Természet Világa, 1970 (101. évfolyam, 1-12. szám)
1970-04-01 / 4. szám
Mennyi szelén lehet az emberi és az állati táplálékban? Ú Új-zélandi kutatók 50 000 juhnál végzett kísérleteiben azt tapasztalták, hogy a takarmányhoz adagolt szelén 30%-ról 2°/*-ra csökkentette az állatok meddőségét, a gyapjúhozamot pedig közel 50%-kal növelte. A bárányok elhullása 30%-kal csökkent, ugyanakkor a fiatal állatok súlygyarapodása 250°/°r-kal fokozódott. A szelént mindeddig a kevésbé fontos nyomelemeknek tartották. Először akkor figyeltek fel rá, amikor egyes vidékek állattenyésztői mérgezési tüneteket , lefogyást, máj- és szívfunkciós zavarokat stb. — fedeztek fel a gondjukra bízott szarvasmarháknál és juhoknál, ugyanis az állatok olyan takarmányt fogyasztottak, amelyben a talajból felvett szelén nagyon feldúsult. A tapasztalatok másik végletét viszont az új-zélandi kísérletsorozat szolgáltatta, amikor szelénben szegény táplálékon éltek az állatok. A szeléntöbblet veszélyesebb, mint a hiánya, ezért elsősorban a takarmány szeléntartalmának maximálisan megengedhető értékére kell figyelnünk. Ez kérődzőknél és sertéseknél 3—4 mg/kg, baromfinál 5 mg/kg (a takarmány szárazanyag-tartalmára vonatkoztatva). Patkánykísérletekben tapasztalták, hogy a 3 mg/kg szeléntartalmú táplálék májzsugorodást idéz elő, s hosszabb idő után pedig májrák fejlődhet ki. A zöld takarmányban, a gumós és a gyökérnövényekben, az aratási és az őrlési melléktermékekben a szeléntartalom általában 0,1—0,2 mg/kg. Igen sok — 1,6 mg/kg — szelén található a hallisztben, így ezzel óvatosan kell bánnunk. Az emberi táplálkozás szempontjából nincs túlzott jelentősége a szelénnek. Szilárd táplálékoknál 5 mg/kg a felső határ, tejnél és víznél 0,5 mg/liter, amit csak ritkán közelít meg az átlagos összetételű vegyes táplálékon élő ember. A növényi eredetű táplálékaink 0,07—1,01 mg/kg szelént tartalmaznak, a leggyakrabban fogyasztott húsokban 0,27, a májban 0,44, a szívben 0,64, a tüdőben 0,27 mg/kg szelén található. (B. I.) Megoldódott a felhőlakó élőlények rejtélye Februári számunkban beszámoltunk egy érdekes felfedezésről. A harwelli kutatók különböző levegőminták elektronmikroszkópos vizsgálatakor ismeretlen, sokszögvázas, mintegy fél mikron átmérőjű képződményeket találtak. Az élőlényeknek vélt képződmények fényképeit is közöltük azzal, hogy a harwelli kutatók kérték a probléma megoldásához a világ biológusainak segítségét. A segítség megérkezett. A Nature szerkesztősége tizenkét levelet kapott, ebből négy tartalmazza a helyes megoldást. A képződmények ún. bronchoszómák, amelyeket egyes kabócafélék húgycsőrendszerének sejtjeiben a Golgl-vezikulumok termelnek, és a vizelettel kerülnek a külvilágra. A bronchoszómák a vírusokhoz hasonlítanak, fehérjéket, lipoidokat és RNS-t tartalmaznak. 1953-ban fedezték fel őket. Szerepükről, tulajdonságaikról még semmit sem tudnak, a tankönyvekben és a kézikönyvekben még nem szerepelnek. Rendkívül érdekes, hogy ezek a képződmények a levegőmintákban rendszeresen megtalálhatók és feltűnő nagy a számuk 5 liter levegőre átlagosan egy bronchoszóma jutott a vizsgálatokban. Az egyik levélíró gúnyosan meg is jegyezte, hogy Angliában nem lehet túl nagy a peszticidek alkalmazásának hatásossága, ha a kabócák által kiválasztott bronchoszómák ilyen nagy koncentrációban fordulnak elő a harwelli levegőmintákban. (G. T.) Sebészkések műanyagból Nyugatnémet kutatók teljes sebészeti műszerkészletet állítottak elő műanyagból. Erre a célra a polikaprolaktám nevű műanyagot találták legalkalmasabbnak. Már az első kísérletek bebizonyították, hogy a műanyag sebészkésnek számos előnye van az acélkésekkel szemben. A műanyagkések nagyobb rugalmasságuk miatt jobban alkalmazkodnak az élő szövetekhez és csökkentik azok nem szándékos megsértésének veszélyét. A műanyag rossz hővezető képessége csökkenti a ,,hideg sokk” valószínűségét. A műtét közben készített röntgenfelvételeken a műanyagkések nem vetnek árnyékot, és van még egy előnyük: az új sebészkések nem csúsznak el a testszöveten, ezért feleslegessé válik a sebészeti fogók alkalmazása előtt a gézkötés. A műanyagfóliába csomagolt és sugársterilizálással csírátlanított új műtőkések gyakorlatilag korlátlan ideig tárolhatók és szükség esetén bármikor használhatók. (Nauka í Zsizny) Ili. I.) (New Scientist) (Sof) Újra homályban a DNS-szintézis Lapunk hasábjain beszámoltunk Kornberg jelentős kísérleteiről, amelyekben az általa felfedezett DNS-polimeráz és a gyűrűzáró enzim segítségével in vitro sikerült fertőzőképes vírusnukleinsavat szintetizálnia (Természet Világa, 1968. 11. sz.). A DNS- polimeráz az egyetlen ismert enzim, amely DNS szintetizálásra képes, így természetes volt a feltételezés, hogy az élő sejtekben a gének anyagának, a genetikai információkat tartalmazó DNS-nek a szintézisét a Kornberg-enzim végzi. De a Kornberg-enzimmel sokáig nem sikerült megfelelő hosszúságú DNS-szálakat szintetizálni, míg végül a két enzim, a DNS-polimeráz és a gyűrűzáró enzim együttes alkalmazása vezetett sikerre. Ettől függetlenül a DNS-polimeráz sejten belüli szerepével kapcsolatban több kétség merült fel, ezeket a Természet Világa 1960. 6. számában ismertettük. Az újabb kutatások tovább növelik kétségeinket a Kornberg-enzim szerepével kapcsolatban. Már 1968-ban sikerült előállítani olyan kóli-baktérium mutánsokat, amelyek megfelelő mennyiségben tartalmazzák a DNS-polimerázt, mégsem voltak képesek a DNS szintézisére. 1969 végén Cairns és munkatársai közel három és félezer kólimutáns átvizsgálásakor viszont olyan baktériumokat találtak, amelyek képesek normális mértékű DNS-szintézisre anélkül, hogy számottevő mennyiségben tartalmaznának Kornberg-enzimet. Ezekben a baktériumokban a DNS-polimeráz mennyisége a normál sejtekének egy százalékát sem éri el, és ez messze nem elegendő a DNS-szintézishez. Mivel ezekben a sejtekben a genetikai anyag szintézise normál módon megy végbe, kézenfekvő a következtetés: a Komberg-enzimnek nem a DNS duplikálása a szerepe a természetben. Kombergék néhány kísérlete arra utal, hogy az DNS-polimeráz a sejten belül a DNS-ben bekövetkezett károsodások korrigálását végzi (pl. a sugárkárosodás korrigálását is.) Hogy mi hajtja végre a DNS-szintézist, erre ma még támpont sincs. A kérdés másfél évtized kutatásai után a kiindulópontra jutott vissza. (G. T.) Hőfényképek segítenek a rák korai felismerésében Az orvosi gyakorlatban már pár éve használnak infravörös sugárzást észlelő berendezéseket, a termográfia elismert és alkalmazott diagnosztikai módszerré vált. A legtöbb forgalomban levő rendszer azonban csupán 0,1 C°-nál nagyobb hőmérsékleti differenciák mérésére alkalmas. Az Egyesült Államokban újabban kifejlesztett készülékek érzékenysége már egy nagyságrenddel jobb 0,01 C°-nál kisebb hőmérséklet-különbségeket is észlelnek. Az érzékenység ilyen növekedése folytán lehetővé vált, hogy a módszert alkalmazó orvos bizonyos betegségeket — érrendszeri zavarokat, rákot, visszértágulást, sőt még terhességet is — előbb ismerjen fel. Az ún. Autonetics rendszernél a kérdéses terület egy infravörös radiométerrel pontonként letapogatják és a kimenőjeleket további feldolgozásra komputerbe táplálják. A hőmérsékletmérés végeredményeként kapott ,,fénykép” a vizsgált terület termográfja, amelyen a hideg és a meleg részeknek fekete-fehér átmenetek felelnek meg. A módszer rendkívüli érzékenységét mutatja az a nemrégiben befejezett kísérletsorozat, melynek során egyértelműen bizonyítást nyert, hogy az ujjakról dohányzás előtt és után felvett hőfényképeken jelentős eltérések mutathatók ki. Ezek a változások a nikotinnak a keringőrendszerre kifejtett hatásával hozhatók kapcsolatba: a véredények összeszűkülnek, a vér áramlási sebessége megnő. A módszer alkalmassá tehető a koszorúerek meszesedésének korai felismerésére is. Előzetes eredmények szerint a termográfia segítségével a kezdődő rákos daganatok kb. egy évvel az egyébként szükségessé váló sebészeti beavatkozás előtt felismerhetők. Pillanatnyilag ez a sok sikerrel kecsegtető módszer kísérleti stádiumban van. A kutatók azon fáradoznak, hogy a hőfényképek által szolgáltatott információk a mindennapos klinikai gyakorlat számára is értékelhető formát öltsenek. 187 Fogamzásgátló tabletták - kutyáknak Angliában ebben az évben kerülnek piacra kutyák részére gyártott fogamzásgátló tabletták. Az előállító üzem csak annyit volt hajlandó a nyilvánossággal közölni, hogy a tablettákban egy szintetikus hormon van, és hogy a kísérleti kutyáknak „ízlett” a gyógyszer. Az ovaridnak elnevezett kutyafogamzásgátló szert csak állatorvosi vényre lehet majd kapni, s ára a kutya nagyságától függően 150—250 Ft lesz. A gyártó cég nagy üzletet remél az ovaridtól, mert Anglia kutyalakossága négymillió. (Ko Ti) A „Challenger” óceánkutató hajó érdekes eredménye Az UNESCO Oceanográfiai Bizottsága 1969. szeptember 2—13. között ülésezett. Itt számolt be dr. A. Maxwell, a Woods Holes-i (USA) Oceanográfiai Intézet igazgatója arról az érdekes eredményről, amely a ..Clomar Challenger” óceánkutató hajó 1969-es útját követte. A hajó személyzete az Atlanti-óceán különböző pontjaiban magvételes kutatófúrásokat hajtott végre. A minták vizsgálatai azt bizonyították, hogy az afrikai kontinens az amerikaitól évente mintegy 2 cm-t távolodik. A szakemberek szerint ez a mozgás folyamatosan tart mintegy 150 millió éve, és ennek következménye, hogy az Atlanti-óceán víz alatti vonulatai kelet-nyugati irányban kitolódnak, vagyis az Atlanti-óceán nő a Csendes-óceán rovására. (Sciences et Avenir) (E. I.)