Természettudományi Közlöny 1912 (44. évfolyam, 545-568. füzet)

1912-05-01 / 553. füzet

APRÓ KÖZLEMÉNYEK. 403 sóst és magát az Ős-Óczeán vizét is a lehűlő Föld kiszabaduló gátaiból szár­maztatják. Sok nagy hőfokú konyha­sós hévíz, így a karlsbadi hőforrá­sok juvenilis vize, támogatja ezt a ma­gyarázatot. Dr. Lóczy Lajos: Az emberbőr ipari feldolgo­zása. Az ember bőre felszínes meg­tekintésre a test legnagyobb részén nagyon vékonynak s ezért ipari fel­dolgozásra teljesen alkalmatlannak látszik. De már a bőrön ejtett első metszés megtanít, hogy a bőr koránt­sem oly vékony, mint a milyennek hajlé­konysága és sim­a felszíne alapján gon­doljuk. Az ember bőre a test felszínén nem mindenütt egyforma vastag, így a törzsön vékonyabb a háton, mint a has­oldalon, míg a végtagokon annak az oldalnak a bőre vékonyabb, a­mely felé azt behajlítjuk. Általában a férfi bőre vastagabb, mint a nőé. Nem tekintve némely különösen vé­kony, vagy vastag helyeket (dobhártya, szemhéjak, talp, tenyér), a bőr vastag­ságát, a bőr alatti szöveteket nem számítva, 1—4 mm vastagnak mond­hatjuk. E számadat szerint az ember­bőr ipari feldolgozásra igen is alkal­mas, és hogy azt már iparilag fel is dolgozták, arra a múltban példát is találhatunk. Egy a középkorból ránk maradt emberbőrbe kötött foliáns nem pá­ratlan ritkaság a régiségbúvár és tör­ténész előtt. Alkalmam volt BALLAGI ALADÁR egyetemi tanár könyvtárában egy ily könyvet megszemlélnem, mely­ről TÖRÖK AURÉL egyetemi tanár álla­pította meg, hogy a hónaljból vett emberbőrbe van kötve. Bár a könyv 1554-ből való, a kötés tökéletesen ép, sőt ebben a tekintetben teljesen meg­egyezik a többi ugyanilyen korbeli tehénbőrkötésekkel. Különben színe is hasonlít az utóbbiakéhoz. Természetesen az emberbőr ily feldolgozását nem űzhették iparilag, inkább csak egy-egy könyvbarát­ főúr ötlete lehetett a török-magyar harczok alatt egy-egy könyvének kötésére a bőven termő emberi anyagot fel­használni. Egy másik, még érdekesebb példát találunk HYRTL anatómiájában. HYRTL a következőket jegyzi meg : A franczia forradalom alatt a meudoni bőrgyár, hogy olcsó bőrt állíthasson elő, fel­dolgozta a kivégzettek bőrét. A férfi bőre jobbnak bizonyult a zergebőrénél, a nő bőrét azonban csak kevésbbé tar­tós bőrmunkák készítésére lehetett fel­használni. Szent-Györgyi Albert: A kakuktojás színbeli alkalmaz­kodása. BALDAMUS-nak arra a kétség­kívül egyes esetekben helyes megfigye­lésre alapított általánosítását, hogy a kakuk tojása mindig olyan színű, mint azoké az apró madaraké, a­melyeknek fészkébe szokta egy-egy tojását csem­pészni, többen megint csak egyes ész­leletek alapján, megerősíthetni vélték, s így vált mondhatnók közmondássá a kakuk ama bűbájos tehetsége, hogy „tojását hasonló színűvé tudja tenni ama fészek tojásához, a­melybe az övét akarja tojni". Pedig a dolog a valóságban nem egészen így van. BREHM szerint a kakuktojás a madár nagyságához arányítva nagyon kicsiny, alig nagyobb a verébtojásnál, alakja szerint nem igen, de színére nézve nagyon változatos ; alapszíne élénk sárgászöld, vagy ibolyaszürke s nagyon változatos nagyságú és sűrűségű barna pettyekkel tarkázott ; általában véve oly változatos alapszínű és tarkázatú, mint egyetlen más madárnak tojása

Next