Természet Világa, 2013 (144. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / I. Különszám
Hajdú Csaba: És mi történik a sok petabájtnyi anyaggal? után automatikusan. A jelenlegi 1 Gbit/s-os külső hálózati kapcsolaton napi több TB adat mozgatására is sor kerülhet. Az analízis elindításához egy User Interface (UI) szolgáltatást nyújtó gépre kell belépni, és beállítani a megfelelő alkalmazásban bizonyos paramétereket, így pl. azt, hogy a rendelkezésre álló rengeteg féle válogatott adat közül melyikre van szükség, egy job hány eseményt vizsgáljon stb. Természetesen az analízist magát is szükséges megadni, de e viszonylag kevés és egyszeri beállítás után akár több ezer jobot is automatikusan generál és futtat a rendszer. Egy adott jobnál az első kérdés az, hogy a szükséges adatok mely T2-kön állnak rendelkezésre, és ha több ilyen is van, akkor közülük az választódik ki, amelyiken a legkisebb a várható várakozási idő. Itt kap szerepet a „saját” T2, azaz magyar kutatók esetén a T2 HU BUDAPEST. Ahogy korábban már volt róla szó, a T2-knek vannak bizonyos kötelezettségei, így pl. Monte-Carlo szimulációk futtatása, vagy a támogatott kísérletek bármely regisztrált tagja által beküldött jobok fogadása, de emellett lehetőség van arra is, hogy bizonyos felhasználók nagyobb prioritást kapjanak. Érdemes tehát a saját T2-re (is) lekérni a szükséges adatokat, és célzott módon oda küldeni a jobokat, hogy azok a lehető leghamarabb sorra kerüljenek, így a T2-k nemcsak a kísérletben tett központi vállalásaiknak tesznek eleget, hanem célzottan is szolgálják a helyi felhasználókat; amikor pedig szabad kapacitás van valahol, annak előnyeit a grid működési elvének megfelelően a nem helyi felhasználók is élvezni tudják. Tervek, kilátások Bár a T2 HU BUDAPEST a legelsők között kezdte meg működését, és a rendelkezésre állási paraméterei is folyamatosan az élmezőnyben vannak, a fejlesztéshez szükséges forrásaink mindig szűkösek voltak (3. ábra). A számítástechnikai eszközök erkölcsi és fizikai avulása meglehetősen gyors, így folyamatos cseréjük és megújításuk elengedhetetlen. Jelenlegi gépparkunk legidősebb tagjai már elmúltak hat évesek, így állandó pályázással próbálunk javítani ezen a helyzeten. Reményeink szerint rövidesen sikerül a külső, illetve a fontosabb belső hálózati kapcsolatok sebességét 10 Gbit/s-ra növelni, és az okvetlenül szükséges cseréken túlmenően tudjuk majd valamelyest bővíteni számítási és tárolási kapacitásunkat is. Ezzel biztosítható lenne a következő években is az eddigiekhez hasonlóan sikeres működés és aktív részvételünk az LHC további eredményeinek előállításában. A szerző kutatásait az OTKA NK 81447 számú pályázat támogatja. Hajdú Csaba (1960), ELTE fizikus szak (1985), a fizikai tudomány kandidátusa (1991), tudományos főmunkatárs az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpontban. Anyagtudományi témáról váltott részecskefizikára; az OPAL kísérletben Higgs kereséssel foglalkozott, majd a CMS együttműködéshez csatlakozott. Elsősorban az adatfeldolgozási rendszerek működése és működtetése érdekli, a T 2 HU BUDAPEST grid állomás koordinátora. E-mail: hajdú. csaba@wigner. mta.hu A Magyar Tudományos Akadémia Wigner Fizikai Kutatóközpontja - a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium támogatásával - sikeresen pályázott az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) nemzetközi tenderén. A mintegy harminc pályázó közül kiválasztott CERN@WIGNER projekt eredményeként 2012 végére Budapesten, a KFKI csillebérci telephelyén épült meg a világszínvonalú Wigner Adatközpont, ami a legmodernebb technológiákat használó infrastruktúra miatt kivételes energiahatékonysággal, környezetbarát módon támogatja a kutatás és innováció dinamikusan változó igényeit. A koncentrált, nagy energiasűrűségű számítási és adattárolási kapacitás innovatív megvalósítása nemcsak hazai viszonylatban szolgál referenciaként a jövő hatékony kutatási informatikai projektjeinek, hanem egyúttal a következő évtized e-science fejlesztéseit meghatározó, új európai kutatási informatikai trend élére is helyezi Magyarországot. Annak érdekében, hogy a Wigner Adatközpont jelentőségéről átfogó képet kaphassunk, igyekszünk tágabb kontextusban bemutatni az e-science, a grid hálózatok, valamint az adatközpontok és hosting szolgáltatások kapcsolatát a nagyenergiájú fizikai kutatások és a CERN számítástechnikai erőforrás-igényeinek tükrében. Napjaink tudományos sikereihez elengedhetetlen az információtechnológia (röviden IT) hatékony támogatása. A modern fizikai tudományok többsége hatalmas informatikai erőforrásokat igényel. A hagyományosan kiemelkedő számításigényű nagyenergiájú fizika mellett az asztrofizika, a geofizika, továbbá a nanotechnológia és a szilárdtestfizika különböző ágai is egyre gyakrabban támaszkodnak masszív számítási és adattárolási infrastruktúrára. Hasonlóképp igaz ez a fizikával rokon alkalmazott tudományok egész sorára, mint pl. a meteorológia, az áramlástan, a hálózatmodellezés vagy éppen a pénzügyi kockázatelemzés. E-science: az informatika a nemzetközi kutatások szolgálatában Az említetteken kívül a legdinamikusabban fejlődő természettudományos kutatási területek, mint pl. a modern gyógyszerkutatás, géntechnológia és környezettudományok, szintén alapvető eszközként támaszkodnak az egységes elérésű, elosztott informatikai erőforrások rendszerére. Általánosságban is elmondható, hogy a legsikeresebb kutatásokat napjainkban kivétel nélkül olyan nemzetközi csoportok végzik, amelyek egyre intenzívebben építenek az e-scienceinternet technológiákra és gyors hálózatokra alapuló, elektronikus kommunikációt és együttműködést lehetővé tevő 1. ábra. Az e-science univerzális IT eszközökkel támogatja a kutatást MIKROVILÁG-2012 94