Természet Világa, 1998 (129. évfolyam, 1-12. szám)

1998-08-01 / 8. szám

tál, aki két évvel ezelőtt egy jaguárral történt szerencsétlen találkozás áldozata lett. A juma indiánok kultúrája, nyelve, hagyomá­nyai, történelme örökre elveszett. A sanomami törzsről már esett szó. A Rio Branco és Rio Negro közötti területet lakják, összesen mintegy 8000 fő, közülük Roraimában 2000-en élnek. A garimperiók (aranyásók) elözönlötték a területüket, a ha­tóságok pedig tehetetlenek. Terjed a bűnö­zés, az alkoholizmus, a betegségek. Szétzilá­lódott az indiánok társadalma, felbomlottak az ősi szokások, megváltozott az életforma. * Az őslakók „földevőknek” nevezik a betola­kodókat, szemléletesen jelezvén ezzel, hogy ahol megjelennek, elpusztul a föld. A 80-as, 90-es években 2200 ianomami indián halt meg maláriában, de legnagyobb részük bűn­­cselekmények áldozata lett. Biztonságban csak az a 78 ianomami indián él, aki beköltö­zött a terület központjába, Nazaré városkájá­ba, ahol biztonságukat az állami rendőrség szavatolja. Ez a távlati megoldás, illetve ez nem megoldás, mint ahogyan nem megoldás az ismét fellendülő missziós tevékenység sem. Ma már nemcsak a katolikus egyház té­rít, hanem a protestáns is. Sőt, mivel ez utób­bi lényegesen liberálisabb, toleránsabb az in­diánok ősi szokásaival szemben, népszerűsé­ge egyre növekszik. Sokak szerint az indiá­nok túlélésének nem a hittérítés az útja, hi­szen ez a tevékenység minden jó szándék el­lenére is egy idegen kultúrvilág, életforma át­vételét és alkalmazását jelentené az indiá­noknak, ami végső soron kultúrájuk, önálló létük végét jelentené. A zöld értéke Napjainkban szokás, hogy mindennek pénz­ben kifejezett értéket adnak. Mintha a földön csak az lenne érték, aminek ára is van, amit pénzért meg lehet venni, ami kifizethető. Amazónia nem ilyen árucikk. A brazil kü­­lönszám szerzői úgy fogalmaznak, hogy ezt a térséget hosszú ideig szinte megvetéssel és le­nézéssel kezelték mind a politikusok, mind pedig az üzletemberek. Amazóniát kiapad­hatatlan nyersanyagforrásnak tekintették, mit sem törődve valós értékeivel. És ez nap­jainkban is így van. Ugyanis minden olyan próbálkozás, ami valami mást akart, sorra kudarccal végződött. Amazónia nagyságára jellemző, hogy benne szinte egész Európa elférne. A jövő egyik legnagyobb ígérete az ökotu­rizmus fejlesztése. Amazónia csodálatos ter­mészeti gazdagsága olyan turistalátványosság lehet, amilyennel csak a legszerencsésebb or­szágok rendelkeznek. A tények viszont kiáb­­rándítóak. A világon az ökoturizmus bevéte­le 260 milliárd dollár volt. Ebből Brazília 0,03%-kal részesedett, ami szinte semmi az ország lehetőségeit figyelembe véve. Érdekes összehasonlítás, hogy az Amazoniánál 98- szor kisebb, ugyancsak trópusi Costa Rica ökoturizmusból származó évi bevétele 600 millió dollár, szemben az itt befolyó évi 40 millióval. Viszont az is igaz, hogy amíg Amazóniában a rendet a garimpeirók világa jelenti, amíg a szállodák színvonala és a köz­­biztonság olyan amilyen, szó sem lehet virág­zó és kifizetődő ökoturizmusról. A garimpeirók viszont 300 000-en vannak! Hiá­ba van óriási lehetőség és üzlet a terület ilyen értelmű hasznosításában, ha azoknak, akik ma ott élnek, ez nem jelent semmit, sőt tevé­kenységüket gátolja. Ez népességpolitikai és gazdasági probléma. Talán e kérdéskörben kell megemlíteni a vadászatot, az illegális ál­latkereskedelmet. Mert hiába vannak a szi­gorú törvények, mindkettő virágkorát éli Amazóniában. Szerény számítások szerint az illegális állat- és állati termékek kereskedel­mének évi forgalma 1,5 milliárd dollár. A megoldás a kelet-afrikai országok gyakorlata lenne, ahol ezt a kérdést a helyi lakosság leg­messzebbmenő támogatásával oldották meg. Nem lehet mai értéken mérni az őserdő hi­hetetlen gazdagságát, a biodiverzitás virágzá­sát. Csak azt tudjuk, hogy az itt élő növényfa­joknak legalább fele még nem ismert, és amit ismerünk, arról sem tudjuk, hogy a jövőben mire használható. Az őserdő ma is valóságos kincsestár az ökológusok számára, tele po­tenciális nyersanyaggal. Nem véletlen, hogy például a Londoni Királyi Botanikus Kert tu­dósaiból verbuvált expedíció évek óta járja Amazónia erdőrengetegeit. Mégis, mit érhet Amazónia? Amerikai tudósok erre is választ adtak. Ha a Földön az üvegházhatást Amazónia kiiktatásával kívánnánk megolda­ni, az 300 milliárd dollárba kerülne évente. A biodiverzitásból adódó érték 110 milliárd dollár, magasabb mint Brazília évi bruttó ter­melési értéke. Epilógus A szerző szerette volna ezt a közleményt ér­zelemmentesen, saját gondolatai és vélemé­nye kiiktatásával, csak a tényekre támaszkod­va megírni. Ha nem így sikerült, akdcor nem tudta megvalósítani elképzelését. Ám a vé­gén kénytelen tájékoztatni az olvasót saját ál­lásfoglalásáról, hiszen Brazíliában él és kör­nyezeti ökológiával foglalkozik. Amazónia kérdésköre tehát igen közel érinti. Van saját véleménye az ott történtekről. A szerző nem hiszi, hogy Amazónia prob­lémái akár Európából, akár Amerikából megoldhatók lennének, de a kérdés kulcsa most mégis ott van. Azok a multinacionális cégek, amelyek Amazónia közeli sorsába ér­demben beleszólhatnak, Amerika és Európa nagyvárosaiban vannak. Onnan nagyon mes­sze van Amazónia. A szó valódi és képletes értelmében is. A szerző nem hiszi, hogy ezek a cégek különösebben aggódnának a trópusi őserdő jövőjéért. Még akkor sem, ha látszó­lag komoly összegekkel támogatják az itt fo­lyó természetvédelmi akciókat. Van miből tá­mogatni, az őserdő elpusztításából származó milliárdokból erre is jut valami. Ezek a cégek olyan világrendszer termékei, amely világ­­rendszer a természet kizsarolására, az anyagi javak és az energia féktelen pazarlására, a hulladéktermelésre, a természetes környezet megmérgezésére, illetve az egész apparátust működtető és azt kiszolgáló pénzügyi rend­szerre épülnek. Egy, a lényegét tekintve ugyanilyen elveken működő, de központi pa­rancsuralmi módszerekkel operáló rendszer már látványosan öszszeomlott Közép- és Ke­let-Európában. Ez is össze fog omlani, mert az alap, amire épül és az út, amerre halad, hi­bás. A szerző úgy gondolja, hogy a megoldás kulcsa vissza fog kerülni Amazóniába. Az emberiség jövőjének egyik lehetséges útja az lehet, hogy ellessük, megtanuljuk a síkvidéki trópusi esőerdő titkát. Hiszen az egyik legter­méketlenebb talajon, a természeti feltételek maximális kihasználásával, melléktermék és hulladék nélkül képes előállítani a szárazföld legnagyobb tömegű biomasszáját és megúju­ló energiáját. A jövő világtársadalmát az ez­zel azonos elvek szerint kell megalkotni. A fossz­is energiahordozók, amelyekre a jelen világgazdasága épül, kimerülnek. A pénzzel történő manipuláció, amely a jelenkori siker egyik fő forrása, nem termelő tevékenység. Az ezekre épülő társadalom még középtávon sem lehet életképes. A szerző feladatát abban látja, hogy egyre nagyobb számú segítőtársával együtt minél jobban megismerje Amazónia világát, minél többet megértsen ebből a világból és minél többet mentsen át mindebből arra a korszak­ra, amikor ezeket az értékeket a vitág majd valódi súlyának megfelelően kezeli.­­ Természettudományi Közlöny 129. évf. 8. füzet 351 FÖLDRAJZ

Next