Természettudományi Közlöny 1931 (63. évfolyam, 923-946. füzet)

1931-02-01 / 925. füzet

76 MARTISÁK DEZSŐ­ kering, az edényben levő gépet pedig keverőlapátok forgatják. A kellően tem­perált kakaópép azután a töltőgépbe kerül, a kiürített temperálógép pedig új anyagot kap. A gép működése tehát nem folytonos, hanem időszakos, felváltva megtöltik és kiürítik. A nagyobb csokoládégyárak azonban folytonos üzemre törekszenek, ezért a temperálóedény helyett folytonos üzemű gépet használnak. Ilyen folytonos üzemű temperálógép egy hosszú nagy átmérőjű cső, melyet kívülről meleg víz fűt, a csokoládépépet pedig forgólapátok hajtják a csőben előre. Egy másik szerkezeten a csokoládépép két sor kis átmérőjű forgóhengerek közt halad tova, a hengereket belülről meleg víz fűti. Formábaöntés: A csokoládé legnagyobb része táblaalakban kerül forgalomba. A táblacsokoládé formája fényes fehér bádogból készül és négyes sorban foglalva egy végtelen szalag lökésszerűen mozgatja tova a töltőgép alatt. A csokoládépép a töltőgép tölcsérébe kerül, melyben egy függélyes tengely körül forgó csiga a pépet lefelé szorítja és benyomja a tölcsér alatt levő, forgat­ható körtolattyúval felszerelt töltőhengerbe (7. kép). A hengeren egymás mellett négy keskeny hosszú nyílás van, melynek hossza a forma szélességével egyezik. A töltőhengerben egy dugattyú jár, mely a csokoládépépet a hengerből a kör­tolattyún keresztül egyszerre négy nyíláson át kinyomja a végtelen szalagon levő formákba. Míg a dugattyú hátra megy, azalatt a végtelen szalag egy forma­hosszal előrehalad, úgyhogy mikor a dugattyú előre megy, akkor már a következő négy üres forma ott áll a töltőhenger nyílásai alatt. Egy ilyen töltőgép naponta 50.000 db táblacsokoládét készít. Ha nem táblacsokoládét, hanem mindenféle alakú kisebb csokoládé árut készítünk, akkor hígabb csokoládépépet és egy másik töltőgépet használunk, melynek dugattyúja tetszés szerinti csokoládé mennyiségre beállítható. Ezenkívül a töltőhenger nyílásain cserélhető csőtoldatok vannak, úgyhogy a m­egtöltendő forma nagysága szerint különféle átmérőjű töltőcsövek szerelhetők fel. Egészen apró csokoládé­áru készítéséhez nem egyes formákat használnak, hanem 30—50 minta van egy közös lapba süllyesztve. A töltőgép egy négy­szögletes szekrény, melynek kicserélhető fenéklapján 30—50 kerek nyílás van lyukasztva, a szekrény fedőlapja pedig a dugattyú szerepét viszi. A lábpedál megnyomására a fedőlap a csokoládépépet lenyomja, úgyhogy a fenéklemez nyílásain keresztül az alatta levő formalap mindegyik mélyedésébe megfelelő mennyiségű csokoládé cseppen (9. kép). A megtöltött csokoládéformák a töltőgép alól egy hosszú rázóasztalra kerülnek, ahol a rázódás következtében a csokoládépép a forma minden mélye­dését teljesen kitölti. A rázóasztalra alulról egy excenter percenként 600—800 ütést mér, miközben a csokoládéval telt formákat a töltőgép alól jövő végtelen szalag a rázóasztalon végig viszi. Újabban a formákat nem végtelen szalag viszi a rázóasztalon, hanem az asztal alulról ferde irányú ütéseket kap, úgyhogy a formák maguktól végig táncolnak az asztalon. Hogy a rázóasztal túl nagy zajt ne okozzon, keményfából készül és gumilappal van bevonva. A rázóasztalról lekerülő és csokoládéval töltött formákat újból egy végtelen szalag viszi a hűtőkamrán keresztül. A hűtőkamrában ventilátorok segítségével állandóan hideg levegő kering, a formák haladásával ellenkező irányban. A hűtés

Next