNSZKY LÁSZLÓ és WITTMANN FERENCZ választ­mányi tagok , ILOSVAY LAJOS első titkár, GORKA SÁNDOR másodtitkár, KARLOVSZKY GEYZA pénztárnok és RÁTH ARNOLD könyv­tárnok. A múlt ülés jegyzőkönyvének fel­olvasása és szabályszerű hitelesítése után 22*

Next