Természet Világa, 1973 (104. évfolyam, 1-12. szám)

1973-11-01 / 11. szám

Századokon át a halászat, vadászat és a pásztorkodó állattenyésztés volt az uralkodó gazdasági tevékenység. Nagyon sok kandét és ménest tápláltak a vízjárta le­gelők. Földművelés csak a magasabb fekvésű homokos területeken folyt, jó ideig csupán a saját szükséglet ki­elégítésére. Ezt bizonyítja az, hogy 28 községből csak 8-na­k van a régi pecsétjén ekevas mint legjellemzőbb foglalkozási szerszám, de ebből 4 olyan község, amely­nek fia­tára részben átnyúlik a Nyírségre. A többi köz­ség pecsétjén hal, híd, nádvágó ember, vízimadár talál­ható, a lakosság jellemző foglalkozását jelképezve. A Tisza szabályozása, a belvízrendezés után a rétek és a legelők aránya a korábbi 70—80%-ról 8,5—14%-ra csökkent. Az árvizektől, a belvizektől megszabadított területek öntés- réti és korus talaján virágzó növény­­kultúrák fejlődtek ki. Így a halászati és az állattenyész­tés vezető szerepét fokozatosan elvesztette. A halászat, mint foglalkozási ág teljesem megszűnt. A gyümölcs- és a szőlőtermesztés a magasabb homokdombokon nem kapott ugyan­akkora jelentőséget, mint a Nyírségben, a zöldségtermesztés azonban annál szélesebb körben terjedt el főként a belső területeken. Ma a Rétköz az Alföld legjobban megművelt tájai közé tartozik, amely az itt élő szorgalmas nép munkája nyomán alakult ki és az egykori mocsárvilágból terem­tett kitűnő termőterületét. A szántóföldi növények között megtaláljuk a búzát, árpát, kukoricát, burgonyát, cukorrépát; ahol meleg, száraz homoktalaj van, ott jó minőségű dohánytermesz­tés folyik. A mélyebb fekvésű kotus talajon jó hozam­mal termesztik a zöldségféléket. Jelentős területet fog­lalnak el a homokon a szőlők és a gyümölcsösök. A Tisza árterének vályogos öntéstalaján kitűnő zamatú fonatán­alma terem (Ibrány, Tuzsér). A felszabadulás előtt a Rétközben a kisiparosok mel­lett néhány nagyobb ipari üzem működött, amelyek a mezőgazdaság terményeit dolgozták fel. A felszabadulás utáni fejlődés az ipari üzemek megizmosodását, profil­juk bővítését segítette elő. A korábbi alapítású üzemek mellett újak is létesültek, pl. Kisvárdán a Bútorüzem, a Villamosszigetelő és Mű­anyag Gyár, az Ibrányi Gumiszőnyeg Üzem, amely az Országos Gumiipari Vállalat egyik vidéki üzemegysége. A szövetkezetek közül jelentős szerepet játszik a paszabi Háziipari Szövetkezet, remek szőtteseit hazánk határain túl is becsülik, úgyszintén a gávavencsellői Cipő Kisz termékeit. A Rétköz iparának dinamikus fejlődése 1960 óta fi­gyelhető meg. A második ötéves terv célkitűzései között helyet kapott Szabolcs-Szatmár nagyarányú fejlesztése is. A központi iparfejlesztési program nyomán terüle­tünkön is növekedett az iparban foglalkoztatottak szá­ma. Jelenleg a kereső lakosság 25,3%-a dolgozik (hely­ben és távol) az iparban, ez a korábbi (1960) 17,3%-hoz viszonyítva jelentős előrehaladás. Noha a területünkön jelentős növekedést mérhetünk az ipar terén, továbbra is uralkodó a mezőgazdaság, ugyanis a lakosság 42,9%-a a mezőgazdaság ágazataiban találja meg a megélhetési lehetőséget. Területünk természeti és gazdasági poten­ciái a mezőgazdaság fejlesztésének útját jelölik ki elsőd­leges feladatként. Ha a Rétköz mezőgazdasági jövőjét nézzük, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy olyan ágazatokat kell fejleszteni, ahol magasabb a munkatermelékenység. Fi­gyelembe véve a földrajzi, társadalmi tényezőket, tele­pülési viszonyokat és a mezőgazdasági kultúrának je­lenleg elért szintjét, a gabonafélék termesztése mellett a sertés- és baromfitenyésztés, valamint az ezek alapját képező takarmánytermesztés területén a növelés, az arány szélesítése jelentené a nagyobb munkatermelé­kenységű ágazatokat. Az állattenyésztésben is a minőségi fejlesztés a fő feladat, amelynek feltétele a szélesebb tak­armánybázis megteremtése. A gyümölcstermesztést a homokos és az ártéri területeken nagyobb mértékben ki lehetne ter­jeszteni. A zöldségfélék termesztési lehetőségei nincse­nek kiaknázva. A nyíregyházi, a miskolci piac és a nyír­egyházi konzervgyár vonzása az értékesítés jó lehető­ségeit biztosítja. A Rétköz,­e kedves Tisza menti táj ma még nem hasz­nálja ki értékeit, mindazt a lehetőséget, amely a kedvező természeti és társadalmi adottságaiból ered. De az eddigi eredmények, a nagyarányú természetátalakító munkák, napjaink dinamikus fejlődése további eredményeket ígér. A Rétköz nem a múlt, hanem a jövő. (Folytatás a 484. oldalról) A tudománytörténeti módszer az oktatásba ekkor sem tört be, sem a matematikánál, sem más tantárgyaknál. A budapesti tudományegyetem tanterveiben mégis he­lyet kapott a tudománytörténet, külön tárgyként sze­repel a matematika története is. Folytak és folynak ilyen jellegű előadások, de az érdeklődés a várt alatt marad. Az egyetemi hallgatóknak csak akkor lenne ter­mészetes e módszer, ha azt már az általános vagy kö­zépiskolában is megismerik. A középiskola zárt tanter­vei keretében ilyen változások nem történtek, itt nem kívánnak kalandozni sem a tudományok, sem a szépsé­güket feltáró könyvek történetében. Jogosan érezzük tehát úgy, hogy hiába jutunk el a tényanyagban a görög matematika kezdeteitől — Bolyai Farkas útmutatásai nyomán — Bolyai János életművéig, ha nem sikerül megismertetnünk a matematikai gon­dolkodás általános történetét, úgy érdeklődőink nehezen igazodhatnak el ebben a gondolatvilágban. A Bolyai­­kutatók — köztük Sarlóska Ernő is — jogosan érzik azt, hogy önmagában e problémakört nem lehet feltárni, hiszen hosszú út vezet Euklidész Elemeitől Bolyai Üdv­­tanáig, de az út korábbi szakaszait is meg kell értet­nünk, át kell gondoltatnunk ahhoz, hogy a problémák történetében eljuthassunk Bolyaitól Bolyaiig. Benkő Samu szépen foglalja össze szétszórt gondo­latainkat a „Bolyai János vallomásai”-ban: „Ahogy nincs irodalom író és olvasó szétválaszthatatlan kapcsolata nélkül, ugyanúgy nincs tudomány tudós és eredményeit befogadó szakközönség nélkül. Bolyai János sem írhatta egyik művét a másik után anélkül, hogy ne izgassa az, amit jobb szó híján sikernek nevezünk. Az Üdvtantól a közszolgálat romantikus céljain túlmenően azt várta, hogy értő közönséget sorakoztat fel gondolatai mögé.” És mi a matematika- és tudománytörténet jogosságá­nak és hasznosságának elismerésétől várjuk a közönség értő, megértő és segítő gondolatait. 507

Next