Természet Világa, 1992 (123. évfolyam, 1-12. szám)
1992-12-01 / 12. szám
lálesetekre. Míg a fejlődő országokban az összes halálesetek 40 százalékának oka még ma is valamely fertőző betegség, addig ez az arányszám hazánkban mindössze 3 százalék körül mozog. Magyarországon 1927 óta működik Országos Közegészségügyi Intézet, amelynek egyebek között feladata a járványos betegségek regisztrálása és az ellenük való védekezés szervezése és ellenőrzése. Ezen intézet adataiból mutatok be néhány példát szemléltetésül. Diftéria ellen hazánkban 1932 óta vakcinálnak, ebben az évben a regisztrált megbetegedések száma 19 475, míg 1967-ben mindössze 36 volt. A gyermekbénulásban történt megbetegedések átlagos száma a járványos években 1500-2000 volt. Az 1959 óta (kezdetben hazai készítésű) oltóanyaggal végzett vakcinálások hatására 1960-ban már csak 38, 1967-ben pedig csupán 2 eset fordult elő. A gyermekek védőoltásainak programját, az ún. „oltási naptárt” miniszteri rendelet szabályozza. Az 1981 óta érvényes naptár a mellékelt táblázatban látható. Életkor Védőoltás 3-42 nap BCG 3 hónap DPT/Ia 4 hónap DPT/Ib 5 hónap DPT/Ic 6 hónap BCG-oltás ismétlése helyi reakció nélkülieknél 14 hónap kanyaró 36 hónap DPT II. 2-38 hónap gyermekbénulás elleni védőoltás, szeptember, október, december hónapokban 6- 7 év DPT III. 7- 8 év BCG tub.-negatívoknál 11-12 év DT 13-14 év BCG tub.-negatívoknál 16-18 év BCG tub.-negatívoknál 18-30 év BCG tub.-negatívoknál Megjegyzendő, hogy fenyegető járvány esetén az egyéb fertőző betegségek (pl. kolera, hastífusz, kiütéses tífusz, kanyaró, mumpsz stb.) ellen is szoktak kampányszerűen oltani. Befejezésül meg kell említenem azt is, hogy a megelőző (preventív) védőoltások jelentősége a mai kemoterápiával és antibiotikumokkal rendelkező orvostudomány számára sem csökken. Ennek részben gazdasági okai is vannak, hiszen a tömeges védőoltás „olcsóbb”, mint tömeges megbetegedések esetén az elkülönítés és a gyógyszeres kezelés biztosítása. A kötelező védőoltást, szemben az angol felfogással, nem tekinthetjük antidemokratikus kénysze- LILIT STIUTION rítő intézkedésnek, hiszen az nyilvánvalóan az érintettek érdekében történik. Ennek egyik jellemző példája az is, hogy hazánkból bizonyos országokba előzetes kolera, sárgaláz stb. védőoltás nélkül nem engedélyeznek kiutazást. Végül arra is rá kell mutassunk, hogy számos, még ma is gyakori (de szerencsére általában nem életveszélyes) járványos betegség (pl. vérhas, influenza, gonorrhea stb.) ellen nincs igazán hatékony védőoltás. Ez részben a kórokozó „rossz” antigén-tulajdonságával (pl. vérhas, gonorrhea), részben annak igen nagy változékonyságával (pl. influenza) függ össze. A fertőző, de nem járványos (nem tömegesen fellépő) betegségek ellen pedig éppen szórványos (sporadikus) jelentkezésük miatt célszerűtlen a védőoltás. Korunk nagy mumusa az AIDS. E veszélyesen terjedő, alattomosan életveszélyes fertőző betegség ellen ma még sem védőoltással, sem gyógyszerekkel nem tudunk eredményesen védekezni. Elismerve az orvostudomány egyéb ágainak lenyűgöző fejlődését is, be kell vallanunk, hogy az újszülöttek várható élettartamának jelentős (több évtizedes) meghosszabbítását (s persze ezzel együtt a népesedési problémák megjelenését is) oroszlánrészben a csecsemő- és gyermekkori járványos és fertőző betegségek védőoltásokkal elért drasztikus csökkentésének köszönhetjük. JlH'ltYW. I MVKKSEf. A Journal Universel illusztrációja egy védőoltásról az 1885-ös spanyolországi kolerajárvány idején ORVOSTUDOMÁNY 549 Még egyszer a „nápolyi csodáról” Folyóiratunk 1992. évi 7. számában már beszámoltunk arról, hogy olasz tudósok egy magyarázatot javasoltak Nápoly védőszentje, San Gennaro (Szent Januárius) vérét tartalmazó ereklye „titkára”, ami nem más, mint a kémiából jól ismert tixotrópia jelensége. Az előzményeket érdemes röviden felidézni. Diocletianus császár uralkodása alatt i. u. 305- ben Januáriust, Benevento püspökét több paptársával együtt Campania helytartója először oroszlánok elé vetette, majd - mivel ez nem járt eredménnyel - később lefejeztette. Az 5. számban Januárius ereklyéit Nápolyba vitték, és a szentté avatott vértanút a város védőszentjévé választották. Először az ereklyeként megőrzött levágott fej vett részt a ceremóniákban, majd 1389-ben megjelent a vértanú vérét tartalmazó kis leforrasztott üvegcse is a szertartásokban. A vért állítólag egy szolgálóleány gyűjtötte össze arról a kőről, amelyen a vértanút lefejezték. A vér ereklye arról híres, hogy a körmenetek alkalmával évente többször is folyékonnyá válik a hívők jelenlétében. Ténylegesen két ilyen üvegcse van; az egyik 2/3 részig tele van alvadt vérrel, míg a másikban csak néhány cseppnyi van. Az üvegcséket egy zárt üveg ereklyetartóban tárolják és trezorban őrzik. Évente háromszor, a május első vasárnapja előtti szombaton, szeptember 19-én és december 16-án körmenetben viszik körbe a városon. Közben a vér folyékonnyá válik a rituális mozdulatok és rázás közepette. Néha a ceremónia végéig folyékony is marad, máskor már előbb megalvad ismét. Van olyan eset is, hogy egyáltalán nem válik folyékonnyá a bennszülöttek nagy csalódására és haragjára. Ez az esemény rossz előjelnek számít, legutoljára állítólag ez akkor fordult elő, amikor Nápolyban kommunista polgármestert választottak. Több olasz tudós kísérelte meg reprodukálni a jelenséget, így 1880-ban A. Albini, a nápolyi egyetem professzora, majd 1906-ban Guido Pedrecci professzor. A legújabb eredmény a páviai Luigi Garleschi professzor és két milánói kollégája nevéhez fűződik - erről számoltunk be korábban. A vizsgálatokat a washingtoni Mike Epstein tovább folytatta, és tőle származik az alábbi recept is (NCA Skeptical Eye, 1992. vol. 6, No. 2): Oldjunk fel 25 g ferrikloridot (FeCl36H20) 100 ml vízben. Adjunk hozzá 10 g kalcium-karbonátot (CaCO3), a habzás és CO2-fejlődés miatt lassan és állandóan kevergetve. Egy sötétbarna oldat keletkezik. A fel nem használt vaskloridot és a keletkezett kalcium-klorid mellékterméket desztillált vizes dialízissel távolítjuk el. Az oldatot celofánzacskóba, pergamenbe vagy állati bélbe öntve desztillált vízbe helyezzük. A vizet 24 óránként cseréljük, amíg megszűnik a sárgás színe. Az oldat enyhe bepárlással sűríthető. Az oldatból keveset öntsünk egy kerek alacsony üvegbe, adjunk hozzá csipetnyi konyhasót (NaCl) és jól rázzuk össze. Hagyjuk magára és nézzük meg, hogy megkocsonyásodik-e, ha nem, adjunk még sót hozzá. A gél tulajdonságai (milyen hamar szilárdul meg, ill. válik folyékonnyá) a sómennyiség ill. az oldat koncentrációjának változtatásával (bepárlás) állítható be. Ha a keverék nem eléggé „vérvörös”, egy kis kálium-rhodanitot (KSCN) lehet hozzáadni. A tixotróp gél egyensúlya egy-két hónap alatt áll be, és lehet hogy nem szilárdul meg teljesen vagy nagyon vizkózus lesz. Ekkor egy kis adag sót hozzáadva beállítható az eredeti tulajdonság. B. GY.