Természet Világa, 1977 (108. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1. szám

HÍREK , ESEMÉNYEK , ÉRDEKESSÉGEK A radioaktív kormeghatárolás hibája Vegyszeres kezeléssel a szmog ellen? Julian Heicklen amerikai vegyész (Pennsylvania State University) érdekes ötletet vetett fel: szerinte a fotokémiai folyamatok során keletkező szmog képződése ellen megfelelő, inhibitor hatású vegyszerrel védekezhetünk. Heicklen egyike volt azoknak a vegyészeknek, akik a hatvanas évek végén felderítették, hogy a gépkocsik kipufogó gázaiban levő nitrogénoxidok és szénhidrogének milyen fotokémiai reakciasoro­­zatok eredményeként vezetnek szmog képződéséhez. Ezután megvizsgálta, mi az a vegyszer, amely a szmog képződéséhez vezető reakciósorozatot az aktív gyökök befo­gásával megakadályozhatja. Erre a legalkalmasabbnak a dietil-hidroxilamint találta, ez már nagyon kis koncentrációban hatásos, nem mérgező vagy karcinogén, és felhasz­nálásakor sem keletkeznek a szervezetre káros vegyületek. A dietil-hidroxiamin al­kalmazása a kritikus helyeken és időpontokban számításai szerint nagyságrenddel olcsóbb lenne, mint a gépkocsik felszerelése katalikus konverterekkel, melyek a kipu­fogó gázokban levő nitrogénoxidok és szénhidrogének mennyiségét hatásosan csök­kentenék. Heicklen szerint a levegő kezelése dietil-hidroxilaminnal a szmog meg­előzésére leginkább az ivóvíz klórozásához hasonlítható. Az ötlet széles körű tudományos vitát váltott ki: ellenzői szerint nehéz előre látni, hogy a vegyszeres kezelés a természetes, atmoszferikus körülmények között is hatá­sos lesz-e, továbbá nem keletkeznek-e mérgező termékeik, és ilyen kísérlettel nem szabad milliók egészségét kockáztatni. Mások szerint ez ugyanolyan tüneti kezelés lenne, mint ha egy rossz levegőjű szobában szellőztetés helyett légfrissítőt permetez­nének szét: a gépkocsik okozta légszennyezést kell hatásosan csökkenteni. Minden­esetre a jövő évben valószínűleg kísérletet végeznek a dietil-hidroxilaminnal Jeru­zsálemben a szmog megelőzésére, ahol a nyár folyamán a légköri viszonyok gyakran hasonlóak, mint Los Angelesben. (New Scientist, 1978. szept. 9.) (Dr. W. A.) Immár általánosan elterjedt módszer a különböző izotópok arányának alapján meghatározni egyes anyagminták korát. A régészetben, ahol viszonylag „fiatal" tárgyakat vizsgálnak, leggyakrabban a szén 14-es és 12-es atomsúlyú izotópjának arányát veszik alapul. Ez azért is elő­nyös, mert minden szerves anyag tartal­maz több-kevesebb szenet, s így e mód­szer univerzálisan alkalmazható. Eddig úgy gondoltuk, hogy a megfigyelt ará­nyok alapján számított kor hibája szoros korrelációban van a minta tényleges ko­rával. A San Diegó-i egyetem két mun­katársa, William F. Cain és Hans E. Sness most arra jött rá, hogy ezen az ún. rela­tív hibán kívül létezik egy 150 éves ab­szolút hiba is (legalábbis a fák és a fa­szén­ esetében). Ennek oka, hogy bár a növények néhány ezrelék pontossággal rögzítik az aktuális légkör szén-izotóp arányát, gyakoriak az 1%-os hibák is. Éppen ezek eredményezik a nagy szó­rást. Sajnos, ez a hiba még hozzáadódik a mérések során fellépő egyéb hibákhoz. (Journal of Geophysical Research, 76. júl 20.) (Sz-N. G.) Efly „új” sziget élővilága Gough Island 6 millió éves vulkanikus sziget az Atlanti-óceán déli részén. Az összes ott élő állat és növény kívülről került a szigetre. 30-féle virágos növény és 26-féle páfrány található a szigeten, de nem élnek rajta kétéltűek, csúszómá­szók, édesvízi halak és a behurcolt ege­rektől eltekintve szárazföldi emlősök sem. Az ilyen fajokban szegény ökológiai rendszerek vizsgálata egyszerű és mo­dellnek tekintve elősegíti a fajokban gaz­dagabb és ezért bonyolultabb ökológiai rendszerek megértését. (Umschau, 1976. 22. szám) (G. A.) A Föld lakossága 1975 közepén a Föld lakossága 4,147 milliárd fő volt évi 2,2% szaporulattal. Ázsia lakossága 2,407 milliárd és évente 2,5%-kal növekedik. Afrika 180 milliós la­kossága 2,8%-kal, Dél-Amerika 328 millió lakosa pedig 2,9%-kal szaporodik évente. Európa 27 országában 474 millió ember él és csak évi 0,8%-kal szaporodik. A Szov­jetunió és az USA lakossága 254, illetve 242 millió. Növekedésük is közel áll egy­máshoz: 0,9, illetve 1,0%. A Föld lakosságának 37%-a 15 évesnél fiatalabb. 15 év alatti életkorú Afrika la­kosságának 44, Ázsiáénak 40 és Európá­nak 26%-a. A Szovjetunió lakosainak 29%-a fiatalabb 15 évesnél, míg Észak- Amerika lakosainak 27%-a. (Bild der Wissenschaft, 76. 11. szám) (Cs. A.) : Szükségszerű volt-e a dinoszauruszok kihalása? A földtörténeti középkorban — tehát kb. 60—200 millió évvel ezelőttig — a száraz­földet és a levegőt a dinoszauruszok, rég kihalt hüllők hatalmas állatcsoportja uralta. Megjelenési formáik változatosak voltak, részben a mai csúszómászókra, részben pe­dig a madarakra emlékeztettek, méretük pedig egyes fajok esetében a 30 métert is elérhette. A feltárt leletek tanúsága szerint ezek a parancsoló külsejű állatok a triász, jura és kréta korszakban három „virágkort” éltek meg, melyek időleges visszaesések­­kel váltakoztak, de a földtörténeti harmadkor kezdetére, tehát mintegy 60—70 millió évvel ezelőttre teljesen kihaltak, méghozzá a jelek szerint anélkül, hogy életképesebb versenytársak szorították volna ki őket. A dinoszauruszok erőt sugárzó megjelenése mellett ez az utóbbi körülmény az, ami miatt kihalásuk sokat foglalkoztatta a szak­embereket és laikusokat egyaránt. Világméretű természeti­­katasztrófa okozta-e pusz­tulásukat, vagy fejlődésük jutott zsákutcába Valamiképpen az utóbbi az igaz — véli K. S. Thomson, a New Haven-i (USA) egyetem biológiai fakultásának munkatársa egy, a Nature-ban megjelent cikkében. Mindenekelőtt arra a szakemberek előtt nyilván eddig is jól ismert tényre hívja fel nyomatékosan a figyelmet, hogy a földtörténet valamely korszakát uraló állatcsoportok „hirtelen”, azaz néhány tízmillió éven belül bekövetkezett kihalása inkább tipikus, mint kivételes jelenség. A dinoszauruszok e tekintetben semmiképpen nem állnak egyedül, csak követték a kambriumban egyeduralkodó három­karéjú rákokat, a szilur korszakban nagyon elterjedt nautiloidokat, a devon korszak pörgekarúk­ stb., s a kré­takor hüllőinek kihalása is párhuzamosan zajlott halak nagy csoportjainak kihalásával. Thomson új felismerése az, hogy szoros összefüggés áll fenn egy állatcsoport fejlődé­sének kiteljesedése és a csoport kihalása között. A „fénykort" az adott csoporthoz tartozó, szűkebb környezetükhöz speciálisan alkalmazkodó fajok robbanásszerűen növekvő száma jellemzi. Miután a specializálódás eléri csúcspontját, a kihalás néhány­szor tízmillió éven belül szükségszerűnek látszik. Mi lehet ennek az oka? Feltételez­hető, hogy éppen a környezethez való alkalmazkodás tökéletes volta. Ugyanis ha az állatfaj olyan vonásokat fejleszt ki, melyek csak az adott környezet speciális sajátosságai között előnyösek, nyilván nagyon rossz helyzetbe kerül, ha a körülmények akárcsak kicsit is megváltoznak — márpedig természetes, hogy geológiai idők­ alatt ezek változzanak. A specializálódás egy adott fokán túl tehát nincs szükség a környezet katasztrofális változásaira, minden változás katasztrofális hatású lesz. Ily módon tehát a nagy állatcsoportok „látványos” pusztulása nem rejtélyes hát­terű katasztrófa, hanem az evolúciós folyamat természetes velejárója, amely a fej­lődés előző csúcspontjával természetes egységet alkot, s azt időben gyorsan követi Az itt ismertetett munkában ez nem annyira elvi kijelentés, mint inkább az adatok rendszerezése során tett észrevétel. Azt sem jelenti, hogy már ne lennének kérdé­seink a dinoszauruszok sorsával kapcsolatban; inkább, hogy eggyel előbbre lépve egy helyesebb s ezért érdekesebb kérdést tehetünk fel. Ez pedig a következő lehetne: miért van az, hogy közvetlenül a deivon, ill. krétakor végén bekövetkezett tömeges kihalások előtt annyi csoport specializálódott egyidejűleg? (Nature, 261. kötet) (F. P­) 2 Antitest-modell Az antitestek, ezek a szervezet által a bejutott idegen testek ellen kitermelt fe­hérjék a legújabb kutatások szerint há­rom „karból”, két hosszabból és egy rö­videbből állnak. Ezek a karok fehérje­­molekula-láncok. A láncok olyan hajlé­konyak, hogy az antitest könnyen tud T vagy Y alakot fölvenni. A molekula ak­tív „támadó” részei a T vagy az Y felső két végénél vannak. Az antitestek struktúrájának kutatásá­ban elért eredmények lehetőséget adtak az amerikai D. Davisnek és munkatársai­nak, hogy létrehozzák az antitestek há­romdimenziós modelljét. A kutatók feltételezik, hogy a térfoga­ti modell létrehozása fontos lépés lehet a „megrendelésre” vagyis konkrét célra szintetizálható antitest létrehozása útján. (M. J.) A Jura időszak végén kihalt 27 m hosszú növényevő Diplodocus A Triceraptos az Észak-Amerika és Ázsia 7 m hosszú dinoszaurusza (felső kréta) Az angliai középjura Megalosaurusa 6 m hosszú

Next