Természet Világa, 1975 (106. évfolyam, 1-12. szám)

1975-05-01 / 5. szám

Sándor utca — Bécsi utca) esik. A két főirány közül a K—Ny-i halad a terepszinten, amelyről csak kis íves lekanyarodások a megengedet­tek.­­A Petőf­ Sándor utcába a Vá­rosház utcába való bekanyarodás után lehet majd eljutni.) A Felszabadulás teret környező ut­cákat és az Erzsébet-híd pesti hídfő­jét figyelembe véve — félig közvet­len nyomvonalvezetéssel — a K— Ny-i főút és az É—D-i útvonalpár déli irányú vonala fél lóhere kap­csolatinak minősíthető, míg az Y alakú („K” jelű) aluljáró az észak felé vezető iránnyal teljes értékű külön szintű kapcsolatot eredményez. Ezen megállapításnál az É—D-i irány kis íves lekanyarodásának tekintjük a Reáltanoda utca — Szép utcai irányt is, amely a K—Ny-i főirány­hoz jelzőlámpa biztosításával csat­lakozik (lásd a borítólapunk II. ol­dalán levő felső ábrát). A szűk helyi adottságok miatt a közúti aluljáró rámpáinak szélessége nem teszi lehetővé a Károlyi Mihály utcában (Irányi utca — Kossuth La­jos utca között) és a Petőfi Sándor utcában (Kossuth Lajos utcából a Pilvax közig) a szintbeni közúti pá­lyák kiépítését. A két útszakaszt övező épületek kereskedelmi és egyéb célforgalmi kiszolgálása ezért részben a környező utcák felől, más­részt a megerősített burkolatú jár­dára való ráhajtással biztosítható (pl. a Katona József Színháznál a díszletszállítások és tűzoltósági szem­pontok miatt). A gyalogosforgalom biztonságát és zavartalanságát a kelet- nyugati tengelyre merőleges három gyalogos aluljáró, valamint az Er­­zsébet-híd hídfőjénél levő külön szintű áthaladás adja. Ezeken felül még a Szép utcánál át lehet jutni (szintben, jelzőlámpa biztosítása mellett) a Kossuth Lajos utcán. A Felszabadulás téren nagy kiter­jedésű, a Károlyi Mihály utca és a Petőfi Sándor utca torkolatába is benyúló, összefüggő járdafelületek lesznek, amelyek a tömegközleke­dési megállóhelyekhez és az alul­járó lépcsőihez csatlakoznak. A gya­logosok kelet-nyugati irányban nagy hosszon teljesen zavartalanul közlekedhetnek majd. A Felszabadu­lás tér így valóban tér lesz, sőt a szokásos egyszerű aszfaltburkolat helyett díszburkolatot kapnak a jár­dák. A térre helyezik a Nereidák kútját is, s az esztétikai és környe­zetvédelmi szempontok kielégítésére zöldfelületek kialakítására is sor kerül. Sajnálatos ellentmondás vi­szont, hogy éppen ott, ahol a felszín alatt betonszerkezet foglalja el a he­lyet, ott növények telepítésére csak korlátozott a lehetőség. A metrókijárathoz kapcsolódó „A” jelű aluljáró két lépcsőjének a Kos­suth Lajos utca 2. számú házhoz való közelsége miatt sor kerül a Kossuth Lajos utca — Petőfi Sándor utcai saroképület árkádosítására. Az ár­kád mögött megmaradó területen (az épület belső udvarának bizonyos be­építése árán) a fodrászüzlet mellett egy teljesen felújított ÁPISZ-kisáru­­ház és egy új kialakítású nagy gyógyszertár épül. Ugyancsak elkez­dődik — a térrendezés munkáitól függetlenül — a passzázsrendszer ki­építése is, amely a Párizsi udvarral a Haris közzel (akkor már sétáló­utca lesz) létesít közvetlen kapcso­latot. Ennek a belvárosi építészeti, forgalmi, kereskedelmi és idegen­­forgalmi „egységnek” lesz a kiegé­szítője a Szabadsajtó út — Váci utca sarkán létesülő fővárosi kiállító- és bemutatóterem is. A technológiai sorrendnek — ta­lán úgy is mondhatnánk, hogy a „szokásnak” — megfelelően a munka a közművek kiváltásával kez­dődött, 1974 augusztusában. Először az elektromos, postai, BKV-tápkábe­­lek áthelyezése, a víz- és gázveze­tékek, valamint a csatornahálózat átépítése volt a feladat, hogy a mű­tárgyak építése megkezdődhessék. Az év elején a sok forgalmi zavart okozó­­ tartók leverése folyt. Ez év­ben és 1976 jelentős részében folyta­tódik az építés, hogy rendezett le­gyen a csomópont, mire a metró észak-déli első szakaszát — várha­tóan 1976 végére — üzembe helyezik. Ennek érdekében végzik tevékeny­ségüket az Út- és Vasúttervező Vál­lalat (UVATERV), a Fővárosi Mély­építési Tervező Vállalat (FŐMTERV) és a Budapesti Városépítési Tervező Vállalat tervezői, a METRÓ, a gene­rálkivitelező Közlekedési Építő Vál­lalat (KÉV) és Hídépítő Vállalat, valamint több mint 20 alvállalkozó dolgozói. E feladat pedig nem kicsi, hiszen a Felszabadulás téri csomó­pontban a gyalogaluljárók, a közúti aluljáró és a vasbeton szerkezetekkel határolt, nyitott rámpaszakaszok együttes műtárgyterülete: kereken 3880 ma. Ennél a metróra és a ke­let-nyugati közúti főtengelyre egy­idejűleg felfűződő térrendezések mű­tárgyépítési mennyisége egyedül a Baross téren volt nagyobb (felüljáró híd nélkül, de a nyitott tér beszá­mításával) : 6340 m2, s lényegesen kisebb volumenű volt a Blaha Lujza téri aluljáró (2000 m2), az Örs vezér téri aluljáró (1100 m2) és az Astoria aluljáró (1000 m2). Jeli erdészeti botanikus kert Jeli nevét Kámonéhoz hasonlóan hiába keressük a térképen, még falu sem volt soha, csupán Kám község­nek egy félreeső dűlője, amelynek hírét Ambrózy-Migazzi István, a vi­lágot járt magyar főúr, autodidakta botanikus második életműve, a Jeli botanikus kert alapozta meg és tette hazánkon kívül is ismertté. 1861-ben született. Édesanyja révén — Erdődy-lány — nemcsak a vagyont, ha­nem az akkor már pompájában levő vé­­pi park látványát is élvezhette. Az itt szerzett gyermekkori élményeket és em­lékeket csak elmélyíthette felnőttkori európai körútja, amikor alkalma nyílt megismerni a mediterrán örökzöld ker­teken keresztül Anglia csodálatos zöld pázsitú főúri parkjait is. Nemcsak meg­nézte és élvezte a látottakat, hanem ala­posan meg is figyelte és tanulmányozta, majd a tapasztalatokat az itthoni körül­mények között alkalmazni tudta. Ma­­longal birtokán 1894-ben Spanyolország­ból és a Kanári-szigetekről magával ho­zott növényanyaggal kezdte meg a mun­kát azzal a céllal, hogy a mintegy 80 holdas, zömmel tölgy és csertölgy erdőál­lomány alatt egy mediterrán flórát utánzó örökzöld kertet létesít. A későbbi sikert e növények életmódjának megismerése és akklimatizálódásuk feltételeinek a fel-,­fedezése hozta. Írása szerint: .........hogy az örökzöldek lomb- és tűlevelüket meg­tartsák, az szükséges, hogy a szárító sze­lektől és a téli és tavaszi napsugártól óvni kell őket. .. nehogy a vegetáció a késői fagyok előtt meginduljon...” E vé­delmet az idős tölgyállomány biztosítot­ta, annyira, hogy még az 1929-es telet is kibírták az egyébként legfagyérzékenyebb növények. . . Az alapító azonban 1914-ben már ismét a Vas megyei Tanán lakott és a tria­noni szerződéssel Csehszlovákiához került Malonyára nem is tért vissza. (A terü­letet a cseh állam vette gondozásaiba és ma is nemzeti értékként őrzi.­) Így került sor a második alkotásra, a jeli arborétum megteremtésére az 1­926-os évektől. 1920­­ Lásd: Vörösmarty Géza „Ahová a tavaszt varázsolták” c. cikkét a Termé­szet Világa 1974. 1. számában. A sárvári arborétum részlete Velsz Ödön oki. mérnök METRÓ, Budapest és megyei arborétumok (II) Jeli és Sárvár A TERMÉSZET VILÁGA telefonszáma 137-660 209

Next