Természet Világa, 2012 (143. évfolyam, 1-12. szám)

2012-01-01 / 1. szám

A TUDOMÁNY VILÁGFÓRUMÁN Személyes kapcsolatok Beszélgetés Alan Leshnerrel 2011. november 16-19. között ötödik alkalommal rendezték meg Budapesten a Tudo­mány Világfórumát, ahol Alan I. Leshner, az American Association for the Advancement of Science (AAAS, „triple A­s”, Amerikai Tudományfejlesztési Társaság­ vezetője is kö­szöntötte a résztvevőket. A világ legnagyobb tudományos és mérnöki társaságának első embere az előadások szünetében nyilatkozott lapunknak. - Mi az Amerikai Tudományfejlesztési Társaság feladata? - Mi adjuk ki a Science című folyó­iratot, és számos olyan programunk van, amelynek az a célja, hogy a tudományt kö­zelebb hozzuk az emberekhez. Csaknem 3000 tudóst, főleg fiatal kutatót tanítottunk meg arra, hogyan beszéljen érdeklődő, de nem szakmabeli közönség előtt. Együttmű­ködünk természettudományi múzeumokkal és tudományos központokkal is, hogy a ku­tatók minél több helyre eljussanak. Van egy programunk, a Párbeszédek tudományetiká­ról és vallásról, amelyet a Templeton Ala­pítvány támogat: vallási vezetők és tudósok beszélgetnek közös alapon nyugvó témákról - és csakis ezekről -, mert minden irány­ban igyekszünk hidat építeni. Vannak em­beri jogokkal, iskolai oktatással kapcsolatos programjaink, és a jogtudományt is társítjuk a természettudománnyal. A bírák számára idegtudományi oktatást tartunk. Az Amerikai Jogászszövetséggel indított rendezvénysoro­zatunkon mindig egy-egy választott téma ke­rül terítékre: az első alkalmak egyikén példá­ul magatartás-genetikáról beszélgettünk.­­ A kutatókkal biztosan szót ért, de mit mond, ha olyan fiatalokkal találkozik, akik azzal vágnak vissza, hogy a tudomány érdek­telen, és a közvetlen anyagi hasznot hozó pá­lyákat emlegetik? - Fütyülök rájuk! Komolyra fordítva a szót: nem lehet mindenkire ráerőltetni az ér­deklődést. De ha beszélgetek valakivel, meg kell mutatnom, hogy mire való a tudomány. Az embert mindig az érdekli, hogy milyen haszna származhat valamiből. Ezért tanítjuk a fizikusokat is arra, hogy el tudják monda­ni, miért lehet érdekes másoknak, amivel ők foglalkoznak. - Van beleszólása a Science tematiká­jába? - Nincs, én a felelős kiadó vagyok, a fo­lyóirat „atyja”, aki a szerkesztőségi és az üz­leti oldal fölött áll. A szerkesztők határoz­zák meg a témákat - persze, én kirúghatom őket... csak viccelek. A szerkesztőség dönti el, mi kerüljön a folyóiratba. Előfordul, hogy egy-egy közér­dekű témáról vezércikket írok, de az a sze­mélyes álláspontomat tükrözi. A Science-t a AAAS hangjaként sem használjuk fel. Ez tudományos lap. - Miben különbözik a AAAS a hasonló európai vagy ázsiai tudományos szerveze­tektől? - Európában és Ázsiában nincs ilyen szer­vezet. A mienk globális, azaz tagjaink 25- 30%-a nem az Egyesült Államokban él. A tudomány minden területét lefedjük, és bárki a tagunk lehet, vannak köztünk politikusok, tanárok, tudósok. Ezenkívül vannak válasz­tott tagok, én is az vagyok. Kínában alapítot­tak egy hasonló szervezetet China Associa­tion for Science and Technology néven, de az állami irányítás alatt áll. A mienk független, non-profit szervezet, 1848 óta.­­ A National Science Board (Nemzeti Tu­dományos Testület) tagjává is megválasz­tották.­­ Kinevezték. Az Egyesült Államok el­nöke nevezett ki. Ez a szervezet felügyeli a kutatások anyagi támogatására szolgáló National Science Foundation (NSF, Nem­zeti Tudományos Alap) munkáját, ezen felül elvben tanácsot ad a kormányzatnak és a tör­vényhozásnak is, de ők nem nagyon szoktak kérdezni. Úgyhogy leginkább az NSF fel­ügyeletével foglalkozunk.­­ Korábban kutatóként is járt Magyaror­szágon, akkor min dolgozott? - A Magyar Tudományos Akadémia és az amerikai Nemzeti Tudományos Akadé­mia csereprogramja keretében az Orvos­továbbképző Intézetben dolgoztam - hall­ja, tökéletesen ki tudom mondani magya­rul. Endrőczy Elemérrel az agyi oxitocin és az anyai viselkedés kapcsolatát kutat­tuk. Amikor még „valódi kutató” voltam, az érdeklődésem középpontjában az agyi hormonok emberi viselkedésre gyakorolt hatása állt. - Közelebbről? - Főleg az agresszív és a szubmisz­­szív (behódoló) viselkedés hormonális szabályozását vizsgáltam. Vannak hormo­nális mechanizmusok, amelyek mindkét magatartásformát befolyásolják, és ez ér­dekelt. Például sokan szednek szteroido­­kat. Én ismertem fel, hogy ezek ingerlé­kenységet okozhatnak, csak akkor nem így hívtuk, hanem rövid idejű agresz­­szív periódusoknak. Ma már minden orvos tudja, hogy a szteroidoknak nagyobb meny­­nyiségben ez a mellékhatása. - Mi a legfőbb hasznuk az olyan nagy találkozóknak, mint ez a mostani? Hogyan lehetnének a lehető leghatékonyabbak? - Tetszik, hogy itt, a Tudomány Vi­lágfórumán sok kollégával találkozhatok, olyanokkal is, akikkel sehol máshol. Eze­ken a fórumokon azonban több eredményt kell elérnünk, ezért érdemes munkacso­portokat alakítanunk. Az viszont nagyon jó, hogy a konferenciákon fontos együtt­működések is elkezdődnek. Ma például aláírtam egy egyezményt a Fejlődő Világ Tudományos Akadémiáinak vezetőjével a tudománydiplomácia erősítéséről, így már pénzt szerezhetünk arra, hogy Afrika ér­dekében dolgozhassunk. A hivatalos rész nem túl látványos, de a „színfalak mögött” sok mindent elintézünk. A AAAS-konferenciákon több műhely­beszélgetést és kötetlen találkozót szerve­zünk, ahol egyetlen kérdést járnak körül a meghívottak. Nem tudom, mikor szü­letik kézzelfogható eredmény, de azt tu­dom, hogy sok új kapcsolat szövődik, és ezért érdemes megszervezni ezeket a fó­rumokat. Az interjút készítette: SIMON ÁGNES Természet Világa 2012. január 2

Next