Természet Világa, 1983 (114. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

Elnöki megnyitó­ beszéd (...) „Sokat gondolkoztam azon s azt hiszem, 1. Közgyűlés, méltó tárgy is a gondolkozásra, hogy minek köszönheti e Társulat az ő gyors fölvirágozását, hatalmas megerősödését, ed­dig példátlan térfoglalását a magyar társada­lom minden rétegében, miként történhetett az, hogy e Társulat lassanként, észrevétlenül valamennyi hasonczélú hazai Társulat fölé bírt emelkedni, tekintsük akár a fölolvasások látogatását, akár a kiadványok számát, a ta­gok számáról nem is szólva, mely nemcsak idehaza kelt méltán föltűnést, hanem még odakünn a külföldön is nagy tekintélyű la­pokban megbeszélés tárgyát képezte. Szívesen megengedem, hogy mind­ebben jelentékeny része lehet a Társulat tisztikara és választmánya ügyszeretetének, buzgalmá­nak és tapintatának, de ez nem lehet egye­düli és nem is lehet fő oka eme feltűnő jelen­ségnek. Ne lenne csak a Társulat czélja és irá­nya egészséges, a szükségleteknek megfelelő és ne lenne a Társulat szervezete és rendszere a magyar viszonyok ismeretén alapuló, egyes emberek ügyszeretete és buzgalma ily ered­ményeket nem mutathatna föl soha. Az én ítéletem szerint a Természettudományi Tár­sulat nagy elterjedésének legfőbb okait a kö­vetkezőkben kell keresnünk: 1. Abban, hogy a magyar közönség, ha talán nem is öntudatosan, de ösztönszerűleg, mélyen átérzi azt, hogy az a czél, melyre e Társulat törekszik, Magyarországra nézve va­lódi kultúrai szükséglet". (. . .) „2. Társulatunk nagy elterjedésének má­sodik főokát abban találom, hogy e Társulat meg tudott ragadni minden alkalmat és min­den eszközt, mely méltóságához illő és czél­­jainak kedvező volt. Hangversenyt, bált vagy sorsjátékot nem rendezett ugyan soha, de nem elégedett meg azzal amivel hazai kultu­rális társulatunk legtöbbje megelégszik, hogy t. i. szaküléseket tart és folyóiratot ad ki, a Természettudományi Társulat ezeken felül fölolvasó estélyeket tart a művelt közönség számára, az estélyek előadásait külön gyűjte­ményben kiadja, könyvkiadó vállalatot indí­tott a legjelesebb külföldi természettudomá­nyi munkák átültetésére, úgy hogy, mindent összevéve, évenként nem kevesebb mint 9000 kötetet terjeszt szét a hazában, könyv­tárt és olvasó­termet­ tart tagjai és a beveze­tett vendégek számára, s mindezeken felül még a m. tudományos Akadémia egyik főfel­adatából is át bírt vállalni egy részt, t. i. az országos segélyen tudományos monográfiá­kat írat és ad ki, melyek a magyar irodalom e nembeli termékei közt kétségtelenül a legel­ső helyet foglalják el". (. . .) „3. Társulatunk nagy elterjedésének har­madik főokát és szerintem nem is a legjelen­téktelenebbet abban találom, hogy a Termé­szettudományi Társulat szervezete, különö­sen pedig a rendszere nem külföldről impor­tált eszme utánzása, hanem tősgyökeres honi termék, mely egyenesen a magyar viszonyok­hoz, hogy úgy mondjam, a magyar ember természetéhez van idomítva. E szervezet, e rendszer Társulatunkban már úgy meg van honosodva, úgy meg van gyökerezve, hogy, ha nincs is papirosra téve, a­mint hogy azt nagyon bajos, sőt talán lehetetlen is volna paragrafusokba szedni, titkári hivatalunkban elődről utódra száll át régi hagyományképen, melynek becsét az új utód, föltéve, hogy van érzéke a magyar viszonyok fölfogásához, azonnal felismeri és a melyet azonnal helye­sen is tud alkalmazni. Ezek, 1. Közgyűlés, azok az okok, me­lyeknek Társulatunk nagy elterjedését tulaj­doníthatjuk s melyekben én Társulatunk to­vábbi fejlődésének és virágzásának biztosíté­kait is találom. (. . .) Tartsák utódaink sze­mük előtt a föntebbiekben körvonalazott elveket, melyeknek helyességét hosszú ta­pasztalás igazolja, szolgálják Társulatunkat igazi ügyszeretettel és szakértelemmel, tanul­ják meg Társulatunk történeteiből, hogy mely ösvények azok, melyekre többé lép­nünk nem szabad. (. . .) SZILY KÁLMÁN Elhangzott: A K. M. Természettudományi Társulat Közgyűlésén, 1883. január 17- ikén.”

Next