Természet Világa, 1980 (111. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
A Tisza-szabályozás befolyása a magyar talajra nőtt egyenlő magasságú Alföld beitatva, melyet aztán e talaj hajszálcsövességnél fogva az ár elapadása után is megtartott (...) Ily talajnak tehát már természeténél fogva sokkal nagyobb vízmennyiségre van szüksége, mint a legtöbbi európai országok földeinek. (...) (...) E nagyobb vízszükségletéről hazánknak úgy látszik maga a természet gondoskodott, midőn egyfelől oly bőven látta azt el tavakkal és mocsárakkal, hogy nem csak a honfoglaláskor, hanem még Mátyás idejében is nagy részét borítják a víztömegek hazánknak. (...) A természet adott minden ily fekvésű s ily képződésű vidéknek ily természetű vizeket, mint a mi Tiszánk volt, s midőn a vidék képződési viszonyai megváltoznak, midőn hogy úgy szóljunk a talaj fejlődésére, termő réteggé alakulására nincs szükség többé az oly nagy bőségben csapongó vizekre, akkorra már a folyók is felveszik azon szabályosabb folyamatot, mint azt nyugat Európa vizeinél látjuk. Magyarországnak mind e sajátságos helyzete tehát az, mely a Tiszaszabályozást úgy, a mint pusztán államgazdászati szempontokból megoldatott, mezőgazdászati tekintetben annyi baj és nyomorúság forrásává tette. (...) És mit nyertünk mindezzel? — 300 □ mfdnyi terület egy országban. (...) (...) Ellenben a nyereségért elvesztettünk épen az év legkritikusabb szakában bőven párolgó vízfelszínt annyit, mely az Alföld területének csaknem tizedrészét tette. (...) Elvesztettük másodszor azon a- 1 a vizet, mely mint róla fentebb mondánk, épen az áradások nagyságával arányos mértékben itatta be a csekély emelkedésű Alföld legtávolibb pontjait is az oly nélkülözhetetlen nedvességgel, hogy így mintegy amennyi kárt okozott az ár a folyók közelében, annyi vagy talán két annyi hasznot hajtson az országnak a távolibb vidékek bő termésében. (...) Elvesztettünk harmadszor olyat, minek megbecsülhetetlen hatását kétségbe vonni nem jutott eszébe még eddig senkinek, t. i. a völgyek iszapolását. (...) FOLYÓIRATOK Nem czélunk a rövid sorokban a Tiszaszabályozás mindennemű hatását bőven fejtegetni, mivel egyfelől nekünk ezt itt, csak mint a magyar talaj bekövetkezhető kimerülésének egyik tényezőjét kellett megemlíteni, másfelől feleslegesnek is tartjuk ezt, azok után, amiket Hunfalvy, Kerner, Gönczy, újabban Diz s több jeles szakférfiak mondottak és írtak e tárgyról a magyar és német folyóiratokban, amikért pedig egyidőben úgy kikelt ez ú. n. „elméleti emberek” nézetei ellen a napi sajtó. Csak annyit tartunk még szükségesnek megjegyezni, mielőtt a talajkimerülés másik tényezőjére, a közvetve szinte a vízszabályozások által előidézett clima-változásokra térnénk át — hogy mind e bajt el lehetett volna kerülni egy kis változtatással — ha t. i. nem feledtük volna, hogy ... hazánk és nemzetünk physikai jellegének megítélésében sokszor keletről kell a mértéket vennünk, mert mint magunk, úgy hazánk is, melyet talán ép ezért választunk Európában lakhelyül — több tekintetben még mindeddig nem hagyta el azon határokat, melyek a keletet elválasztják az oly egészen más typusú nyugattól.” (...) DAPSI LÁSZLÓ • B czik a szerzőnek egy nem sokára megjelenő munkája után ,, A talajkimerülés befolyása az államok életére’’ van dolgozva, melyben a szabályozás climatikus hatása is tárgyaltatik.” ADATOK A A Nagy-Alföld, a Tisza völgyének nagy része, 1 millió évvel ezelőtt a Pannon-tenger feltöltődésével vált szárazulattá. Több százezer évbe tellett, amíg a tavakkal és mocsarakkal borított területen az állóvizek helyét, a felszín töréseit, mélyedéseit követve és kitöltve a vízfolyások vették át az uralmat, kialakult a Tisza vízrendszere. Az Alföld medencéjének alját a Föld ókorából származó mélybe süllyedt rögök alkotják. A földkéreg mozgása következtében összetöredezett táblák különböző időben és mértékben süllyedtek le. Ennek megfelelően, helyenként néhány száz, máshol 2500-3500 m vastag hordalékkal kitöltött medence felszíne ma sem tökéletesen vízszintes. De a süllyedések és emelkedések ellenére, a vizek és szelek (töltögető, felszínt formáló, romboló) alakító munkája miatt az Alföld nagyobb részén a magasságkülönbségek több kmes távolságon belül sem haladják meg az 5-10 m-t. A Tisza teljes vízgyűjtő területe 157 000 km 2 (ez a Dunának 20%-a), amelynek 30%-a hazánk területére esik, Romániában van a 45%-a, a fennmaradó 25% pedig Csehszlovákia, Szovjetunió és Jugoszlávia között oszlik meg. A folyó magyarországi vízgyűjtője 47 000 km 2, ami az ország területének a fele. A Tisza és mellékfolyói ősi árterének (kb. 20 000 km 2) jelentékeny része hazánkban van. E területből - még 150 évvel ezelőtt is - több mint 5000 km 2 állandóan, a többi időszakosan, de az év nagy részében vízzel volt borítva. A Tisza torkolata Titelnél, a Duna 1214,5 folyamkilométerénél található. A vízgyűjtő legmagasabb pontja 2511 m-rel, legalacsonyabb pontja 70 m-rel magasabb a tenger szintjénél; a terület nagyobb része az Alföld 100-200 m tengerszint feletti síksága. Ez az összes vízgyűjtő 46%-a. A vízgyűjtő 35%-a 2 600 m tengerszint feletti magasságban, 19%-a 6-1600 m magasan található. A vízgyűjtő alig 1%-a jut 1600 m fölé. TISZÁRÓL A Tisza jobb oldali mellékfolyóinak vízgyűjtője a teljes tiszai vízgyűjtőnek 24%-a, a balparti mellékfolyók vízgyűjtője pedig 56%-a. A folyóvölgy átlagos esése a torkolattól Tiszafüredig a 450 folyamkm-ig: 4,4 cm/km. Tiszafüred és Vásárosnamény között a 450 fkm-től a 700-as fkm-ig: 8 cm/km. A 700—770 fkm között, azaz Vásárosnaménytől Vilokig az átlagos esés 32 cm/km. Vilok és Talabor között (770—825 fkm) 94 cm/km. A 825—895 fkm, azaz Talabor és Visó között 228 cm/km a völgyfenék esése, a 895-910 fkm között pedig már 633 cm/km. A folyó jelenlegi hossza 962,2 km a torkolattól a Fekete- Tisza (Máramarosi-Havasokban) levő forrásáig. Tulajdonképpen a Tisza elnevezést a Fekete- és Fehér-Tisza összefolyásától (911,2 fkm szelvénytől) használjuk. Hazánk területét a 751,6 fkm-nél, a Túr torkolata felett 21 km-rel, Tiszabecsnél éri el. Az országhatárt délen (a 158-as fkm szelvényben), a Maros torkolata alatt 17 km-rel hagyja el. A teljes magyarországi hossza 598,1 km, közel 600 km. A Tisza vízgyűjtőjének alföldi tájain, jellegzetesen a Közép-Tisza-vidékén, 500—600 mm csapadék esik évente, 1500- 2500 m magasan a csapadék eléri, sőt meghaladja az 1000 mm-t. A Közép-Tisza-vidéken évente a fagyos napok száma 80—100, a teljes fagyos napok száma pedig 20—30. A napfénytartam csaknem 2000 óra évenként. A tenyészidőszak csapadéka 250—350 mm. Az ariditási tényező (a párolgás és tényleges csapadék hányadosa) 1,1-1,4. Ez azt jelenti, hogy 10 évből 6—7 éven keresztül feltétlen szükséges a csapadék pótlása. Szolnoknál a Tisza minimális vízhozama 50 mý/sec, maximális vízhozama 4000 m3/sec, tehát heves vízjárású. A minimális vízállás Szolnoknál -272 cm, a maximális vízállás +909 cm. A vízjáték szélső értéke 1181 cm. Szolnoknál az évi lefolyás a Tiszán 10-20 milliárd m3. (Dr. Hegedűs L.) 9