Természettudományi Közlöny 1912 (44. évfolyam, 545-568. füzet)
1912-05-01 / 553. füzet
APRÓ KÖZLEMÉNYEK. 403 sóst és magát az Ős-Óczeán vizét is a lehűlő Föld kiszabaduló gátaiból származtatják. Sok nagy hőfokú konyhasós hévíz, így a karlsbadi hőforrások juvenilis vize, támogatja ezt a magyarázatot. Dr. Lóczy Lajos: Az emberbőr ipari feldolgozása. Az ember bőre felszínes megtekintésre a test legnagyobb részén nagyon vékonynak s ezért ipari feldolgozásra teljesen alkalmatlannak látszik. De már a bőrön ejtett első metszés megtanít, hogy a bőr korántsem oly vékony, mint a milyennek hajlékonysága és sima felszíne alapján gondoljuk. Az ember bőre a test felszínén nem mindenütt egyforma vastag, így a törzsön vékonyabb a háton, mint a hasoldalon, míg a végtagokon annak az oldalnak a bőre vékonyabb, amely felé azt behajlítjuk. Általában a férfi bőre vastagabb, mint a nőé. Nem tekintve némely különösen vékony, vagy vastag helyeket (dobhártya, szemhéjak, talp, tenyér), a bőr vastagságát, a bőr alatti szöveteket nem számítva, 1—4 mm vastagnak mondhatjuk. E számadat szerint az emberbőr ipari feldolgozásra igen is alkalmas, és hogy azt már iparilag fel is dolgozták, arra a múltban példát is találhatunk. Egy a középkorból ránk maradt emberbőrbe kötött foliáns nem páratlan ritkaság a régiségbúvár és történész előtt. Alkalmam volt BALLAGI ALADÁR egyetemi tanár könyvtárában egy ily könyvet megszemlélnem, melyről TÖRÖK AURÉL egyetemi tanár állapította meg, hogy a hónaljból vett emberbőrbe van kötve. Bár a könyv 1554-ből való, a kötés tökéletesen ép, sőt ebben a tekintetben teljesen megegyezik a többi ugyanilyen korbeli tehénbőrkötésekkel. Különben színe is hasonlít az utóbbiakéhoz. Természetesen az emberbőr ily feldolgozását nem űzhették iparilag, inkább csak egy-egy könyvbarát főúr ötlete lehetett a török-magyar harczok alatt egy-egy könyvének kötésére a bőven termő emberi anyagot felhasználni. Egy másik, még érdekesebb példát találunk HYRTL anatómiájában. HYRTL a következőket jegyzi meg : A franczia forradalom alatt a meudoni bőrgyár, hogy olcsó bőrt állíthasson elő, feldolgozta a kivégzettek bőrét. A férfi bőre jobbnak bizonyult a zergebőrénél, a nő bőrét azonban csak kevésbbé tartós bőrmunkák készítésére lehetett felhasználni. Szent-Györgyi Albert: A kakuktojás színbeli alkalmazkodása. BALDAMUS-nak arra a kétségkívül egyes esetekben helyes megfigyelésre alapított általánosítását, hogy a kakuk tojása mindig olyan színű, mint azoké az apró madaraké, amelyeknek fészkébe szokta egy-egy tojását csempészni, többen megint csak egyes észleletek alapján, megerősíthetni vélték, s így vált mondhatnók közmondássá a kakuk ama bűbájos tehetsége, hogy „tojását hasonló színűvé tudja tenni ama fészek tojásához, amelybe az övét akarja tojni". Pedig a dolog a valóságban nem egészen így van. BREHM szerint a kakuktojás a madár nagyságához arányítva nagyon kicsiny, alig nagyobb a verébtojásnál, alakja szerint nem igen, de színére nézve nagyon változatos ; alapszíne élénk sárgászöld, vagy ibolyaszürke s nagyon változatos nagyságú és sűrűségű barna pettyekkel tarkázott ; általában véve oly változatos alapszínű és tarkázatú, mint egyetlen más madárnak tojása