Természet Világa, 2008 (139. évfolyam, 1-12. szám)
2008-04-01 / 4. szám
TUDOMÁNYTÖRTÉNET ránkban komolyan a tudománnyal, nemcsak gyűjtve vagy tanítva, hanem teremtő erővel gyarapítva is azt. Ilyenkor élénken tűntek fel előttünk társadalmi viszonyaink hibái, melyek csak elvétve engedik meg, hogy tudományra termett fiatal embereink gondtalanul és egész odaadással fordíthassák idejüket tanulmányaikra és kutatásaikra. Vagyonos osztályainkat a tudományos babér még alig kecsegteti, a szegény szülők gyermeke pedig arra szorul, hogy lehetőleg gyorsan letévén vizsgáit mihamarabb kenyeret adó állást keressen sokszor tudományos törekvéseinek feláldozása árán. Mennyi igazi képesség veszett már nálunk kárba azáltal, hogy kellő kifejlesztésére nem volt módja és ideje! Sajnos, de nekem úgy látszik, hogy sok más irányban való haladásunk dacára, épen ebben az irányban nem haladunk; szegénységünk tudományos erők dolgában mindinkább érezhető lesz, s amikor tudományosságunk egy-egy régi törzse kidől, alig-alig látunk új hajtást, mely hivatva volna a megüresedett helyet méltón betölteni. Mozdítsunk hát valamit a dolgon. Te, mint örömmel hallom, a tanárképzés ügyének gondozását vállaltad magadra; adjon Isten sikert e vállalkozásodhoz. De valamit én is akarok tenni. Előttem az angol fellow-k eszménye lebeg, szeretném, hogy a mi főiskoláink körében is volnának tanároknak és tanulóknak egyaránt olyan társai, akik vizsgáik befejezéses diplomájuk elnyerése után nem válnának el olyan sietve, mint az utas megszerzett útlevelével, az alma mater tudományos légkörétől, hanem tudományukkal szabadon foglalkozva, abban erősödnének mindaddig, amíg egyéniségüknek és képzettségüknek valóban megfelelő tudományos szolgálattételre hivatva lesznek. Elhatároztam azért, hogy a jövő szeptember 1-től kezdve három olyan fiatal tudósnak, ki főiskolai tanulmányait befejezte s már diplomát nyert, egyenként évi 2000 frtot fogok adni, mindaddig, míg egész odaadással tudományukkal foglalkoznak s más végleges alkalmazást nem vállalnak. Arra kérlek, hégy szíves ez intézményemnek czélját s annak véglegesítésére netán szükséges szabályokat alant megnevezendő barátaimmal együtt pontosabban formulázni; addig is azonban, míg ez megtörténhetik, irányadásul a következőket állapítom meg: 1. Kedves barátaimat, Entz Gézát, Hőgyes Endrét, Jurányi Lajost, König Gyulát, Krenner József Sándort, Margó Tivadart, Szily Kálmánt, Than Károlyt, Wartha Vinczét és Téged fölkérlek, hogy az ide vágó teendőket velem együtt végezzétek. Egy testületet fognak alkotni, mely a jövőben magát kiegészítheti. Azt, akit mi vagy majdan utódaink arra alkalmasnak találunk, a tudományos törekvésben társunknak fogadjuk s neki mindaddig, míg arra érdemes, adományomból 2000 frtot bocsátunk rendelkezésére. 2. Társunknak semmi olyan teendőre vállalkozni nem szabad, mely őt tudományos fejlődésében akadályozhatná; kívánatosnak tartom azonban, hogy az egyetemen a műegyetem vagy a tanárképzés teendői közül olyan működést fejtsen ki, mely őt a jövendőben rendszeres tanításra is előkészítse. 3. Testületünknek oda kell hatni, hogy társaink főiskoláink tudományos intézeteit és laboratóriumait tudományos kutatásokra felhasználhassák. 4. Az évi díj testületünk tudtával és beleegyezésével külföldön eszközlendő tanulmányokra is felhasználható. 5. Az itt megállapított három állásra vonatkozólag kívánságom az, hogy azokból egyet a physika-mathematika tudománykörének művelője, kettőt pedig zoológus, botanikus, mineralógus vagy geológus nyerjen el. Különösen kívánatosnak tartom azt, hogy ez intézkedésem már ez év szeptember 1-jén lépjen életbe, mert akkor nyilván meg a tanárképzésre hivatott új collegium, abban tudományos segédkezésre épen a természettudományok körében valószínűleg szükség lesz. Jövendő társaink ott a tanárképzés ügyének is bizonyára jó szolgálatot fognak tehetni. Fent körvonalazott intézményem czélja a tudós képzése a legszorosabban függ össze a tanárképzéssel, s azért ugyanez alkalommal ez utóbbinak előmozdításához is hozzá akarok járulni. Rendelkezésre bocsátok 5000 frtot, azzal a rendeltetéssel, hogy abból az alakulóban lévő b. Eötvös József-collégium könyvtárának alapja épüljön fel. Válaszd ki, hozzáértők meghallgatásával a belé illesztendő könyveket úgy, hogy azok között a szakszerű tanulmányokra szükségeseken kívül legyenek olyanok is, melyek bármely szak tanulójának kedves és művelő olvasmányul szolgálhatnak, mert kell, hogy a tanár tudós, de művelt is legyen. Véget vetek ezzel a beszélgetésnek, de ne vessünk véget a cselekvésnek. Maradok régi barátod Budapest, 1895. július 6-án. Semsey Andor Az ösztöndíj szelleme szerint az abban részesülők „gondtalanul és egész odaadással” élhettek csak a tudománynak. Számításaink szerint az ösztöndíjban részesülők valóban megengedhették maguknak, hogy más jövedelemforrást nem kellett keresniük, hiszen közvetlen az első világháború kirobbanása után egy korabeli drágulási táblázat, tehát a már inflálódó korona értékét mutatva a következő ár - áru viszonyokat jegyezte le: „ 1 kg liszt 43 fillér, a kenyér 30, a zsír 152, a cukor 82, a só 26, 1 liter tej 28 fillér, egy mázsa kőszén 3 korona 96 fillér, egy férfi öltöny 60 korona, egy pár cipő 14 korona, a villamosjegy ára 16 fillér. ”19 Az ösztöndíj alapításakor (1895-ben) már három éve bevezették az új pénzt, az aranyalapú koronát, amelynek a régi forinthoz való aránya 1:2 volt, de még a korábbi fizetőeszköz, a forint és más, a Monarchiában korábban használatos pénznemek is forgalomban maradtak. Az ösztöndíj-kifizetések azonban már koronában történtek. 1919-ben Pekár Dezső, később Ilosvay Lajos is azt írta, hogy „az ösztöndíj évente személyenként 4000 K volt. "20 A Semsey-féle ösztöndíjban részesült Filarszky Nándor21 botanikus 6 év és 4 hónapon keresztül, Tangl Károly22 fizikus 5 éven keresztül, Mauritz Béla23 mineralógus, petrográfus szintén 5 éven át, Fekete Jenő24 geofizikus 13 és Pekár Dezső25 geofizikus, író 16 éven keresztül.26 Rendkívül érdekes értékelését írta le a Semsey-fellow intézménynek Pekár Dezső, aki a leghosszabb ideig részesült az ösztöndíjban. A Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában ránk maradt kézirat a következő: „Alulírott, mint a ki Eötvös báró professzorom révén a Semsey ösztöndíj ügyét közelről ismerem, az alapító levélhez a következő kiegészítéseket fűzöm: Az alapító levél, amint azt maga is jelzi csak „irányadásul’ szolgált a szabályok pontos formulázása pedig az abban megjelölt bizottságnak lett volna a feladata. Ez azonban egyáltalán nem történt meg. Az eddigi gyakorlat szerint az irányelveket jórészt nem tartották meg, hanem azokat Eötvös báró intenciói szerint Semsey Andor úr szóbeli hozzájárulásával módosították, anélkül, hogy azokat írásban szövegezték volna. ad.l. Az állásokat nem a megjelölt bizottság határozata alapján töltötték be, hanem főleg Eötvös bárónak kívánsága szerint. Az adományozás familiaritól történt s az ösztöndíjasok soha semmiféle hivatalos írást nem kaptak arról, hogy az ösztöndíj nekik adományoztatott. ad. 2. Az ösztöndíjasok rövidebb-hosszabb ideig oly állásokat töltöttek be a melyek nem tisztán tudományos elfoglaltsággal kapcsolatosak. Viszont egyesek közülök a tanítás körüli teendőkkel egyáltalán nem foglalkoztak. ad. 3. A főiskolai tudományos intézetek és laboratóriumok az ösztöndíjasoknak szükség szerint tényleg rendelkezésre állottak. ad. 4. Egyes esetekben az ösztöndíj tényleg külföldi tanulmányútra fordíttatott. ad. 5. Az állások a különböző szakok között nem az alapító levél kívánsága szerint oszlottak meg, így hosszú időn keresztül két fizikus és egy mineralógus fellew volt. Az Eötvös Kollégiumban az ösztöndíjasok közül csupán Tangl és Filarszky működött. Természet Világa 2008. április