Természet Világa, 2012 (143. évfolyam, 1-12. szám)
2012-01-01 / 1. szám
A TUDOMÁNY VILÁGFÓRUMÁN Személyes kapcsolatok Beszélgetés Alan Leshnerrel 2011. november 16-19. között ötödik alkalommal rendezték meg Budapesten a Tudomány Világfórumát, ahol Alan I. Leshner, az American Association for the Advancement of Science (AAAS, „triple As”, Amerikai Tudományfejlesztési Társaság vezetője is köszöntötte a résztvevőket. A világ legnagyobb tudományos és mérnöki társaságának első embere az előadások szünetében nyilatkozott lapunknak. - Mi az Amerikai Tudományfejlesztési Társaság feladata? - Mi adjuk ki a Science című folyóiratot, és számos olyan programunk van, amelynek az a célja, hogy a tudományt közelebb hozzuk az emberekhez. Csaknem 3000 tudóst, főleg fiatal kutatót tanítottunk meg arra, hogyan beszéljen érdeklődő, de nem szakmabeli közönség előtt. Együttműködünk természettudományi múzeumokkal és tudományos központokkal is, hogy a kutatók minél több helyre eljussanak. Van egy programunk, a Párbeszédek tudományetikáról és vallásról, amelyet a Templeton Alapítvány támogat: vallási vezetők és tudósok beszélgetnek közös alapon nyugvó témákról - és csakis ezekről -, mert minden irányban igyekszünk hidat építeni. Vannak emberi jogokkal, iskolai oktatással kapcsolatos programjaink, és a jogtudományt is társítjuk a természettudománnyal. A bírák számára idegtudományi oktatást tartunk. Az Amerikai Jogászszövetséggel indított rendezvénysorozatunkon mindig egy-egy választott téma kerül terítékre: az első alkalmak egyikén például magatartás-genetikáról beszélgettünk. A kutatókkal biztosan szót ért, de mit mond, ha olyan fiatalokkal találkozik, akik azzal vágnak vissza, hogy a tudomány érdektelen, és a közvetlen anyagi hasznot hozó pályákat emlegetik? - Fütyülök rájuk! Komolyra fordítva a szót: nem lehet mindenkire ráerőltetni az érdeklődést. De ha beszélgetek valakivel, meg kell mutatnom, hogy mire való a tudomány. Az embert mindig az érdekli, hogy milyen haszna származhat valamiből. Ezért tanítjuk a fizikusokat is arra, hogy el tudják mondani, miért lehet érdekes másoknak, amivel ők foglalkoznak. - Van beleszólása a Science tematikájába? - Nincs, én a felelős kiadó vagyok, a folyóirat „atyja”, aki a szerkesztőségi és az üzleti oldal fölött áll. A szerkesztők határozzák meg a témákat - persze, én kirúghatom őket... csak viccelek. A szerkesztőség dönti el, mi kerüljön a folyóiratba. Előfordul, hogy egy-egy közérdekű témáról vezércikket írok, de az a személyes álláspontomat tükrözi. A Science-t a AAAS hangjaként sem használjuk fel. Ez tudományos lap. - Miben különbözik a AAAS a hasonló európai vagy ázsiai tudományos szervezetektől? - Európában és Ázsiában nincs ilyen szervezet. A mienk globális, azaz tagjaink 25- 30%-a nem az Egyesült Államokban él. A tudomány minden területét lefedjük, és bárki a tagunk lehet, vannak köztünk politikusok, tanárok, tudósok. Ezenkívül vannak választott tagok, én is az vagyok. Kínában alapítottak egy hasonló szervezetet China Association for Science and Technology néven, de az állami irányítás alatt áll. A mienk független, non-profit szervezet, 1848 óta. A National Science Board (Nemzeti Tudományos Testület) tagjává is megválasztották. Kinevezték. Az Egyesült Államok elnöke nevezett ki. Ez a szervezet felügyeli a kutatások anyagi támogatására szolgáló National Science Foundation (NSF, Nemzeti Tudományos Alap) munkáját, ezen felül elvben tanácsot ad a kormányzatnak és a törvényhozásnak is, de ők nem nagyon szoktak kérdezni. Úgyhogy leginkább az NSF felügyeletével foglalkozunk. Korábban kutatóként is járt Magyarországon, akkor min dolgozott? - A Magyar Tudományos Akadémia és az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia csereprogramja keretében az Orvostovábbképző Intézetben dolgoztam - hallja, tökéletesen ki tudom mondani magyarul. Endrőczy Elemérrel az agyi oxitocin és az anyai viselkedés kapcsolatát kutattuk. Amikor még „valódi kutató” voltam, az érdeklődésem középpontjában az agyi hormonok emberi viselkedésre gyakorolt hatása állt. - Közelebbről? - Főleg az agresszív és a szubmiszszív (behódoló) viselkedés hormonális szabályozását vizsgáltam. Vannak hormonális mechanizmusok, amelyek mindkét magatartásformát befolyásolják, és ez érdekelt. Például sokan szednek szteroidokat. Én ismertem fel, hogy ezek ingerlékenységet okozhatnak, csak akkor nem így hívtuk, hanem rövid idejű agreszszív periódusoknak. Ma már minden orvos tudja, hogy a szteroidoknak nagyobb menynyiségben ez a mellékhatása. - Mi a legfőbb hasznuk az olyan nagy találkozóknak, mint ez a mostani? Hogyan lehetnének a lehető leghatékonyabbak? - Tetszik, hogy itt, a Tudomány Világfórumán sok kollégával találkozhatok, olyanokkal is, akikkel sehol máshol. Ezeken a fórumokon azonban több eredményt kell elérnünk, ezért érdemes munkacsoportokat alakítanunk. Az viszont nagyon jó, hogy a konferenciákon fontos együttműködések is elkezdődnek. Ma például aláírtam egy egyezményt a Fejlődő Világ Tudományos Akadémiáinak vezetőjével a tudománydiplomácia erősítéséről, így már pénzt szerezhetünk arra, hogy Afrika érdekében dolgozhassunk. A hivatalos rész nem túl látványos, de a „színfalak mögött” sok mindent elintézünk. A AAAS-konferenciákon több műhelybeszélgetést és kötetlen találkozót szervezünk, ahol egyetlen kérdést járnak körül a meghívottak. Nem tudom, mikor születik kézzelfogható eredmény, de azt tudom, hogy sok új kapcsolat szövődik, és ezért érdemes megszervezni ezeket a fórumokat. Az interjút készítette: SIMON ÁGNES Természet Világa 2012. január 2