Természettudományi Közlöny, 1960 (4. [91.] évfolyam, 1-12. szám)

1960-02-01 / 2. szám

HALÁCSI DEZSŐ Budapest Mai magyar természetkutatók távoli földrészeken Köztudomású, hogy az 1956-os ellenforradalmi eseményeik során elpusztult a Magyar Nemzeti Múzeum híres Afrikaieállítása. Szükségessé vált tehát az elpusztult trófeáik pótlása és erre vállalkozott most a magyar természetkutatók egy csoportja. Az expedíciók, a gyűjtőuttak kockázatát és fáradalmait vállaló tudósaink jelentős mértékben hozzájárulhatnak a természettudományok népszerűsítéséhez, komoly eszközökkel segíthetik a természettudományi ismeretterjesztő munkát. Mi a célja és feladata a Kelet-Afrikába indult expedíciónak? Az expedíció egyik célja azoknak a vadféleségeknek a begyűjtése, amelyekkel a Magyar Nemzeti Múzeum pótolhatja elpusztult Afrika-tárát. A másik feladata riportfum készítése lesz. A film nagyszerű eszközeivel a közönség elé viszi azokat az élményeket, tapasztalatokat, amelyekben az expedíció tagjainak részük lesz. Célja egy egész estét betöltő nagy film készítése. Előreláthatólag négy hónapig tart a gyűjtőút, az oda- és viszszautazással együtt. Beszélgettünk az expedíció vezetőjével és megtudtuk, hogy a Nemzeti Múzeum részére különböző afrikai nagyvadakat (oroszlánt, párducot), ezenkívül kaffer bivalyt, elefántot, orrszarvút, antilopot lőnek, mivel ezek az afrikai állatvilágra a legjellemzőbbek. A tervek szerint még madártani, rovartani, sőt néprajzi gyűjtéssel is kívánnak foglalkozni. Érdekes, hogyan szervezik az ilyen, távoli földrészekre induló expedíciókat. Brit-Kelet-Afrikában és ma már máshol is, számos vadászati hivatal működik, amelyeknek az a feladatuk, hogy a külföldi vadászokat, kutatókat felszereljék és ellássák megfelelő vezetővel, az ún. „white hunter”-rel („fehér vadásszal”). Az ilyen „fehér vadász” foglalkozása nagy rátermettséget, sokoldalúságot kíván. Tökéletes vadásznak, terepismerőnek, nyomkeresőnek, jó lövésznek kell lennie, aki ért a gépkocsivezetéshez, autószereléshez, elsősegélynyújtáshoz és kifogástalanul beszéli a vidéken honos bennszülött nyelvjárásokat. Többnyire Afrikába bevándorolt szülők gyermekei. Mikor beköszönt az esős évszak és nincs „szafári” (gyűjtőút), a „fehér vadászok” visszavonulnak farmjaikra, kipróbált bennszülött embereikkel együtt, majd a száraz évszak beálltával indulnak valamelyik külföldi vadásszal vissza a területre. A ,,fehér vadász”, aki egy vadászati cég alkalmazottja, teljes felelősséggel tartozik az általa kísért külföldi személyek biztonságáért. Többnyire angolok, svédek és hollandok űzik ezt a mesterséget. Sok fáradsággal, kockázattal jár, de szépen jövedelmez. Nézzük meg, hogyan étkeznek az afrikai melegben és mivel közlekednek odakint? Semmiféle élelmiszert nem visznek magukkal az expedíció tagjai, mert az afrikai éghajlat alatt a mi megszokott magyar konyhánk és konzerveink nem használhatók. Természetesen ott is főleg konzervekkel látják el az expedíciót, de azok könnyű halféleségek, melyek nem fűtik túl a nagy melegben a szervezetet. Az 1959. december végén elindult magyar expedíció, a múlt század óta működő SAFARILAND, jelenleg a THANS-AFRICA vállalattal áll kapcsolatban, mely két terepjáró személykocsit, két teherkocsit és két „fehér vadászt” bocsát rendelkezésükre. A Kelet-Afrikába elindult magyar expedíció a tanganyikai kelet-nyugati vasútvonaltól messze délre, csaknem a rhodesiai határon dolgozik, és amennyiben a Kenyától nyugatra eső Ugandába a helyszínen vízumot kapnak, akkor oda is ellátogatnak. Az expedíció vezetője Dénes István, az Országos Erdészeti Főigazgatóság Vadászati Osztályának vezetője. Négy magyar természetkutató indult vele a messzi Brit-Kelet-Afrikába. Dr. Szunyogihy János múzeológus tájékoztatása szerint a tudományos és gyűjtőexpedíció, az eddigiektől eltérőleg, melyek főként trófeák szerzésére törekedtek, teljes értékű tudományos anyagot hoz magával, tehát teljes állatbőröket és csontvázakat. Az elejtett állatokról az expedíció zoológusa tudományos vizsgálat céljából és a kitömés megkönynyítésére pontos méretfelvételeket készít, lefényképezi azokat és szövettani vizsgálatokra a különböző állatokból szervrészeket hoz magával. Ugyancsak az expedíció zoológusa gondoskodik az alsóbbrendű gerincesek, madarak, hüllők, kétéltűek és rovarok begyűjtéséről és konzerválásáról. Az argentínai gyűjtőút jelentősége Egy lelkes külföldi természetrajongó, Kovács Andor, magyar származású argentin állampolgár, El Bolson-i lakos, meghívta Topái Györgyöt, a Természettudományi Múzeum munkatársát, hogy állattani gyűjtés céljából töltsön egy évet Argentínában. Topái György gyűjtőútja révén a magyar múzeum rendkívül értékes anyagot kaphat olyan, ma még jórészt kihutatlan területről, mint Patagónia. Ez nemcsak az ellenforradalom során elpusztult gyűjteményeink számára jelentene igen fontos pótlást, hanem egyéb gyűjteményeink komoly tudományos anyaggal való gyarapodását is elősegítené. Kilátások vannak arra, hogy Topál György néhány távolabb fekvő területet is felkereshet. Ilyenek a 42. szélességi foktól délre eső vidékek és a szubtrópusi területek, amelyek rendkívül értékes gyűjtésekkel tennék változatossá a Természettudományi Múzeum gyűjteményeit. A fiatal, lelkes muzeológus egyéves gyűjtőútján elsősorban az elpusztult és sérült gyűjtemények pótlására törekszik, s a gerincesek, a puhatestűek (Mollusca) és a kétszárnyúak (Diptera) gyűjtésére helyezi a fősúlyt. Munkája során a legkorszerűbb tömeggyűjtési módszereket kívánja felhasználni. Véleménye szerint mindazoknak az állatcsoportoknak gyűjtése is kívánatos, amelyek tudományos feldolgozásához a Természettudományi Múzeumnak megfelelő szakemberei vannak. Végül változatos kiállítási anyag gyűjtését vette tervbe Topál György múzeológus. A fiatal kutató földrajzi, klimatikus és egyéb tényezők figyelembevételével a gyűjtőúttól a következő számbeli eredményeket várja. Mintegy 500—700 madár, 400—500 emlős, 200—400 egyéb gerinces, 40 000—80 000 gerinctelen állat. A Természettudományi Múzeum történetében szinte egyedülálló az itt ismertetett gyűjtési lehetőség, és ezt meg kell ragadnia a mi múzeológusunknak, mielőtt még más államok múzeumának küldöttei — melyek máris nagy érdeklődést mutatnak — ezt megtennék.. Az argentínai gyűjtőúton beszerezhető állattani anyaghoz, vele együtt a belőle származó tudományos eredményekhez, a budapesti Természettudományi Múzeum másképpen aligha juthatna hozzá. Vadkirály-csorda a tunyanylkai fennsíkon (Széchenyi Zsigmond ereiteti feltétele)