Természettudományi Közlöny 1926 (58. évfolyam, 161-164. pótfüzet)
1926-01-06 / 161-162. pótfüzet
Megjelenik évenkinti füzetben, összesen 8-9 nagy nyolcadrét ívnyi tartalommal, időnkint szövegközi ábrákkal illusztrálva. KÖZLÖNYHÖZ PÓTFÜZETEK A TERMÉSZETTUDOMÁNYI E folyóiratot a Társulat tagjai évi 25.000 K ráfizetéssel kapják ; előfizetési ára a Természettudományi Közlönnyel együtt 12 pengő (150.000 korona) 58. KÖTETHEZ. 1926. JANUÁRIUS-JÚNIUS. 1-2. SZÁM. 161-162. PÓTFÜZET ÉVNEGYEDES FOLYÓIRAT. A Harress—Lagnac-féle kísérlet megismétlése. Az étherfizika legrégibb problémáinak egyike, hogy a mozgó anyagban hogyan, közelebbről mekkora sebességgel terjed a fény? A kérdés szabatosabb fogalmazása érdekében helyezkedjünk egyelőre a rugalmas fényelmélet álláspontjára, mely szerint a fény a rugalmas étherben terjed, mely úgy a súlyos anyagok közötti teret, mint magát az anyagot is áthatja. Az anyag mozgása alatt a fenti kérdésben akkor nyilván az anyagnak ezen étherhez viszonyított mozgása jön tekintetbe. Kétségtelen, hogy Földünk napkörüli mozgása következtében az étherhez viszonyítva nincsen nyugalomban. Földünk napkörüli mozgásának sebességét f-vel jelölve, két t, és 12 időpontban, melyek között egy félév telt el, Földünknek az étherhez viszonyított sebessége mindenesetre 2 f-vel különbözik egymástól. Ismeretes Arago kísérlete, mellyel azt kutatta, hogy Földünknek az étherhez viszonyított sebességében beálló ez a változás menynyiben van befolyással a Földünkön lejátszódó optikai jelenségekre? Evégből egy távcsövet oly álló csillagra irányított, mely a Föld pillanatnyi sebességének irányában feküdt és ezt egy félév múlva megismételte. Ha a fény a nyugalomban lévő éterben terjed, úgy a távcső lencséjében haladó fénynek a lencse anyagához viszonyított sebessége az első esetben nyilván f-el nagyobb, a második esetben f-vel kisebb lesz, mint volna abban az esetben, ha Földünk napkörüli mozgása megszűnne (vbp). Minthogy a lencse fénytörése a fénynek a lencse anyagához viszonyított sebességétől függ, a két esetben a távcső tárgylencséjének különböző gyújtótávolságának kellett volna mutatkoznia, a csillag képének a tárgylencsétől különböző távolságban kellett volna jelentkeznie. Ilyen különbséget Arago nem vett észre. A fenti meggondolásban, mint láttuk, úgy okoskodtunk, hogy ha a fény sebessége az éteréhez képest c, és a Földé vt, akkor a fény sebessége a Földhöz képest Csért. Ez hihetőnek mutatkozott, mert Olvasóink ebben a cikkben a megszokottnál nagyobb mathematikai apparátussal találkoznak. Mégis azt hisszük, hogy mindazok az olvasóink, kik a mathematika elemeivel tisztában vannak, örömmel fogadják a relativitási elmélet szempontjából olyan nagyfontosságú kísérletek klasszikus megismétlésének a leírását, melyet a szerző kétévi, a Zeiss-művekben folytatott fáradságos kutatásainak köszönhetünk. — A szerkesztők-Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz. 1