Természettudományi Közlöny 1917 (49. évfolyam, 665-688. füzet)

1917-09-01 – 09-15 / 681-682. füzet

A HÁBORÚ HATÁSA A SZELLEMI MUNKÁRA. 635 A háború hatása a szellemi munkára. A Természettudományi Közlöny olva­sóit az ország szellemi munkásai teszik, ezért talán nem lesz érdektelen, ha itt a há­borúnak a szellemi munkára való hatá­sáról megfigyeléseimet elmondom. Megfigyeléseim nem az idegélettanra, hanem a szellemi munka lélektanára és módszertanára vonatkoznak. * A szellemi munka erőfeszítéseit nem lehet úgy megmérni, mint a fizikai mun­káét. Végeznek ugyan főleg amerikai kísér­leti-lélektani laboratóriumokban mérése­ket az észrevevés gyorsaságáról, az érzék­szervek érzékenységéről és pontosságá­ról, de ezek a lelki életnek csak a leg­kisebb tényeire vonatkoznak. Maga a szellemi munka olyan bonyolult, hogy azt matematikai módon értékelni ma még nem tudjuk úgy, mint például a testi erő­feszítést az erőmérővel vagy munka­mérővel. Hasonlítsuk össze például két, egyfor­mán lángelméjű embernek : SPENCER HER­BERT-nek és RoosEVELT-nek annyiszor em­legetett szellemi munkamértékét. SPENCER, mint tudjuk, szanatóriumi kezelésből ki­szabadult ideges ember volt akkor, a­mikor híres, tizenötkötetes filozófiai munkáját írni kezdte. Nem tudott tíz­tizenöt percznél tovább dolgozni. Egy­negyedóráig diktált, azután sétált, vagy evezett, majd egynegyedóráig teljes moz­dulatlanságban feküdt, s csak azután lá­tott ismét neki a szellemi munkájának, a­mely ismét csak egynegyed óráig tartott. Ezzel szemben a csodálatosan erős ideg­zetű ROOSEVELT 10—12 óra hosszat diktált gyorsíróknak, azután ebéd előtti mozgás­nak végiglovagolta a parkját, majd a rövid ebéd után ismét munkához látott késő éjjelig. Az ő szellemi élete intenzív volt, míg SPENCER-0 extenzív ; mind a kettő más-más eszközökkel egyenlően értékeset tudott alkotni. A szellemi munkák egymástól nemcsak gyorsaságuknak fokában, hanem értékük­ben is különbözhetnek. Az írnok egyszerűen lemásolja a maga előtt látott betűket s csak arra vigyáz, hogy a másolás hibátlan legyen. A gép­írónak már ugyanazt a szolgai munkát körülményesebben és gyorsabban kell végezni. A gyorsírónak még elevenebben. A parlamenti gyorsírónak villámgyorsan , neki azonkívül ismernie kell a szereplő személyeket ; egy-egy munkaturnusa csak perczekig tart, a­mire néhány pere­ szünet következik, hogy a gyorsaságtól elernyedt idegzete pihenéshez jusson. A számtiszt a hivatalban összeadja a számoszlopokat, egyhangú szellemi mun­kája mégsem olyan szolgai, mint volt az írnoké. A kalkulátor már bizonyos elvek szerint tájékozza magát a számoszlopok között. A tervező már magasabb szellemi szempontokból állítja össze ugyanazokat a számoszlopokat. A fogalmazó kuriális stílussal aktákat intéz, sablonos elvek szerint. A hivatal­főnök ugyanazt az aktát magasabb szem­pontból bírálja. A miniszter kigondolja és kezdeményezi az akc­iót, a­mely az aktasort megindítja. Az újságíró elevenen igyekszik meg­írni a napi eseményeket. Az író már többet ad hozzájuk a sajátjából ; az ő szellemi munkája már magasabbrendű. A gazdatiszt, ügyvéd, orvos, mérnök mindennapi szellemi munkája aránylag könnyű esetekből áll, a­melyeket jól ismert formák szerint intéz. Mindegyik sok évi tanulásban elsajátított elméleti ismeretre támaszkodik ugyan, de az élet mindennapi esetei ennek a sok ta­nulásnak csak egy kicsiny részét veszik igénybe. Még a tudományos kutatónak is megvannak a maga ismert mesterfogá­sai és megkönnyített módjai, a­mikkel útján elindul. Bátran nevezhetjük még a legmagasabb szellemi munkát végzőnek is mindennapi szellemi munkáját adminisztratív munkák

Next