Természet Világa, 1996 (127. évfolyam, 1-12. szám)
1996-01-01 / 1. szám
SZÖGI LÁSZLÓ A magyar felsőoktatás kezdetei 1. rész A felsőoktatás napjainkban folyó reformja során állandóan hangoztatjuk, hogy hazánknak a művelt európai nemzetek között van a helye, s vissza kell kapaszkodnunk arra a szintre, amelyet a századforduló körül a magyar egyetemi oktatás és általában a magyar művelődés elért. Ugyanakkor mind itthon, mind külföldön még szőkebb szakmai körökben is megdöbbentő tájékozatlansággal találkozunk művelődésünkkel, egyetemeink, főiskoláink múltjával, jelenével, a magyar szellemi élet 20. századi és azelőtti eredményeivel kapcsolatban. A 17. század előtti magyar felsőoktatási kezdeményezések még itthon is alig ismertek, európai jelentőségük ellenére is. A 600 éve alakult óbudai egyetem rövid működésének az ad különleges jelentőséget, hogy ez a magyar főváros egyetemeinek legrégibb előzménye még akkor is, ha időbeli kontinuitása a török hódoltság miatt nincsen. Európa déli és nyugati peremén a nyugati, latin kereszténységhez tartozó országokban a 11-13. században egymás után sorra alakultak azok a nagy vonzáskörzettel bíró oktatási intézmények, amelyekben az akkor még egységesnek tekinthető „keresztény Európa” tanulni vágyó s az egyházi rendbe tartozó ifjai a tudományok „egyetemességét” felső fokon elsajátíthatták. A középkor egyetemei szerves fejlődéssel fokozatosan jöttek létre a tanulni vágyó fiataloknak a választott tanárok körüli spontán tömörülésével. Ez az időszak az európai egyetemek születésének korszaka. Az európai középkor legjelentősebb és legmaradandóbb alkotásai közé tartoznak azok az univerzitások, amelyek rövid időn belül egyes tudományágak európai hírű központjaivá váltak, mint például Bologna a jogi, Párizs a teológiai és filozófiai tudományokénak. Itáliában Salerno egyetemén indult meg az orvosi tudományok magas szintű oktatása. Az egyetemek elsősorban az uralkodók kezdeményezéséből alakultak meg, s nyerték el a pápai vagy császári jóváhagyást működésükhöz. Fontos volt természetesen az a közeg is, amelyet a fejlődésnek indult középkori városok jelentettek számukra. A város és egyeteme általában együtt, egymást segítve fejlődött, még akkor is, ha az autonóm intézmény és a városi önkormányzat, a diákság és a városi polgárság között esetenként konfliktusok támadtak. A korai időszakban úgy is létrejöttek egyetemek, hogy a tanárok és diákok egy része elhagyta az alma matert, és egy másik városba vándorolva új tudományos központot szervezett. Ilyen elvándorlással született Padova és Cambridge (Bolognából, illetve Oxfordból kivált) egyeteme. A Rajnától keletre és az Alpoktól északra azonban évszázadokon át nem volt más választásuk a tanulni vágyóknak, mint hogy útra kelve, az előbbi egyetemek valamelyikére iratkozzanak be. A külföldi egyetemjárás, a peregrináció Közép-Európa valamennyi népénél, így a magyarnál is a felsőfokú tanulás alapvető módja maradt egészen az újkorig, sőt sok helyen a 20. századig. Magyar klerikusokat kezdettől fogva ott találunk a nagy európai egyetemeken. A kitűnő francia kapcsolatokkal rendelkező III. Béla magyar király számos főpapja tanult Párizsban, és a legrégibb fennmaradt magyar gesta szerzője, a mester, akit a magyar történeti irodalom Anonymusként ismer, szintén utal párizsi tanulmányaira. A 12. század végén tanult Oxfordban Magyarországi Miklós, és nagyon nagy számban voltak magyarok a 13. század elején Bolognában, ahonnan Paulus Hungarus azért tért vissza hazájába, hogy megszervezze a domonkos rend magyar tartományát. Az első egyetemalapítási kísérletek a középkori Magyarországon Régiónkban 1348-ban, Prágában alakult az első ismert univerzitás, s közelünkben. Ezt követte az 1364-es krakkói, majd az 1365-ös bécsi egyetemalapítás. Magyar szempontból kezdettől fogva Bécs a legjelentősebb szomszédos egyetem, ahol hamar megalakult az önálló magyar akadémiai nemzet, s ettől kezdve szinte folyamatos a magyar hallgatók jelenléte az osztrák városban. Prága iránt már a 14. században, Krakkó iránt a 15. század második felétől nőtt meg a magyar hallgatók érdeklődése. Volt olyan időszak, mikor a diákok egynegyede volt magyar Krakkóban, és önálló bursájuk is volt. Az első magyarországi egyetem létesítéséig az említetteken kívül még 40 egyetemalapítás történt Európában, s ebből 18 esett Itália, 10 a későbbi Franciaország területére, 7 az Ibériai-félszigetre, 2 Angliára és 3 Közép-Európára. Magyarország a térség hozzá hasonló országaival együtt követte az európai fejlődést, s külföldi peregrinusai révén is igyekezett lépést tartani a kor tudományának előrehaladásával. A magyar fejlődés sajátossága éppen az, hogy középkori uralkodóink többszöri kísérlete ellenére sem sikerült olyan állandó egyetemet létrehozni, amely túlélhette volna a török támadást és fenntarthatta volna a belföldi egyetemi képzés lehetőségét. A pécsi egyetem A 14. század második felére a virágkorát élő magyar királyságnak a korábbinál jóval nagyobb számban volt szüksége európai színvonalon művelt férfiakra, s most már nem csupán az egyházi, de a világi hivatalokban is. Vilmos pécsi püspök és királyi kancellár lehetett az, aki az egyetemalapítás és a székhely kiválasztása ügyében hatni igyekezett Nagy Lajos királyra. V. Orbán pápa 1367. szeptember 1-jén adta ki Viterbóban - a csupán másolatban megmaradt - egyetemalapító oklevelet, amelyben az új univerzitás szerkezetét és működő Természet Világa 1996. január