Természet Világa, 1994 (125. évfolyam, 1-12. szám)

Mellékletek

A TERMÉSZET VILÁGA MELLÉKLETE III. TERMÉSZET­­­TUDOMÁNY DIÁKPÁLYÁZAT A Lágymányosi-tó élővilága CSECSERITS ANIKÓ Városmajori Gimnázium, Budapest Buda déli részén egykor kiterjedt vízivilág terült el. Ennek utolsó darabja a Déli vasúti híd lábánál fekvő Lágymányosi­tó, mely 1993-ban tűnt el az Expo-építkezések következtében. Mielőtt a tó betemetése elkezdődött volna, sikerült a terület élővilágának egy részét felmérni, illetve áttelepíteni. A terület kialakulása a Duna medré­nek vándorlásához kötődik. A pleiszto­cénben kb. 1,5 millió évvel ezelőtt ala­kult ki a Duna medre, aminek a keleti partja ekkor még Mátyásföld-Csömör határában húzódott. Völgyét szakaszos teraszképző, eróziós tevékenységével formálta és fokozatosan húzódott nyu­gat felé. A holocénban alakította ki erő­teljes oldalazó eróziós tevékenységével a Budaörsi-medencét, melynek délkeleti részén található a Lágymányosi-tó. A tó alapja kiscelli agyag, erre rakta le a Du­na kavicsos-homokos, majd iszapos­agyagos hordalékát. A meder kialakulása nem természetes folyamatok eredménye. A Duna szabá­lyozása közben hozták létre, majd töl­tötték fel szakaszosan. A folyó még pár száz évvel ezelőtt is (a Gellért-hegy után) széles, tölcsérszerű mederben folyt a Csepel-sziget felé, míg 1873— 1876-ban a helytől délre húzódó töltés­sel kialakult a Lágymányosi-öböl. Ezt az öblöt a Déli összekötő vasúti híd töl­tésével két részre osztották, egyrészt a ma is megtalálható, a Dunával közvet­len összeköttetésben lévő lágymányosi téri kikötőre, másrészt az egyre zsugoro­dó Lágymányosi-tóra. A megmaradt sekély vizű tó a tőle töltéssel elzárt Duna vízállását követte. A vízutánpótlás zöme a talajvízen és a Dunával összeköttetést biztosító kes­keny csatornán át került ide, de a csapa­dék is vízforrás volt a tó számára. 1922-ben az összes műegyetemi in­tézményt Lágymányos feltöltetlen ré­szére kívánták helyezni. A Fővárosi Közmunka Tanács a Duna-ág egy részét ekkor töltötte fel. A százholdas terület szinte teljes feltöltése 1931-ben fejező­dött be. A tóból ekkor 1/3 km 2 vízfelület maradt, de ebbe is folyamatosan hordták a városi törmeléket, így 1993-ra egy kö-V___________________________________ rel 700 m2 felületű tavacskává zsugoro­dott. A területre lakossági bejelentés hívta fel a figyelmet. Az ELTE Termé­szetvédelmi Klub Varangy Akciócso­portját az EXPO Programiroda kérte fel a területen élő kétéltűek és hüllők men­tésére. Februárban és márciusban a hi­deg idő miatt még nem jelentek meg a békák petét rakni. Ezért a tényleges mentési munkálatok csak április máso­dik felében kezdődhettek el és május közepéig tartottak. A mentést részben a Varangy Akció­­csoport tagjai, részben kerületi lakosok és budapesti középiskolák (pl. Trefort utcai, Móricz Zsigmond Gimnázium stb.) diákjai valamint biológiatanárai végezték. Általában délutánonként gyűjtöttük az állatokat. A halakat merí­tőhálóval, a békákat és gőtéket részben merítőhálóval, részben kézzel fogtuk ki és vödrökbe gyűjtöttük össze. Összesen 1285 db kétéltűt sikerült összegyűjtenünk, melyeknek néhány jellemző méretét (tömegét és hosszát) rögzítettük. A békáknak az orrcsúcs és a kloáka közötti hosszát és a tömegét, a gőtéknek az orrcsúcs és a kloáka közötti hosszát, a farokhosszát és a tömegét mértük. A mérések után az állatokat a Hárosi­­öbölben szabadon engedtük. A vízi fa­jok mellett a tó környékének az élővilá­gát is vizsgáltuk. Munkánk eredménye­ként a vidék növénytársulásairól, az ál­latok közül a halakról, a kétéltűekről, a hüllőkről és a madarakról vannak adata­ink. Összesen 1285 kétéltűt, 7 vízisiklót (Natrix natrix), 2 kockássiklót (Natrix tesselata), 11 zöldkígyót (Lacerta viri­dis), 1 lábatlan gyíkot (Anguis fragilis), 1 mocsári teknőst (Emys orbicularis), 15 faligyíkot (Padarcis mularis), 17 für­gegyíkot (Lacerta agilis) mentettünk. Ezek eszmei értéke mintegy 3 millió Ft. Az emberi tevékenység a terület jelle­gét erősen megváltoztatta, így őshonos növénytársulásról nem beszélhetünk. A parton Budapest többi részére is jellem­ző gyomnövények jelentek meg, például a sarlófű, az útszéli imola, a vadrezeda stb. A társulást hőmérséklet-, víz-, talaj­igény és természetvédelmi érték figye­lembevételével vizsgáltam. Hőklíma alapján a lomberdő és mediterrán klímát igénylő fajok a legjellemzőbbek, ami az átlagnál némileg magasabb hőmérséklet következménye. Vízigény szempontjá­ból előfordultak itt extrém szárazságtűrő fajok, például a királydinnye és a mér­sékelten üde talajt igénylők, így a far­kasalma, az ördögcérna. A legtöbb növény enyhén meszes ta­lajt igényelt. Azért telepedtek meg itt ezek a fajok, mert a tó alapja kiscelli agyag. Az állatvilág képviselői közül első­sorban a gerinceseket vizsgáltuk, bár természetesen előfordultak gerinctele­nek is: lópióca, különböző vízicsiga-fa­­jok, molnárka és egyéb vízi rovarok. A területen 4 hangyafajt is sikerült megha­tároznunk. A gerincesek közül 3 halfajt figyel­tünk meg a tóban: csukát, sügért és tüs­kés pikót. Ezek valószínűleg akkor ke­rültek ide, amikor a Duna vízállása ma­gasabb volt és közvetlen összeköttetés­be került a tóval. A kétél­tűe­két 7 faj képviselte. 7 hüllőfaj is élt a területen: zöld gyík, fürge gyík, fali gyík, lábatlan gyík, vízisikló és kockássikló. Madár a tó közvetlen közelében nem fészkelt, vi­szont táplálkozni 11 faj is rendszeresen eljárt ide. További 4 madárfajt csak egy­szer láttunk: vörösvércsét, hantmadarat. _______________ | LVNI AGROBANK RT 1994. AUGUSZTUS

Next