Természet Világa, 1970 (101. évfolyam, 1-12. szám)

1970-04-01 / 4. szám

Mennyi szelén lehet az emberi és az állati táplálékban? Ú Új-zélandi kutatók 50 000 juhnál végzett kísérleteiben azt tapasztalták, hogy a ta­karmányhoz adagolt szelén 30%-ról 2°/*-ra csökkentette az állatok meddőségét, a gyap­júhozamot pedig közel 50%-kal növelte. A bárányok elhullása 30%-kal csökkent, ugyan­akkor a fiatal állatok súlygyarapodása 250°/°r-kal fokozódott. A szelént mindeddig a kevésbé fontos nyomelemeknek tartották. Először akkor figyeltek fel rá, amikor egyes vidékek állattenyésztői mérgezési tüneteket , lefogyást, máj- és szívfunkciós zavarokat stb. — fedeztek fel a gondjukra bízott szarvasmarhák­nál és juhoknál, ugyanis az állatok olyan takarmányt fogyasztottak, amelyben a talaj­ból felvett szelén nagyon feldúsult. A tapasztalatok másik végletét viszont az új-zé­­­landi kísérletsorozat szolgáltatta, amikor szelénben szegény táplálékon éltek az állatok. A szeléntöbblet veszélyesebb, mint a hiánya, ezért elsősorban a takarmány szelén­tartalmának maximálisan megengedhető értékére kell figyelnünk. Ez kérődzőknél és sertéseknél 3—4 mg/kg, baromfinál 5 mg/kg (a takarmány szárazanyag-tartalmára vo­natkoztatva). Patkánykísérletekben tapasztalták, hogy a 3 mg/kg szeléntartalmú táp­lálék májzsugorodást idéz elő, s hosszabb idő után pedig májrák fejlődhet ki. A zöld takarmányban, a gumós és a gyökérnövényekben, az aratási és az őrlési mellékter­mékekben a szeléntartalom általában 0,1—0,2 mg/kg. Igen sok — 1,6 mg/kg — szelén található a hallisztben, így ezzel óvatosan kell bánnunk. Az emberi táplálkozás szempontjából nincs túlzott jelentősége a szelénnek. Szi­lárd táplálékoknál 5 mg/kg a felső határ, tejnél és víznél 0,5 mg/liter, amit csak rit­kán közelít meg az átlagos összetételű vegyes táplálékon élő ember. A növényi ere­detű táplálékaink 0,07—1,01 mg/kg szelént tartalmaznak, a leggyakrabban fogyasztott húsokban 0,27, a májban 0,44, a szívben 0,64, a tüdőben 0,27 mg/kg szelén található. (B. I.) Megoldódott a felhőlakó élőlények rejtélye Februári számunkban beszámoltunk egy érdekes felfedezésről. A harwelli ku­tatók különböző levegőminták elektron­mikroszkópos vizsgálatakor ismeretlen, sokszögvázas, mintegy fél mikron átmérő­jű képződményeket találtak. Az élőlé­nyeknek vélt képződmények fényképeit is közöltük azzal, hogy a harwelli kuta­tók kérték a probléma megoldásához a világ biológusainak segítségét. A segítség megérkezett. A Nature szer­kesztősége tizenkét levelet kapott, ebből négy tartalmazza a helyes megoldást. A képződmények ún. bronchoszómák, ame­lyeket egyes kabócafélék húgycsőrend­szerének sejtjeiben a Golgl-vezikulumok termelnek, és a vizelettel kerülnek a kül­világra. A bronchoszómák a vírusokhoz hasonlítanak, fehérjéket, lipoidokat és RNS-t tartalmaznak. 1953-ban fedezték fel őket. Szerepükről, tulajdonságaikról még semmit sem tudnak, a tankönyvek­ben és a kézikönyvekben még nem sze­repelnek. Rendkívül érdekes, hogy ezek a képződmények a levegőmintákban rendszeresen megtalálhatók és feltűnő nagy a számuk­ 5 liter levegőre átlagosan egy bronchoszóma jutott a vizsgálatok­ban. Az egyik levélíró gúnyosan meg is jegyezte, hogy Angliában nem lehet túl nagy a peszticidek alkalmazásának hatá­sossága, ha a kabócák által kiválasztott bronchoszómák ilyen nagy koncentráció­ban fordulnak elő a harwelli levegőmin­tákban. (G. T.) Sebészkések műanyagból Nyugatnémet kutatók teljes sebészeti műszerkészletet állítottak elő műanyag­ból. Erre a célra a polikaprolaktám ne­vű műanyagot találták legalkalmasabb­nak. Már az első kísérletek bebizonyítot­ták, hogy a műanyag sebészkésnek szá­mos előnye van az acélkésekkel szem­ben. A műanyagkések nagyobb rugalmassá­guk miatt jobban alkalmazkodnak az élő szövetekhez és­ csökkentik azok nem szándékos megsértésének veszélyét. A műanyag rossz hővezető képessége csök­kenti a ,,hideg sokk” valószínűségét. A műtét közben készített röntgenfelvétele­ken a műanyagkések nem vetnek árnyé­kot, és van még egy előnyük: az új se­bészkések nem csúsznak el a testszöve­ten, ezért feleslegessé válik a sebészeti fogók alkalmazása előtt a gézkötés. A műanyagfóliába csomagolt és sugár­sterilizálással csírátlanított új műtőké­­sek gyakorlatilag korlátlan ideig tárol­hatók és szükség esetén bármikor hasz­nálhatók. (Nauka í Zsizny) Ili. I.) (New Scientist) (Sof) Újra homályban a DNS-szintézis Lapunk hasábjain beszámoltunk Kornberg jelentős kísérleteiről, amelyekben az általa felfedezett DNS-polimeráz és a gyűrűzáró enzim segítségével in vitro sikerült fertőzőképes vírusnukleinsavat szintetizálnia (Természet Világa, 1968. 11. sz.). A DNS- polimeráz az egyetlen ismert enzim, amely DNS szintetizálásra képes, így természetes volt a feltételezés, hogy az élő sejtekben a gének anyagának, a genetikai információ­kat tartalmazó DNS-nek a szintézisét a Kornberg-enzim végzi. De a Kornberg-enzim­­mel sokáig nem sikerült megfelelő hosszúságú DNS-szálakat szintetizálni, míg végül a két enzim, a DNS-polimeráz és a gyűrűzáró enzim együttes alkalmazása vezetett si­kerre. Ettől függetlenül a DNS-polimeráz sejten belüli szerepével kapcsolatban több kétség merült fel, ezeket a Természet Világa 1960. 6. számában ismertettük. Az újabb kutatások tovább növelik kétségeinket a Kornberg-enzim szerepével kapcsolatban. Már 1968-ban sikerült előállítani olyan kóli-baktérium mutánsokat, ame­lyek megfelelő mennyiségben tartalmazzák a DNS-polimerázt, mégsem voltak képe­sek a DNS szintézisére. 1969 végén Cairns és munkatársai közel három és félezer kóli­­mutáns átvizsgálásakor viszont olyan baktériumokat találtak, amelyek képesek nor­mális mértékű DNS-szintézisre anélkül, hogy számottevő mennyiségben tartalmazná­nak Kornberg-enzimet. Ezekben a baktériumokban a DNS-polimeráz mennyisége a normál­ sejtekének egy százalékát sem éri el, és ez messze nem elegendő a DNS-szin­­tézishez. Mivel ezekben a sejtekben a genetikai anyag szintézise normál módon megy végbe, kézenfekvő a következtetés: a Komberg-enzimnek nem a DNS duplikálása a szerepe a természetben. Kombergék néhány kísérlete arra utal, hogy az DNS-poli­­meráz a sejten belül a DNS-ben bekövetkezett károsodások korrigálását végzi (pl. a sugárkárosodás korrigálását is.) Hogy mi hajtja végre a DNS-szintézist, erre ma még támpont sincs. A kérdés másfél évtized kutatásai után a kiindulópontra jutott vissza. (G. T.) Hőfényképek segítenek a rák korai felismerésében Az orvosi gyakorlatban már pár éve használnak infravörös sugárzást észlelő be­rendezéseket, a termográfia elismert és alkalmazott diagnosztikai módszerré vált. A legtöbb forgalomban levő rendszer azonban csupán 0,1 C°-nál nagyobb hőmér­sékleti differenciák mérésére alkalmas. Az Egyesült Államokban újabban kifejlesztett készülékek érzékenysége már egy nagyságrenddel jobb 0,01 C°-nál kisebb hőmérsék­let-különbségeket is észlelnek. Az érzékenység ilyen növekedése folytán lehetővé vált, hogy a módszert alkalmazó orvos bizonyos betegségeket — érrendszeri zava­rokat, rákot, visszértágulást, sőt még terhességet is — előbb ismerjen fel. Az ún. Autonetics rendszernél a kérdéses terület egy infravörös radiométerrel pontonként letapogatják és a kimenőjeleket további feldolgozásra komputerbe táplálják. A hő­mérsékletmérés végeredményeként kapott ,,fénykép” a vizsgált terület termográfja, amelyen a hideg és a meleg részeknek fekete-fehér átmenetek felelnek meg. A módszer rendkívüli érzékenységét mutatja az a nemrégiben befejezett kísérlet­­sorozat, melynek során egyértelműen bizonyítást nyert, hogy az ujjakról dohányzás előtt és után felvett hőfényképeken jelentős eltérések mutathatók ki. Ezek a válto­zások a nikotinnak a keringőrendszerre kifejtett hatásával hozhatók kapcsolatba: a véredények összeszűkülnek, a vér áramlási sebessége megnő. A módszer alkalmassá tehető a koszorúerek meszesedésének korai felismerésére is. Előzetes eredmények szerint a termográfia segítségével a kezdődő rákos daganatok kb. egy évvel az egyéb­ként szükségessé váló sebészeti beavatkozás előtt felismerhetők. Pillanatnyilag ez a sok sikerrel kecsegtető módszer kísérleti stádiumban van. A kutatók azon fára­doznak, hogy a hőfényképek által szolgáltatott információk a mindennapos klinikai gyakorlat számára is értékelhető formát öltsenek. 187 Fogamzásgátló tabletták - kutyáknak Angliában ebben az évben kerülnek piacra kutyák részére gyártott fogamzás­­gátló tabletták. Az előállító üzem csak annyit volt hajlandó a nyilvánossággal közölni, hogy a tablettákban egy szinte­tikus hormon van, és hogy a kísérleti kutyáknak „ízlett” a gyógyszer. Az ovaridnak elnevezett kutyafogamzásgátló szert csak állatorvosi vényre lehet majd kapni, s ára a kutya nagyságától füg­gően 150—250 Ft lesz. A gyártó cég nagy üzletet remél az ovaridtól, mert Anglia kutyalakossága négymillió. (Ko Ti) A „Challenger” óceánkutató hajó érdekes eredménye Az UNESCO Oceanográfiai Bizottsága 1969. szeptember 2—13. között ülésezett. Itt számolt be dr. A. Maxwell, a Woods Holes-i (USA) Oceanográfiai Intézet igaz­gatója arról az érdekes eredményről, amely a ..Clomar Challenger” óceánku­tató hajó 1969-es útját követte. A hajó személyzete az Atlanti-óceán különböző pontjaiban magvételes kutatófúrásokat hajtott végre. A minták vizsgálatai azt bizonyították, hogy az afrikai kontinens az amerikaitól évente mintegy 2 cm-t tá­volodik. A szakemberek szerint ez a mozgás folyamatosan tart mintegy 150 millió éve, és ennek következménye, hogy az Atlanti-óceán víz alatti vonulatai ke­let-nyugati irányban kitolódnak, vagy­is az Atlanti-óceán nő a Csendes-óceán rovására. (Sciences et Avenir) (E. I.)

Next