Természettudományi Közlöny 1930 (62. évfolyam, 177-180. pótfüzet)
1930-01-03 / 177. pótfüzet
62. KÖTETHEZ. 1930. JANUARIUS—MÁRCIUS 177. PÓTFÜZET PÓTFÜZETEK A TERMÉSZETTUDOMÁNYI a ráfizetéssel kapják, tartalommal; idénelőfizetési ára a Terkint szövegközti áb- ÉVNEGYEDES FOLYÓIRAT. mészettudományi Közrákkal illusztrálva. lénnyel együtt 12 P. Megjelenik évenkint 41 füzetben, összesen IS nagy nyolcadrét ívnyi /ArzI IV T"\./"T " T~7 E folyóiratot a Társull I I / I 1 \ V I—I ( ) / I\V I / i I A / I \ 1 1 I V / f lat tagjai évi 2 pengő A kvantumelmélet. 1. Bevezetés. A kémia fejlődésében korszakalkotó volt az atomhipotézis fölállítása (1803). E föltevés segítségével egyszerű és tiszta képet lehetett alkotni a vegyülésnek első pillanatra sajátszerű és érthetetlen mennyiségi törvényeiről. Az oszthatatlan atomok gondolata azonban csak állomás volt a fejlődési fokozatok hosszú láncolatában. Már PROUT (1815) összetett testeknek gondolta az atomokat, mondván, hogy a magasabb rendszámú elemek atomjai hidrogénatomokból vannak felépítve. Azután jött a radioaktivitás felfedezése! Fel kellett áldozni az atomok egyszerűségét: az atomokat a közönséges értelemben vett súlyos anyagból és elektronokból felépített rendszernek kellett gondolni. Szóval a régi egyszerű atom helyébe egy meglehetősen bonyolult kis világ lépett, melyre már nem is igen illett rá az „atom" elnevezés. A következő kérdés az volt, hogy milyen hát ennek a kis világnak a berendezése, milyen törvényeknek van alávetve az alkotórészek mozgása. RUTHERFORD (1902) vetette föl az atomi naprendszer gondolatát, mely szerint a pozitív töltésű atommag körül az elektronok bolygók módjára keringenek, de e naprendszer részleteivel már nem foglalkozott. A kvantumelmélet az atomi naprendszer szerkezetéről, a reá vonatkozó törvényekről óhajt tájékoztatni bennünket. A kvantumelmélet tehát nem más, mint az atomok fizikája. De még tovább is megy ennél! A fény, a sugárzás az atomoknak legközvetlenebb megnyilatkozása: a kvantumelmélet tájékoztatni óhajt a fény keletkezéséről és terjedéséről is. Az elnevezés eredetéről még megemlékezünk. Legtermészetesebb volna annak a föltevése, hogy az atomok körében is a fizika közönséges törvényei érvényesek, így mindenekelőtt természetesnek látszik az, hogy a bolygóelektronok pályája semmiféle korlátozásnak nincsen alávetve; az elektron keringhet mindazokon a pályákon, melyek a vonzóerőnek megfelelnek, s így energiája is bármilyen lehet. Temészetesnek látszik továbbá az a feltevés is, hogy ezek az elektronok — ha elemi fényforrásoknak tekintjük őket — folytonosan sugározzák ki az energiát s folytonosan is abszorbeálják. Ennek az egyetlen feltétele a klasszikus világnézet szerint csak az, hogy az elektron sebességének iránya vagy nagysága folytonosan is nyelik el. Ennek az egyetlen feltétele a klasszikus világmozgó elektron esetében bekövetkezik. A folytonosság itt úgy értendő, hogy a fényt kisugárzó elektron egy pillanatra nem piheny környezetébe állandóan sugározza a fényt, akárcsak a hangvilla a JMÄASJEZ a természetes, vagy — mint mondják — klasszikus fizikai felfoganás&j. • Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz. jf» • ^