Természet Világa, 2008 (139. évfolyam, 1-12. szám)

2008-03-01 / 3. szám

A TERMÉSZET VILÁGA MELLÉKLETE Lám Béla, mérnök, író. Életútja a körön kívül, a körön belül FEISCHMIDT LÁSZLÓ-DARVAY TAMÁS Brassai Sámuel Elméleti Líceum, Kolozsvár, Románia és Báthory István Elméleti Líceum, Kolozsvár, Románia A Lám család gyökerei Erdélyből, Kolozsvárról és Budapestről a Felvidékre, Késmárkra és Ungvárra nyúlnak vissza. Az itt élő ősök szenvedélyesen bizonyították igazukat a hit és a technika világában. Családfájuk a XVI. századig vezethető vissza, Ambrosius (Lám) Sebestyénig. A német lahm szó jelentése sánta. Ambrosius ős sánta volt, ragadványneve később Lahm, Lam, Lám alakban családnévvé változott. Ő az egyik olyan családtag, akinek életéről és munkásságáról genealógiai kutatások alapján konkrét adatokat sikerült feltárni [1]. 1583-ban született Késmárkon, iskoláit kitűnő eredményekkel végezi el, egy ideig tanítóskodik, 1575-től külföldi akadémiákon tökéletesíti tudását. Hazatérve lutheránus pap lesz. Az évek folyamán a kálvini tanokat kezdi magához közelebb állónak érezni, prédikációiban bizonyos elfogadott dogmákat bírál, vagy másként értelmez, és a „bálványimádás” ellensége. Templomát megtisztítja a szent képektől, és a főoltárt becsukatja. Valószínű, hogy ezek a ténykedések vonják magára a nála sokkal fiatalabb földbirtokos, Grádeczi Horváth Gergely figyelmét. Csaknem tíz éven keresztül folytattak hitvitát. Nyolc évvel halála előtt, lemond késmárki papi állásról, mivel úgy érzi, kálvinista meggyőződése ellentétben áll szolgálatával. Az 1600-ban Késmárkon dühöngő pestisjárvány áldozata lesz. Dédunokája, Lám Jakab már nem használja az Ambrosius nevet, csak a Lámot. Pontos adatok róla nincsenek, valószínűleg tanulmányait Eperjesen végezte. Kezdetben az ungvári kincstári uradalom, később pedig a kassai kerület mérnökeként dolgozik. Közéleti ember, az ungvári lutheránus egyház keretében fejti ki tevékenységét, kurátor, aki 1833-ban gyűjtést indít az egyház fenntartására és templomépítésre. Korának problémái élénken foglalkoztatják. Nem zárkózik be a vidéki nyugalmas kisvárosba. Az 1838-as árvízkor értekezést készít „csupán a közjó érdekében érzett legtisztább buzgalomból”, ahogy ő maga írja előszavában. Alkotó gondolkodású ember, így érthető, hogy a Tisza szabályozási tervéhez is hozzászól, annál is inkább, mert a Tisza vízgyűjtő medencéjének északi része Lám Jakab tulajdonképpeni munkahelye. Kitűnően XLIV -------------------------------------ismeri a Tisza mellékfolyóinak tulajdonságait. Több árvizet élt át ungvári, majd kassai tartózkodása alatt. Egész eredeti, újszerű elgondolással akarja elejét venni a tiszai árvizeknek. Nevezetesen azzal, hogy a legfontosabb mellékfolyók torkolatát, a Szamost, Körösöket, Marost egy csatornarendszer és bizonyos vízfolyások felhasználásával egy-egy fázissal délre tolná. Legjelentősebb munkája: „Néhány szó a Tisza szabályozás érdekében”, amelyből alaposabban megismerhetjük egyéniségét, gondolkodásmódját. Családi életével kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy felesége 18 évvel éli túl Lám Jakabot. Házasságukból hat gyermek születik, Adolf, Sándor, Vilmos, Károly, Anna, Mária, Lám Béla, Lám Jakab legnagyobb gyermekének, Adolf családjának a leszármazottja. Lám Alfa//Ungváron látja meg a napvilágot, de fiatalon, trffuszban meghal. Főmérnök volt. Hamvai a rimaszombati temetőben nyugszanak. Négy árvája marad: Lina, Adolf II, Gyula, Árpád. Lám Adolfot, nagybátyja, Lám Vilmos neveli. A műegyetemet Drezdában végzi, vasúti mérnök és a Magyar Államvasutaknál helyezkedik el. A Kolozsvár-Predeál, majd a Nagyszeben- Vöröstorony szakaszok megépítésén és ellenőrzésén dolgozik. Fiatalon, 23 évesen házasodik meg, négy gyermeke születik: Anna, Károly, István és Béla. Lám Béla 1892-ben Medgyesen látta meg a napvilágot, keresztnevét anyai nagyapjától örököli. A családi hagyomány szerint őt is Adolfnak akarják keresztelni, de a nagymama közbelépésével Béla lesz a neve. A mérnöki, technikai tudományok iránti adottságok, nemzedékről nemzedékre öröklődnek. Különleges képességek, rendkívüli lelki érzékenység, szeretetteljes nevelés, nem mindennapi sorsfordulatok és események alakíthatták ki Lám Bélában azt az érzelmi gazdagságot, ami lényének, személyiségének legfontosabb meghatározója. 1896-ban a család Kolozsvárra költözik. A Múzeum utcában a Mikó-kert szomszédságában laknak. Hamarosan el kell hagyniuk a várost, édesapját Szebenbe helyezik, 1905-ben térnek újra vissza. Az Óvárban, a Bástya utcában bérelnek lakást. Lám Béla tanulmányait a Református Kollégiumban folytatja. A kolozsvári Farkas utcai Református Kollégiumban tanulva háromszor nyeri el a legjobb tanuló és a legjobb sportoló jutalmát, s jutalomképpen a Kollégium ’Ép testben ép lélek’ éremmel tüntette ki. Sportolás, tenisz révén ismerkedik meg Reményik Sándorral, akihez életre szóló mély barátság köti. Visszaemlékezéseiben így ír erről: „Kolozsvárt a tennisz akkor élte hőskorát. A félénk és idomtalan lapátolás helyét kezdte elfoglalni a drive, a teljes karból való széles lendület... Első ismerettségünk a hősi korra esik. Egy lövöldés pályán játszottam mint vendég. Ott játszott ő is. A következő páros játszmába velem szemben állt fel, nem kis szívdobogással, mint mesélte később. A játék végeztével odamentem hozzá és kitüntető leereszkedéssel azt mondtam: Reményik úr, ezt a backhandet ne hagyja. „ Hátrahagyott iratait rendezgetve, leánya Hantz Lám Irén, egy aláírásokkal teli, nyomtatott szövegű lapot talál: „Baráti nyilatkozat. Alulírottak, mind a Református Kollégium Főgymnasiumának az 1908-1909-es iskolai évben végzett növendékei egymás iránt érzett baráti szeretetünktől indíttatva férfias szavunkra fogadjuk, hogy 1919. évi június hó. 26-án dec 1I órakor a kollégium nagytermében 10 éves találkozóra valamennyien összegyűlünk. Fogadjuk, hogy életünket buzgó munkálkodás által szeretett Hazánk javára áldozzuk”, és következik 41 aláírás. Ez a nyilatkozat is bizonyítja, hogy milyen felkészítést kaptak a kollégiumtól az ott tanuló diákok. Az érettségizett fiatalember életfilozófiáját az alábbi sorok tükrözik: „Ép testű és ép lelkű ember típusát akartam kialakítani, amelynek értékmérője a tudományos és művészi teljesítmény. Tudománynak elsősorban a természettudományt ismertem el, és ezek között is a műszaki tudományokat. Azt reméltem (és ezt a reménységet mindmáig el nem vesztettem), hogyha nem is az emberiséget, de szűkebb működési körömet értékes találmányokkal fogom gazdagítani. A politika idegen és ellenszenves volt. Nézetem és sok magamfajta fiatalember nézete szerint komolytalan foglalkozás.