Természet Világa, 2008 (139. évfolyam, 1-12. szám)

2008-04-01 / 4. szám

TUDOMÁNYTÖRTÉNET ránkban komolyan a tudománnyal, nem­csak gyűjtve vagy tanítva, hanem teremtő erővel gyarapítva is azt. Ilyenkor élénken tűntek fel előttünk társadalmi viszonyaink hibái, melyek csak elvétve engedik meg, hogy tudományra termett fiatal embereink gondtalanul és egész odaadással fordít­hassák idejüket tanulmányaikra és kuta­tásaikra. Vagyonos osztályainkat a tudo­mányos babér még alig kecsegteti, a sze­gény szülők gyermeke pedig arra szorul, hogy lehetőleg gyorsan letévén vizsgáit mihamarabb kenyeret adó állást keressen sokszor tudományos törekvéseinek felál­dozása árán. Mennyi igazi képesség veszett már ná­lunk kárba az­által, hogy kellő kifejleszté­sére nem volt módja és ideje! Sajnos, de nekem úgy látszik, hogy sok más irányban való haladásunk dac­ára, épen ebben az irányban nem haladunk; szegénységünk tudományos erők dolgá­ban mindinkább érezhető lesz, s amikor tudományosságunk egy-egy régi törzse kidől, alig-alig látunk új hajtást, mely hi­vatva volna a megüresedett helyet méltón betölteni. Mozdítsunk hát valamit a dolgon. Te, mint örömmel hallom, a tanárkép­zés ügyének gondozását vállaltad magad­ra; adjon Isten sikert e vállalkozásodhoz. De valamit én is akarok tenni. Előttem az angol fellow-k eszménye lebeg, szeretném, hogy a mi főiskoláink körében is volnának tanároknak és tanu­lóknak egyaránt olyan társai, akik vizsgá­ik befejezése­s diplomájuk elnyerése után nem válnának el olyan sietve, mint az utas megszerzett útlevelével, az alma mater tu­dományos légkörétől, hanem tudományuk­kal szabadon foglalkozva, abban erősöd­nének mindaddig, amíg egyéniségüknek és képzettségüknek valóban megfelelő tudo­mányos szolgálattételre hivatva lesznek. Elhatároztam azért, hogy a jövő szep­tember 1-től kezdve három olyan fiatal tu­dósnak, ki főiskolai tanulmányait befejezte s már diplomát nyert, egyenként évi 2000 frtot fogok adni, mindaddig, míg egész odaadással tudományukkal foglalkoznak s más végleges alkalmazást nem vállalnak. Arra kérlek, hégy szíves ez intézményem­nek czélját s annak véglegesítésére netán szükséges szabályokat alant megnevezen­dő barátaimmal együtt pontosabban for­­mulázni; addig is azonban, míg ez meg­történhetik, irányadásul a következőket állapítom meg: 1. Kedves barátaimat, Entz Gézát, Hő­­gyes Endrét, Jurányi Lajost, König Gyu­lát, Krenner József Sándort, Margó Tiva­dart, Szily Kálmánt, Than Károlyt, Wartha Vinczét és Téged fölkérlek, hogy az ide vá­gó teendőket velem együtt végezzétek. Egy testületet fognak alkotni, mely a jövőben magát kiegészítheti. Azt, akit mi vagy majdan utódaink arra alkalmasnak találunk, a tudományos törek­vésben társunknak fogadjuk s neki mind­addig, míg arra érdemes, adományomból 2000 frtot bocsátunk rendelkezésére. 2. Társunknak semmi olyan teendőre vállalkozni nem szabad, mely őt tudomá­nyos fejlődésében akadályozhatná; kívá­natosnak tartom azonban, hogy az egye­temen a műegyetem vagy a tanárképzés teendői közül olyan működést fejtsen ki, mely őt a jövendőben rendszeres tanításra is előkészítse. 3. Testületünknek oda kell hatni, hogy társaink főiskoláink tudományos intézeteit és laboratóriumait tudományos kutatások­ra felhasználhassák. 4. Az évi díj testületünk tudtával és be­leegyezésével külföldön eszközlendő ta­nulmányokra is felhasználható. 5. Az itt megállapított három állásra vonatkozólag kívánságom az, hogy azok­ból egyet a physika-mathematika tudo­mánykörének művelője, kettőt pedig zoo­lógus, botanikus, mineralógus vagy geo­lógus nyerjen el. Különösen kívánatosnak tartom azt, hogy ez intézkedésem már ez év szeptem­ber 1-jén lépjen életbe, mert akkor nyilván meg a tanárképzésre hivatott új collegium, abban tudományos segédkezésre épen a természettudományok körében valószínű­leg szükség lesz. Jövendő társaink ott a tanárképzés ügyének is bizonyára jó szol­gálatot fognak tehetni. Fent körvonalazott intézményem czélja a tudós képzése a legszorosabban függ össze a tanárképzéssel, s azért ugyanez alkalom­mal ez utóbbinak előmozdításához is hoz­zá akarok járulni. Rendelkezésre bocsátok 5000 frtot, az­zal a rendeltetéssel, hogy abból az ala­kulóban lévő b. Eötvös József-collégium könyvtárának alapja épüljön fel. Válaszd ki, hozzáértők meghallgatásával a belé il­lesztendő könyveket úgy, hogy azok között a szakszerű tanulmányokra szükségeseken kívül legyenek olyanok is, melyek bármely szak tanulójának kedves és művelő olvas­mányul szolgálhatnak, mert kell, hogy a tanár tudós, de művelt is legyen. Véget vetek ezzel a beszélgetésnek, de ne vessünk véget a cselekvésnek. Maradok régi barátod Budapest, 1895. július 6-án. Semsey Andor Az ösztöndíj szelleme szerint az abban részesülők „gondtalanul és egész odaadás­sal” élhettek csak a tudománynak. Számí­tásaink szerint az ösztöndíjban részesülők valóban megengedhették maguknak, hogy más jövedelemforrást nem kellett keresniük, hiszen közvetlen az első világháború kirob­banása után egy korabeli drágulási táblázat, tehát a már inflálódó korona értékét mutat­va a következő ár - áru viszonyokat jegyez­te le: „ 1 kg liszt 43 fillér, a kenyér 30, a zsír 152, a cukor 82, a só 26, 1 liter tej 28 fillér, egy mázsa kőszén 3 korona 96 fillér, egy fér­fi öltöny 60 korona, egy pár cipő 14 korona, a villamosjegy ára 16 fillér. ”19 Az ösztöndíj alapításakor (1895-ben) már három éve be­vezették az új pénzt, az aranyalapú koronát, amelynek a régi forinthoz való aránya 1:2 volt, de még a korábbi fizetőeszköz, a forint és más, a Monarchiában korábban haszná­latos pénznemek is forgalomban maradtak. Az ösztöndíj-kifizetések azonban már koro­nában történtek. 1919-ben Pekár Dezső, ké­sőbb Ilosvay Lajos is azt írta, hogy „az ösz­töndíj évente személyenként 4000 K volt. "20 A Semsey-féle ösztöndíjban részesült Filarszky Nándor21 botanikus 6 év és 4 hónapon keresztül, Tangl Károly22 fizi­kus 5 éven keresztül, Mauritz Béla23 mi­neralógus, petrográfus szintén 5 éven át, Fekete Jenő24 geofizikus 13 és Pekár De­zső25 geofizikus, író 16 éven keresztül.26 Rendkívül érdekes értékelését írta le a Semsey-fellow intézménynek Pekár De­zső, aki a leghosszabb ideig részesült az ösztöndíjban. A Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában ránk maradt kéz­irat a következő: „Alulírott, mint a ki Eötvös báró pro­fesszorom révén a Semsey ösztöndíj ügyét közelről ismerem, az alapító levélhez a kö­vetkező kiegészítéseket fűzöm: Az alapító levél, a­mint azt maga is jelzi csak „irányadásul’­ szolgált a szabályok pontos formulázása pedig az abban meg­jelölt bizottságnak lett volna a feladata. Ez azonban egyáltalán nem történt meg. Az eddigi gyakorlat szerint az irányelve­ket jórészt nem tartották meg, hanem azo­kat Eötvös báró intenc­iói szerint Semsey Andor úr szóbeli hozzájárulásával módo­sították, a­nélkül, hogy azokat írásban szö­­vegezték volna. ad.l. Az állásokat nem a megjelölt bi­zottság határozata alapján töltötték be, hanem főleg Eötvös bárónak kívánsága szerint. Az adományozás familiaritól tör­tént s az ösztöndíjasok soha semmi­féle hivatalos írást nem kaptak arról, hogy az ösztöndíj nekik adományoztatott. ad. 2. Az ösztöndíjasok rövidebb-hosszabb ideig oly állásokat töltöttek be a melyek nem tisztán tudományos elfoglaltsággal kapcsolatosak. Viszont egyesek közülök a tanítás körüli teendőkkel egyáltalán nem foglalkoztak. ad. 3. A főiskolai tudományos intéze­tek és laboratóriumok az ösztöndíjasok­nak szükség szerint tényleg rendelkezés­re állottak. ad. 4. Egyes esetekben az ösztöndíj tény­leg külföldi tanulmányútra fordíttatott. ad. 5. Az állások a különböző szakok kö­zött nem az alapító levél kívánsága szerint oszlottak meg, így hosszú időn keresztül két fizikus és egy mineralógus fellew volt. Az Eötvös Kollégiumban az ösztöndíjasok kö­zül csupán Tangl és Filarszky működött. Természet Világa 2008. április

Next