Természet Világa, 1986 (117. évfolyam, 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
Tagtdrsainkhoz 1928. januárius 1-én a Természettudományi Közlöny belép 60-ik évébe. Az a nagy reménység, amelyet alapítója, SZILY KÁLMÁN, életéhez fűzött, a világháború előtt kezdett beteljesülni. A magyar közönség érdeklődése a természettudományok iránt, szemmel láthatólag fokozódott. Nem kérkedünk azzal, hogy a kedvező változást a Közlöny idézte elő, hiszen egy ország lakosságának szellemi szükségletét különböző okok szabják meg, sőt készek vagyunk megfordítani a tételt és azt mondjuk, hogy országunk szellemi fejlődése idézte elő a Közlöny szintájának emelkedését, de tény, hogy sok éven át az ország anyagi gyarapodásával lépést tartott a Közlöny fejlődése is. Gyönyörűség volt észlelni azt az előrehaladást, amely élénkebb tevékenységre buzdította a Társulat vezetőségét, hogy a tagtársak szaporodásával növekedő kívánságokat kielégíthesse .. . Dr. Ilosvay Lajos, a Műegyetem egykori híres kémia professzora, lapunk egykori főszerkesztője írta e sorokat hatvanadik kötetetünk első, 1928 januárjában megjelent számában. Ilosvay e sorokban nagyon szerényen szól a Közlönyről, jóllehet a Társulatba éppen a Közlöny megjelenése lehelt igazán lelket s vitte fel a tagjainak számát a sokévi 600-as átlagról néhány év alatt közel 5000-re. Ez a hirtelen fejlődés a külföld figyelmét is felkeltette, s mint Szily Kálmán e számunkban újraközölt cikkéből kitűnik, az augsburgi ,,Allgeimeine Zeitung” 1877. november 27-i számában hosszú tanulmányban foglalkozik vele. Lapunknak - bármily módon változott is a neve az idők folyamán — mindig meghatározó szerepe volt a magyar természettudományos-műszaki értelmiség tájékoztatásában, formálásában, alakításában. Most, a 117. évfolyam indításakor rendhagyó számot adunk olvasóink kezébe: e szám anyagát teljes egészében lapunk „Közlöny” időszakából válogattuk, azaz abból az időszakból, amikor lapunk neve még változatlanul „Természettudományi Közlöny” volt. Ez az időszak 1868- tól 1945-ig tartott. Kivételt csak a könyvismertetéseknél tettünk, ahol „Új könyvek” rovatunkat „Régi könyvek” rovatra cserélve a Természettudományi Társulat néhány régi kiadványára hívjuk fel olvasóink és a kiadók figyelmét, természetesen mai szemmel. E válogatásban jóleső, sőt megható érzésekkel olvashatjuk Eötvös Loránd vagy Wartha Vince bölcs, mélyreható, országot féltő, a Közlönyben megjelentetett rektori beszédeit, Szily Kálmán analízisét a Természettudományi Társulat és az Akadémia viszonyáról, vagy Sajó Károly 80 évvel ezelőtti írását a természetvédelem feladatairól. Megdöbbenhetünk, hogy 1939-ben a fasori gimnázium fizikatanára (Vermes Miklós) vagy 1941-ben a tudós fizikus (Bay Zoltán) már számszerűen is milyen pontosan megjósolták az atomenergia romboló és építő gyakorlati felhasználását, vagy hogy Dapsy László majd 120 évvel ezelőtt milyen részletességgel tárgyalta az ember mesterséges megtermékenyítésének kérdését, mind technikája, mind pedig társadalmi kihatásai tekintetében. Az idő távlatából jóleső érzéssel állapíthatjuk hát meg: érdemes volt odafigyelni a „Közlönyre”. Szerkesztőségünk legfőbb törekvése, hogy ezt a hagyományt híven őrizzük, s olvasóink számára ma is ugyanolyan országféltő, előremutató, fejlődést segítő hasznos tájékoztatást adjunk, mint tették ezt elődeink bő évszázadokon keresztül. GÁNTI TIBOR