Természet Világa, 1995 (126. évfolyam, 1-12. szám)
1995-12-01 / 12. szám
SZEDERKÉNYI TIBOR és a magyar ásványtan E tevékenysége - mondhatni oktatói alkotás - az első nagy ajándék, amit Koch Sándor adott a magyar ásványtannak. Példájával mutatta meg, hogyan lehet és kell egy tantárgyat szeretni és szeretve oktatni. Sok tisztelőt és barátot szerzett ezzel a legkülönfélébb szakmai elkötelezettségű diákok között a magyar földtan számára és számos elhivatott geológiai szakembert indított el pályáján. Koch Sándor minden megnyilvánulásából sugárzott egyéniségének egyik alapvető vonása - amely szinte vele született -, szeretete munkája tárgya, az ásvány iránt. Ez határozta meg kutatómunkájának stílusát, és oktatómunkájának minden mozzanatát. Előadásai élményszámba mentek. Szuggesztív előadásmódja, végtelenül leegyszerűsített és mégis mindent pontosan kifejező mondatai lángot szítottak a legközömbösebb hallgatója lelkében is. Az ásvány és a Föld szeretetén át megtalálta módját annak is, hogy a fogalom legnemesebb értelmében valódi értelmiségivé nevelje hallgatóit, s a természettudományos és a humán műveltség egyetemességét hirdette. Az ásvány a száraz definíció szerint a földkéreg természetes körülmények között keletkezett homogén alkotórésze. Koch Sándor szerint aki csak ennyit lát egy ásványban, az esetleg lehet jó kutató, de sohasem tudja megszerettetni, széles körben megismertetni munkája tárgyát. Ahhoz sokkal több kell, ahhoz lélek kell! Érezni kell, hogy az ásvány a természet egyik legszebb, legkülönösebb remeke. Szeretni kell, mert csak akkor bontakozik ki számára a szépség, a harmónia, a tökéletesség. Mint ahogy Koch Sándor mondta, „minerofil”-lé kell válnia az ásvánnyal foglalkozó embernek. Az ő szemléletében léteznek a mineralógusok, akik nem mindegyike minerofil, a kereskedők, akik hozzájuk hasonlóan nem mind minerofilek és vannak a gyűjtők, akik igazán minerofilek. A „minerofilia” - Koch Sándor által alkotott esztétikai fogalom - olyan vonás, amely mindannyiunkban ott szunnyad a lélek mélyén és alkalmas helyen, időben és módon az arra hivatott szakember által életre kelthető. Az ilyen elhivatott egyetemi, középiskolai, vagy alsóbb iskolai tanár, nevelő, a fiatalok tömegeit képes saját példáján keresztül az ásvány és ezen keresztül a Föld szeretetének megnyerni. Koch Sándor pályája kezdetétől ízig-vérig ilyen minerofil kutató és tanár volt és maradt élete alkonyáig. A budapesti múzeumi elnöki tanácsos és egyben a Pázmány Péter Tudományegyetem Ásvány-Kőzettani Intézetének magántanára számára az 1940-es esztendő élete nagy fordulatát hozta. A Trianon után Szegedre menekített kolozsvári egyetem visszaköltözött Erdélybe és Szegeden új egyetem alakult. Eme új egyetem ásványkőzettani intézetének élére nyilvános, rendes tanárként meghívták Koch Sándort, aki a felkérésnek örömmel eleget tett. Szabad teret, szabad kezet kapott elképzeléseinek megvalósításához. Látván az új intézet sanyarú helyzetét a gyűjtemények terén, saját ásványgyűjteményét hozta be, ami által az intézeti ásványgyűjtemény igazán elsőrangúvá vált és képes volt az oktatás és kutatás legmagasabb igényeinek is megfelelni. Fiatal munkatársaival Mezősi Józseffel és Grasselly Gyulával az ásványok, az ércek és a kőzetek vizsgálatára szolgáló, a kornak és a hazai viszonyoknak megfelelő szintű laboratóriumokat hozott létre és ezzel hárman megalapozták a későbben méltán híressé vált szegedi ásványtani-geokémiai iskolát. Ez Koch Sándor második ajándéka, amit a magyar ásványtannak és az egyetemes magyar földtannak adott. Az időszakosan megnagyobbodott ország új lehetőségeket nyitott a kárpát-medencei ásványgyűjtemény már évtizedek óta folyó fejlesztéséhez. Koch Sándor munkatársaival nagy lélegzetű gyűjtő- és leírómunkába kezdett. Végiglátogatták Észak-Erdély, Kárpátalja és a Felvidék bányahelyeit, ahol nagy mennyiségű, igen értékes mintaanyagot gyűjtöttek és dolgoztak fel, amelyek ma a József Attila Tudományegyetem „Koch Sándor Gyűjtemény”-ében láthatók. A két háború közötti időszakban a Magyar Nemzeti Múzeum és más hazai ásványgyűjtemények, valamint több híres nyugati (osztrák és német) gyűjtemény gazdag kárpát-medencei anyagának feldolgozása után az összegyűlt tudományos anyag Koch Sándor elvárásai szerint nem érte még el a szükséges szintet, ezért új gyűjtőutakat kívánt szervezni. Érdekes dolog betekinteni a készülő monográfia kulisszatitkaiba. A célkitűzés valamennyi lelőhely ásványtársulásainak szakszerű begyűjtése és egyidejű terepi leírása, valamint laboratóriumi (krisztallográfiai, geokémiai stb.) feldolgozása, genetikájának meghatározása volt. Ez a munka természetszerűleg igényelte a megelőző kutatások eredményeinek teljes ismeretét, amit Koch Sándor szívós bibliográfiai munkával ért el mind a hazai, mind a külföldi (kárpát-medencei és azon kívüli) ásványtani szakirodalom figyelése és a nem publikált eredmények adattári felkutatása útján. Már a ’30-as évek elején, mintegy kísérletképpen megjelentette a Kárpát-medence bányahelyei ásványainak első olyan leírását, amely a mineralógiai ismertetésen túl a hasznosítható elemek geokémiáját is tartalmazta, genetikai rendszerbe foglalva a „Reichert-Zeller-Koch: Ásványhatározó” egyik fejezeteként. Ezt megelőzően legalább negyven magyar és néhány német nyelvű közleményben ismertette monografikus célú munkájának „időarányos” eredményeit. Ezekben nemcsak a bányahelyekre vonatkozó jellegzetes ásványok szakszerű ismertetését találjuk meg, hanem sor kerül a Koch Sándor által felfedezett új ásványok, a fülöppit és a kiscellit bemutatására is. A 2. világháború vége felé a monográfia kéziratanyaga megérett a kiadásra. A benne szereplő ásványok rendre ott sorakoztak a szegedi egyetem ásványgyűjteményében. A háború viharai a gyűjteményt kisebb károktól eltekintve elkerülték, azonban a kézirat elveszett. Ezt a csapást Koch Sándor élete végéig nem tudta kiheverni. Lemondott a kárpát-medencei monográfia megvalósításáról (a kialakult történelmi és politikai helyzetben ez talán nem is talált volna kiadóra) és energiáját a mai Magyarország ásvány monográfiájának megalkotására fordította. A veszteségek pótlása után 1966-ban megjelent Magyarország ásványai című munkájának első kiadása. Ez Koch Sándor harmadik nagy ajándéka a magyar ásványtan számára. A nagy műből, a Kárpát-medencei ha Koch Sándor (1896-1983) Természettudományi Közlöny 126. évf. 12. füzet 5