Természet Világa, 1998 (129. évfolyam, 1-12. szám)

1998-03-01 / 3. szám

BIOTECHNOLÓGIA hogy az öszehasonlított fehérjék szerke­zetét ismerjük, vagy hogy egy tökélete­sen felismerhető motívumot*12 találjunk, így készíthetünk hibrid proteint. Ily mó­don kapcsolták össze pl. a Bacillus ma­­ceranstól származó B-glükanáz C-ter­­minálisának szegmentjét és a Bacillus amyloliquefacienstől származó B-glüka­náz N-terminális részét annak érdeké­ben, hogy a hő- és savtoleranciát egyet­len fehérjébe párosítsák*13. Mint láthatjuk, a fehérjemérnökség igen komplex tudományág. Nem csupán az enzimek, hanem a protein alapú rea­gensek (pl. interferonok, humán növe­kedési faktor), ellenanyagok újraterve­zése is modern életünk követelménye. A gyógyászatban, az élelmiszeriparban, de az egyre halmozódó mérgező végtermé­kek bontásának környezetbarát megol­dásában is nélkülözhetetlen a fehérjéket átalakító mérnöki munka. A SZÓSZEDET *1. folding ) szó szerint hajlítás, tekerés. Amíg a fe­hérje a transzlálódástól eljut a végső globuláris álla­potig, jelentős konformációváltozáson, ‘hajlítgatá­­son' megy keresztül. Igen leegyszerűsítve úgy kép­zelhető el e folyamat, mintha egy hosszú, nyújtott fo­nalat valamilyen szabály szerint összegyúrnánk. *2. loop - hurok: A fehérjének azon jellegzetes sza­kasza, mely sem a­ hélixbe, sem p­redőbe nem ren­deződik. *3. deléció = Egy bizonyos hosszúságú szakasz ki­törlése a DNS-láncból. *4. inzerció = Egy bizonyos hosszúságú nukleotid szakasz beültetése a DNS-láncba. *5. szubsztitúció = Bizonyos bázisok kicserélődése. *6. primer = Azon rövid nukleinsavszakasz, melyről a replikáció kezdődik. *7. javító mechanizmus = Az élő sejtekben vannak olyan enzimek (endonukleáz, DNS-polimeráz, li­­gáz), melyek feladata részben a hibásan beépülő nukleotodik felismerése, kivágása, majd az immáron megfelelőre kicserélt nukleotid ‘beragasztása’. Ily módon csökkent az esélye, hogy esetleges súlyos kö­vetkezményekkel járó mutációk jelenjenek meg. *8. Cirkuláris Cikroizmus (CD) spektroszkópia olyan spektroszkópiai eljárás, amely segítségével az oldatban levő fehérje másodlagos szerkezetéről kap­hatunk információkat. *9. A Nukleáris Mágneses Rezonancia (NMR) olyan spekroszkópiai eljárás, amellyel az oldaliban lévő kis méretű fehérjék másodlagos szerkezetére következtethetünk. *10. domén : egy fehérjemolekulán belül előfordu­ló funkcionálisan és strukturálisan jól elkülöníthető alegységek. *11. motívum : Olyan tipikus peptidlánc-konfor­­máció, mely a legkülönfélébb funkciójú fehérjékben megtalálható. *12. Olsen O., Borriss R., Simon O., Thomsen K. K.: Hybrid Bacillus (1-3, 1-4)-B-gluconases: Enginee­ring Thermostable Enzymes by Construction of Hybrid Genes. Mol. Gen. Genet. 1991, 225: 177-185 *13. Levin, L. L., Kuret, J., Johnson, K. E., Powers, S., Michaels, T, Wigen, M., and Zoller, M. J. : A mutation in the catalytic subunit of cAMP-depen­­dent protein kinase that disrupts regulation. Science 1988, 240: 68 Természettudományi Közlöny 129. évf. 3. füzet „A gazdagságot a természetben keresni fel: igazság és kötelesség. ” Zipser Keresztély András, 1847 „A magyar geológusok cselekedetei” Ez évben ünnepli a Magyarhoni Földtani Társulat fennállásának 150 éves jubileumát. A társulat Ma­gyarország legrégibb tudományos egyesülete, s Európában az angol (Geological Society of London, 1807) és a francia (Société Geologique de France, 1830) mögött a harmadik helyet foglalja el. Folyó­iratunk ez évi minden számában jelentkezünk egy rövid jegyzettel, mely a társulat másfél százados tör­ténetéből tallóz. Bemutat eseményeket, megismertet tagságával, törekvéseivel szervezetével, rendez­vényeivel, kiadványaival, tudományos és gazdasági jelentőségével, kapcsolataival, epizódokat villant fel mindennapi életéből. S megismerhetjük azt a többre törekvést és tetterőt, mellyel tagsága minden nehézségen és válságon túl tudott, tud lendülni s biztosítja újabb időkre fennmaradását. Az első néhány év A társulat első közgyűlése után tagsága azonnal cselekedett: „megalakulása után mindjárt kiküldötte másodelnökét Kubinyi Ferencet és első titoknokát Kováts Gyulát a hegyaljai (földtani) képlet meg­vizsgálására, és ottan eszközlendő nagyobbszerű gyűjtések végett”. A vizsgálati anyag gyűjtése a föld­tani kutatások első lépése, ezért kezdték ezzel munkájukat Kubinyiék. E vizsgálati anyag a Föld szi­lárd kérgéből származó kőzet, ásvány és ősmaradvány. Ezek anyagából, ill. alakjából megfelelő mód­szerek segítségével következtethetünk létrejöttünk körülményeire, folyamataira, a belőlük kikerült ősmaradványokból az egykori élővilágra, annak fejlődésére. Kubinyi és Kováts hegyaljai gyűjtőútja si­keres volt: 2697 „idomított sziklapéldányt” (ez alatt a formára kalapált kőzetmaradványokat kell ér­teni) gyűjtöttek. Közte élethűen fennmaradt erdőbényei és tállyai ősnövénylenyomatokat. A tagság tettvágya később sem csökkent. A következő másfél évtizedben az ország szinte vala­mennyi táját felkeresték a „föltanász szakemberek. A legjobban kutatott terület a Hegyalja, Pest és Buda környéke, a nógrádi táj, a Közép-Tisza vidéke, a Bakony, a Balaton tája, Dorog-Esztergom, Ve­lencei-hegység környéke volt, de sokat tanulmányozták a távolabbi Bihar-hegységet, a Bánát lelőhe­lyeit és jártak többek közt Máramarosban, Dévényújfalun, Szentmargitbányán is. Összehasonlító tanulmányok végett felkeresték Csehország, Németország, Belgium, Hollandia, Anglia és Franciaország számos táját és lelőhelyeit. Az alábbi idézetek pedig arról tanúskodnak, hogy eljutottak a tengeren túlra, távoli tájakra is. „Geológiai tekintetből Acapulco s­öble nevezetes azért, hogy itten egy nagy gránit képlet jelenik meg, melyet a mexikói államban eddigelé másutt föl nem fedeztek” - írta gr. Wass Samu 1850. évi me­xikói útjáról szóló beszámolójában. Rosty Pálnak pedig a Popocatepetl megmászása is megadatott 1854-ben: „épen ma nyugtakor értem fel a meglehetős meredek kúpos hegyre, s kilátásom leírhatat­lan szép volt.... A Popocatepetl árnyéka mint egy pyramis projectálta magát a tágas völgyben”. A begyűjtött anyagon végzett tudományos kutatások - ezek helyei többnyire az egyetemek és Ma­gyar Nemzeti Múzeum voltak - eredményeiről szakgyűléseken számoltak be. A tagság nagy aktivitá­sát jól jelzi, hogy az első 10 egynéhány év során 74 előadás hangzott el 11 szakember részéről. A te­matika roppant változatos volt: ásványokról, kőzetekről, meteoritokról, gerinctelen és gerinces ősma­radványokról (utóbbiak közül a „Hornyolt Szarutlanócz” - nyelvújítás, ah­ - ősorrszarvúról értekezett Petényi Salamon János), új lehetőségekről, földtani térképekről, új szakkönyvekről stb. hangzott el előadás. Utóbbiakhoz kapcsolódva meg kell említeni a szakma minden újra való nyitottságának bizo­nyítékát. Schwarcz Gyula 1863. június 17-én ismerteti Lyellnek az az évben (1863­) megjelent korsza­kos művét, a „The geological evidences of the Antiquity of man.”-t (Elgondolkodtató, hogyan jutott el a könyv ilyen gyorsan Schwarczhoz!) Az előadások közül többnek gazdasági indíttatása volt: érc- és barnakőszéntelepek, építő- és malomkövek, hévizek kutatása (Zsigmondy Vilmos margitszigeti arté­zi kútja!). S megjelenik egy új szakirány: ma úgy mondanánk, építésföldtan. Szabó József 1867. no­vember 27-én beszámol az olaszországi Mont Cenis-i alagút fúrásáról, a munkálatokat vezető Kossuth Ferenc (Kossuth Lajos mérnök fia­) által küldött kőtetek bemutatásával. Az előadások szélesebb körű megismertetésére a tudós férfiak 1856-ban megindítják a Magyarho­ni Földtani Társulat Munkálatai c. kiadványt. Ennek közleményei a magyar tudományos földtan alap­vető tanulmányai. A tanulmányok magyar nyelven jelentek meg, ami nemcsak a szakma és képviselői (bármily idegen hangzású nevük volt!) nemzeti elkötelezettségét, hanem hirdetését is jelenti (gondol­junk arra, hogy a németesítő törekvéseiről hírhedt Bach-korszakban vagyunk!) A „földtanászok” eleven kapcsolatokat tartottak számos hazai és külföldi tudományos intéz­ménnyel. Az előbbire utal az 1863. június 17-i szakgyűlés jegyzőkönyvének bejegyzése, miszerint „Ku­binyi Ferencz a magyar n. múzeumnak kedveskedik egy fényesített márványtáblával, melyen egy nagy ammonit látható”. Az utóbbira példa a felső-hassiai (­Hessen) Nassau természettudományi társula­tával, az aténai múzeummal (a világhírű pikermi ősgerinces lelőhelyről került néhány ősmaradvány innen gyűjteményeinkbe), vagy a „washingtoni Smithsonian féle instituttel” való kapcsolat. De inten­zív és kiterjedt együttműködés volt a szakkönyvek és „földabroszok” cseréjét tekintve is, amit jól ta­núsít a „Czanyuga József könyvtárnok úr” által évente közzétett, egyre gyarapodó könyvállomány jegyzéke is. Az egyre szaporodó és egyre jelentősebb tudományos eredmények azt bizonyítják, hogy a társulat jól működött. Ennek hatására tudományos, társadalmi és gazdasági támogatottsága nőtt. Jól mutatja ezt az, hogy az 1860-as évek végére a tudomány nagyságai (Brassay Sámuel, Eötvös József, Eötvös Lo­­ránd, Hantken Miksa, Hunfalvy János, Krenner József, Koch Antal, Péch Antal, Rómer Flóris, Zsig­mondy Vilmos, hogy csak a legnevezetesebbeket említsük) mellett a közigazgatás illusztris személyi­ségeit, mint Marczibányi Antal főispán és Rottenbiller Lipót polgármester, valamint az ipari és bank­világ képviselőit (Dräsche Géza, Dräsche Henrik, Holtzpach András téglagyárosok, Gerenday Antal „márványgyáros” és báró Sina Simon bankár) is ott találjuk az 1867-re már 249 főre emelkedő tagság soraiban. Az 1867-es osztrák-magyar politikai kiegyezés a kapitalizmus nagyarányú fellendülésével esett egy­be, s az ország társadalmi és gazdasági életében gyökeres változások történtek. A tudomány, benne a földtan is felértékelődött, s e momentum pozitív változásokat hozott a társulat életében is. KECSKEMÉTI TIBOR 135

Next