Természettudományi Közlöny 1927 (59. évfolyam, 839-850. füzet)

1927-04-01 / 842. füzet

levélszekrény­ cikkét is ismerem, és itt Konyáron (Bihar 111.), Debrecen alatt 25 km-es, a szomszédos új, de már több éve nem meszelt ház északi falán volt két ilyen fészek, egész nyáron fi­gyeltem. Most csak a nyomai van­nak meg. A többi szomszédos épüle­teken, így a temlomon se látok most (habár azt is rég meszelhették). Falun különben évente többször is mesze­lik a házakat, azért pusztul ki. Eset­leg gyárakon, templomokon marad­hat meg. Dr. Kiss Vilmos: A Dietyna civica Szegeden. Öröm­mel olvastam dr. Visnya Aladár cikkét közlönyünk 840. füzetének 111. oldalán a kis falipók elterjedéséről. A faj mint déli elterjedésű, termé­szetesen Szegeden is előfordul, ahol nyomait a házak falán észleltem is, még pedig már 1925-ben. Rokona a Dietyna flavescens, szintén szeret a szegedi házak falain tanyázni, s előszeretettel sütkérezik a tavaszi és őszi napfényes falakon, melyek­nek rejtett zugaiban tölti el nyu­galmi idejét. Feltalálható azonban a növényzeteken is. Dr. Kolosváry Gábor: Kanada indiánjai. Az 1995. évi népszámlálás szerint Kanada in­diánjainak száma 104.894. Ezek mind ú. n. vörösbőrűek, tehát nincsenek közéjük számítva az eszkimók. Az 1903-i népszámlálás szerint 108.233 vö­rösbőrű élt Kanadában, úgy hogy számuk valamivel megapadt. E csök­kenés főként a spanyolnáthának tu­lajdonítható, mely 1917 és 1920 közt sok áldozatot szedett közülök. A vér­haj és a tüdővész, amely azelőtt pusztította őket, csökkenőben van, úgy hogy az indiánok közegészség­ügye újabban kielégítő s a kanadai bennszülött lakosság szaporulata várható. Az indiánok számára fönntartott területeken ma már békésen élnek a lakók. Törzsekbe oszlanak, melyek száma egy-egy fönntartott terüle­ten 1 és 30 közt változik. A törzs földbirtoka közös, csak újabban kezd a magántulajdon lassan kint ki­fejlődni. Nevelésügyük is lendületet vett. Többszáz iskolájukban összesen 14.000 gyermek tanul s évenkint mintegy 125 tanuló magasabb kikép­zésben részesül Kanada egyetemein. Az indiánok majdnem kivétel nél­kül keresztények. Legtöbb közü­lök a róm. katholikus (48.674), de azért némelyek titokban őseik vallásának is áldoznak. Földjüket kitűnően és nagy szor­galommal művelik. Állattenyészté­sük is egyre jobban fejlődik. A pol­gárosult helyektől távol lakó indiá­nok azonban még ma is vadászat­ból és prémkereskedésből élnek. Nyelvük szerint 6 csoportba oszt­hatók: az algonkinok, irokézek, ata­paszkánok, sziúk, szalisok és tlingi­tek csoportjára. Közöttük leg­kiválóbbak termetre és ügyességre az algonkinok, kik az emberiség egyik jegszebi­ fajtáját alkotják. Érdekes volna tudni, hogy az in­diánok száma mekkora volt a fehér emberek beözönlése előtt. De ebben a dologban csak hozzávetéseket te­hetünk. Általában azt vélik, hogy akkor körülbelül tízszer annyi in­dián lakta Kanadát, mint most. De fogyásuk már megállott s az angol kormányzat szorgos gonddal ügyel, hogy megtalálják megélhetésük föl­tételeit. Képünkön egy kanadai fiatal in­dián leányt mutatunk be nemzeti öltözetében. Kanadai fiatal indián leány kagylókkal díszí­tett őzbőr ruhában, hermelinprémes, gyön­gyökkel és csörgőkkel rakott fejdísszel. 245

Next