Természet Világa, 1999 (130. évfolyam, 1-12. szám)
1999-01-01 / 1. szám
ÚJ KÖNYVEK temista Eötvös 1869. augusztus 5-e és szeptember 30-a közötti útját örökíti meg. Végül a „Vöröseslila notesz”, melyben az 1864. évi szeptemberi felvidéki túra és az 1867-es svájci út feljegyzéseit találhatjuk. Teljesen természetesnek vesszük, hogy Arany János Kapcsos könyvét, Radnóti Miklós Bori noteszét facsimile kiadásban és szöveghű átírásban is olvashatjuk. A „Lila noteszről” talán most hallunk először. Kis Domokos Dániel érdeklődésének megfelelően azonban most is be kell érnünk a turista vonatkozások elolvasásával. A szerző precíz ember: leírja, hogy a Lila notesz sok érdekes részletet tartalmaz ezen kívül még a korabeli egyetemekről, a „feketében” pedig Eötvös fizikai, kémiai feljegyzései is megtalálhatók. Nagy élmény látni e naplójegyzeteket, a szöveget magát, és köztük eredeti kéziratrészleteket, Eötvös sok-sok szép rajzát a bebarangolt tájakról. A napló és a levelek segítségével felelevenedhet előttünk egy múlt századi, s e század eleji utazás: piszkos és elegáns szállások, találkozás más magyar turistákkal: Görgey orvosával, Markusovszky Lajossal, Kodály Zoltánnal. Kiderül az is, hogy nem lehetett akármikor levelet írni: tinta, de ceruzás írás esetén is alkalmas hely kellett hozzá. Az apa, Eötvös József egy-egy levélrészletének közlése biztosítja a megértést, a naplórészletek közötti kapcsolatteremtést. Az egész könyv apa és fiú ellentmondásoktól sem mentes, szeretetteljes kapcsolatára épül. A könyv első fejezete, Kis Domokos Dániel tanulmánya állandóan párhuzamot von Eötvös József korábbi nyugat-európai útjával. A dokumentumgyűjtemény első részének vége („Apa és fia - az utolsó közös út”) pedig az utazás szervezésének részleteit és főleg Eötvös József lelkes, de már fáradt sorait tartalmazza. A kötetben olvashatjuk Eötvös Loránd első tudományos jellegű írását a scarisorai jégbarlangról, majd az ír származású, szintén nagy sziklamászó John Tyndall „A Jungfrau megmászása” c. munkájának fordítását, emöl a beszédeket, megnyitókat. Ilyen részletes, rendkívül sok helyről összegyűjtött, pontos hivatkozású jegyzetanyag, a hegymászási szakkifejezések műszótára és a földrajzi neveknek a megmászás dátumával ellátott mutatója teszi teljessé a könyvet. A hátsó borító belsejében közölt térkép mellett célszerű lett volna a szövegben több „földabroszt” közölni (Eötvös L.) közölni. Megkönnyítené a tájékozódást egy Eötvös-családfa, valamint a megmászott és az elsőként megmászott csúcsok táblázata, összefoglalása. Nagyon szimpatikus a szerző stílusa. Kár, hogy Eötvös József dagályossága átragadt rá. Tanulmányának mondatai annyira összetettek, hogy nagy türelmet igényel a megértésük. Kis Domokos Dánielt a turizmus iránti szeretete, hatalmas munkája arra késztette, hogy mindent, amit talált, közöljön az olvasóval. Lehet, hogy ezzel azt szerette volna elérni, hogy a téma kutatójával és az igazi magashegyi turistával is azonos helyzetbe kerüljön az olvasó: meg kelljen küzdenie minden kis eredményért. (K.L.) 48 A CSILLAGÁSZ HELL MIKSA ÍRÁSAIBÓL Összeállította Csaba György Gábor (Magyar Csillagászati Egyesület, 1997) A Magyar Csillagászati Egyesület egyéb tevékenységei mellett a neves elődök emlékét is igyekszik megőrizni. A MCSE kiadványai közé tartoznak a Konkoly-Thege Miklós, Fényi Gyula vagy Kulin György munkásságát ismertető kiadványok, de terjesztik pl. a Terkán Lajos életéről szóló könyvecskét is. Nemrégiben egy igazán hiánypótló válogatás jelent meg Hell Miksa írásaiból. Róla nagyon sok helyen olvashatunk, de tőle igen kevés jelent meg eddig magyar nyelven. Csaba György Gábor vállalta azt az egyáltalán nem könnyű feladatot, hogy a latin eredetiből lefordítsa Hell néhány művét. A csillagászat egyetemes történetének egyik legismertebb magyar szereplője 1720- ban látta meg a napvilágot Selmecbányán. Apja kiváló bányamérnök volt, 23 (!) gyermeke közül ő vitte a legtöbbre. Hell irányította a nagyszombati és a kolozsvári csillagda építését, de részt vett az egri és a budai obszervatóriumok tervezésében is. Mária Terézia 1755-ben kinevezte udvari csillagásznak. Hell Miksa legismertebb alakítása azonban a Vardö szigetéről 1769-ben megfigyelt Vénusz-átvonulás volt. A kiadvány ízelítőt nyújt a jezsuita csillagász tudományos írásaiból, levelezéséből. A válogatás jól sikerült, hiszen Hell sokrétű tevékenységének különböző elemeit villantja fel. Nemcsak érdekes, hanem szórakoztató is az „Észrevételek a számjegyek jelölésével kapcsolatban” című írás, mely eredetileg Hell matematikai gyakorlatokat összefoglaló könyvének egyik fejezete volt. A Vénusz holdjáról szóló cikkét kilenc évig tartotta vissza. Több neves csillagász is látni vélte annak idején az Esthajnalcsillag kísérőit. Számukra a saját megfigyelési módszerét javasolja a tévedések elkerülésére, s közben nagy önbizalomról tesz tanúbizonyságot. Kevesen tudják, hogy Hell három új csillagképet is javasolt az Uránusz bolygót felfedező Herschel és az őt támogató III. György angol király emlékére. Herschel nagyobb távcsöve, Herschel kisebb távcsöve és III. György lantja néven. Ezek ugyan nem kerültek az égre, de az elgondolás és Hell érvei nagyon ismerősnek tűnnek a mai, reklámokkal teli világban. A nevezetes Vénusz-átvonulás megfigyelésének előzményeiről és magáról a megfigyelésről szól a füzet talán legizgalmasabb része. A jelenség megfigyelése az időjárás szeszélye folytán igencsak drámaira sikerült. A körülményeket és az átvonulás lefolyását egy hollywoodi forgatókönyvíró se írhatta volna meg jobban. Érdemes odafigyelni Hell írásainak nyelvezetére is, mely szintén számos érdekességet rejt magában. A vardei napló első mondata pl. az A5-ÖS formátumú könyvecske több, mint egy oldalát teszi ki, de a megszólítások, utalások is nagyon jellegzetesek. A kiadványt Hell fontosabb munkáinak bibliográfiája zárja, ami a felhasznált irodalommal együtt segítséget nyújthat a további információk iránt érdeklődőknek. Hell Miksa munkássága nagyobb terjedelmet érdemelne ennél a 64 oldalnál. Igaz, ma nem ilyen kiadványokra adják a nagy pénzeket, de talán felkelti az illetékesek figyelmét a magyar tudománytörténetben rejlő értékekre ez a mű is, mely az OTKA támogatásával készült. (Megrendelhető a Magyar Csillagászati Egyesülettől, 1461 Budapest, Pf. 219.) (T.Z.) AZ ISKOLAI TUDÁS Szerkesztő: Csapó Benő (Osiris Kiadó, Budapest, 1998) A kötet egy tanulmánygyűjtemény, amely egységes elméleti keretbe foglalt mérőeszköz-rendszerrel elvégzett vizsgált eredményeit mutatja be. Hét szerző munkáit tartalmazza, melyek a matematikai és a természettudományos, fizika, kémia és biológia tantárgyak iskolai tanításával és annak eredményességével foglalkoznak. Célkitűzéseiket a következőképp fogalmazzák meg: „az iskolai oktatás eredményességét tágabb perspektívából vesszük szemügyre, az iskolában elsajátított tudás érvényességét tesszük mérlegre. Azt vizsgáljuk meg, betölti-e az iskola küldetését, valódi működése összhangban van-e deklarált missziójával és a társadalom legáltalánosabb elvárásaival. Nemcsak azt kérdezzük, megtanulják-e a gyerekek, amit tanítunk nekik. A tanulók tudásának elemzésén keresztül inkább arra próbálunk következtetni, vajon azt a tananyagot tanítjuk-e az iskolában, aminek maradandó hatása lesz, és úgy tanítjuk-e, hogy az olyan tudást eredményezzen, amit az iskolától elvárnánk.” Következtetéseiket egy 1995 tavaszán felvett széles körű pedagógiai felmérés alapján fogalmazzák meg, melyben több mint ezer szegedi, illetve Szeged környéki tanuló vett részt. A minta jellemzése, a felhasznált tesztek a függelék részét képezik. Az egyes tanulmányok önmagukban is érthetőek, de ahhoz, hogy teljes képet kapjon az olvasó, érdemes mindet áttanulmányozni. A kutatás elméleti kereteinek és módszereinek ismertetése után az osztályozás rendkívül kényes problémáikról olvashatunk. Ez a tanulmány rámutat a fizikának még a természettudományos tantárgyakon belül is problematikus helyzetére. A további tanulmányok részletesen elemzik a tesztekkel mérhető tárgyi tudást, a természettudományos ismeretek alkalmazásának képességét, vizsgálják a gyerekeknél előforduló természettudományos félreértelmezéseket és a különböző típusú gondolkodási formákat. Végül javaslatokat fogalmaznak meg az iskolai tudás és az oktatás minőségi fejlesztésével kapcsolatban. A könyv az alkotógárda rendkívül igényes, sokrétű munkáját mutatja be, következtetéseiket minden esetben számszerű, mérési adatokkal alátámasztva, ugyanakkor érdekes, olvasmányos stílusban. A gyakorló pedagógus sok vonatkozásban újragondolhatja eddigi gyakorlatát a könyv hatására. A pedagógiai mérésekkel foglalkozó szakemberek számára pedig érdekes összehasonlításokra nyújt lehetőséget az, ha saját területükön is megismételnek néhány mérést. Melegen ajánlom a kötetet mindenki számára, aki elhivatott a természettudományok bármilyen szintű oktatásában. (R. K.) Természet Világa 1999. január