Természettudományi Közlöny 1919 (51. évfolyam, 721-726. füzet, a Tanácsköztársaság ideje alatt megjelent számok)

1919-05-01 / 721. füzet

EÖTVÖS LÓRÁND. 211 ségről 1905-ben lemondott. 1891 óta elnöke volt a Mathematikai és Physikai Társulatnak, melyet ő alapított; alelnöke volt a Magyar Természet­tudományi Társulatnak. A Magyar Tudományos Akadémia 1897-ben a nagy jutalommal, a Természettudományi Társulat 1911-ben a SziLY-éremmel tüntette ki, a berlini tudományos akadémia kültagjává választotta, a krakkói és kris­tiániai egyetemek tiszteletbeli doktorrá avatták. 1881-ben a franczia becsületrend lovagjává lett. * A külsőségeknél jóval gazdagabb és tanulságosabb belső életének fejlődése. Apja látván a természettudományok nagy jövőjét, és meg­utálván az alacsony rendű szempontokat, melyekkel a politikusnak folyton harczolnia kell, KRENNER JózseF­et kérte meg, hogy kedveltesse meg vele a természettudományokat, mert — úgymond — nem szeretné, ha fiának a politika annyi bánatot okozna, a­mennyit neki okozott. Az apa folytonos figyelemmel is kíséri fiának előrehaladását a természet­tudományokban és örül kezdetbeli sikereinek. Buzdító leveleket ír neki Heidelbergbe, kérve őt, hogy választott szakjában haladjon bátran előre, mert a tudomány körében a legnagyobb erőfeszítés eléri jutalmát, a­mennyiben magában a tudományban találja azt meg s nem kell — miként a politikusnak — az emberektől várnia. Sőt még halálos ágyán is azt az intést hagyja fiának, hogy boldog lehet, ha tudós marad, csak a politikába ne avatkozzék.­ De abban, hogy fizikussá lett, bizonyára része volt saját hajlamá­nak is, annak a kikutathatatlan, misztikus erőnek, a­mely az embert hajtja sorsa intézésében. Bizonyára az ő lelkében is élt valami sejtelem, homályos vágy, alakot nem öltött tudás, a­mely hajtotta a fizika felé. A ki azt írja, hogy „lelkesedéssel választotta pályáját, mert az volt a meggyőződése, hogy nincs állás, melyben hazájának javáért többet tehetne," a­kit „kecsegtettek a babérok, melyek e pálya mentén elég magasan teremnek arra, hogy azokat csak az igazán erős szakíthassa le;" a ki „soha sem tudta feledni a perczet, mikor a vonat, melyen ült, a Neckar völgyének mentén a heidelbergi pályaházba berobogott," s a ki „boldog volt már azért is, mert ugyanazt a levegőt szívhatta, mint azon tudós férfiak, a kiknek híre odavezérelte", az bizonyosan igen erős hajlamot érzett azon pálya iránt, melyet választott.­ Azt a hatást, melyet a szülői ház irányításának és a benső hajlam­nak szerencsés összetalálkozása létrehozott, még növelték a kiváló tanárok. EÖTVÖS LÓRÁND oly fényes szellemek vezetése mellett alapoz­hatta meg tudományos előképzettségét, a­minek voltak THAN, HELMHOLTZ, KIRCHHOFF, BUNSEN és FRANZ NEUMANN. Különösen Heidelbergben az úgynevezett szemináriumi gyakorlatok alatt látta meg, hogyan kell valamely tudományos problémát megfogni és alkalmas módszerekkel megoldani. KIRCHHOFF rendesen csak 12 hallgatót vett fel szemináriumába, kiknek hetenként egyszer előadást tartott a megoldandó problémáról és a véghezviendő számítások módszeréről. Ez előadás alapján minden hallgató maga rendezte el és állította be az eszközöket,­ de KIRCHHOFF minden héten legalább egyszer külön-külön behatóan foglalkozott minden egyes hallgatójával. Megnézte a kísérleti naplót, megbeszélte a hibákat és keresztkérdéseivel eloszlatta a homályt.. KIRCHHOFF igen­ nagy súlyt 14*

Next