Természet Világa, 2016 (147. évfolyam, 1-12. szám)

2016-11-01 / 11. szám

SZÍVÜNKNEK KEDVES A CSÖND Érzékenységünk a külső zajra egyénenként változó, de a nagy lárma mindenkit zavar. Főleg az alvási időszak csöndjének biztosítása az, amit mindenki elvár, ám ebben is kifejezett egyéni különbségek tapasztalhatók. A kérdés mind több tudományos vizsgálat témája lett, és az utóbbi években ezt az orvosi szakirodalom is tükrözi. Anna L. Hansell és munkatársai há­rom éve azt vizsgálták, hogy a világ egyik legforgalmasabb repülőtere, a londoni Heathrow légikikötő környékén élő 3,6 mil­lió ember kardiovaszkuláris egészségét ho­gyan befolyásolja a repülőforgalom zaja. A kutatók a 2001 és 2005 közötti időszakban nézték az agyi katasztrófa, a koszorúér­betegség, és általában a kardiovaszkuláris kórképek miatti kórházi felvételek, illetve az elhalálozás gyakoriságát. Figyelembe vették a nappali (7:00-tól 23,00 óráig) és az éjszakai (23,00-tól 7,00 óráig), lakó­helyen mért zaj­szintet. Eredményeiket az életkor, a férfi-nő különbség, az etnikum, a dohányzás figyelembevételével értékelték. A kórházi betegfelvétel összefüggést mu­tatott mind a nappali, mind az éjszakai zaj­szinttel. Ha a legzajosabb időszak adatait a legcsendesebb perióduséval hasonlították össze, az agyi katasztrófa relatív kockáza­ta 1,24 volt, a koszorúér-betegségé 1,21, a kardiovaszkuláris kórképeké 1,14. A nap­pali és az éjszakai időszak hatása között értékelhető eltérést nem észleltek. Andreas Seidler és munkatársai a Raj­na-Majna régió területén 2006 és 2010 között szívizominfarktusnak minősített eseteket csoportosítottak a közúti, a vas­úti és a légi közlekedésből eredő zaj­szint ORVOSSZEMMEL szerint. Az infarktusos betegek száma eb­ben az időszakban 19 632 volt. A betegeket ért környezeti zaj adatait 834 734 kontroll­­személy zajterhelésével hasonlították ösz­­sze a 24 órás értékek alapján. A lineáris statisztikai modell az utcai zaj és a vonat okozta lármű növekedése esetén összefüggést igazolt, de a légi közlekedés zajára ez nem érvényesült. A kutatók ezt azzal magyarázzák, hogy az előbbi zaj­keltő tényezőkkel szemben a repülőgépek zaja mindig 65 dB alatt ma­radt. A kardiális mortalitás 2014—2015-ben igen szigni­fikáns kapcsolatot mutatott a zajterheléssel. Ha a légiközle­kedés 60 dB vagy még hango­sabb volt, az infarktus kocká­zata kifejezetten növekedett. Mind az angol, mind a német munkacsoport hangsúlyozza, hogy az észlelt összefüggések nem bizonyítanak oki kapcso­latot a zaj és a kardiovaszkulá­ris kórképek között, de aláhúz­zák, hogy a zaj csökkentése fontos lehet a megelőzésben. (Forrás: http://otszonline. hu/cikk/szivunknek_kedves_a_csond http:// otszonline.hu/cikk/szivunknek_kedves_a_ csönd) TISZTÁBB A LEVEGŐ EURÓPÁBAN A légszennyezés egyik legegészségkárosítóbb fak­tora az autók kipufogógáza. A levegőben szálló por­szemcsékből a 10 mikronnál apróbbak (PM­0) bejutnak a garatba, a légcsőbe. A négy mikronnál kisebbek (PM4) bejutnak a tüdőbe is, a 2,5 mikronnál parányibbak (PM25) pedig nem tudnak kikerülni onnan, ha beju­tottak. Olaszországban Brescia városa nagy forgalmú ipari központ, ennek megfelelően rossz levegőjű lakó- és munkahely. Egy nemzetközi munkacsoport megvizsgálta, hogy a kórházak kardiológi­ai osztályainak forgalma összefügg-e a légszennyezés mértékével, azzal, hogy a PM 10-szint meghaladja vagy megközelíti-e az európai uniós határértéket. Egyértelmű volt, hogy a kardiális okból kórházba ke­rülő betegek esetében a PM10 értéke már a hivatalos határérték alatt is növelte a kórházi befekvések számát. Angol kutatók, Leeds Egyetemének mun­katársai is foglalkoztak annak vizsgálatával, hogy az Európai Uniónak a légszennyezés csökkentése miatt 1970 és 2010 között be­vezetett rendelkezései hogyan alakították Európa egészségügyi, mortalitási adatait. Már a bevezetőben hangsúlyozzák, hogy a PM2 légszennyezés földrészünkön minden esztendőben 400 ezer ember korai halálhoz vezet. Ezt az egészségkárosító tényezőt az uniós szabályozás az említett évek alatt 35%-kal csökkentette, ami az európai köz­egészség jelentős javulásával járt. A szerzők komputeres modellt készí­tettek, amely összehasonlította az ere­deti állapot fennmaradásának becsült következményeit az 1970-ben bevezetett reformok eredményeivel. A számítások bemutatták a közlekedéssel összefüggő károsító tényezőket és azoknak a tech­nológiai változásoknak a befolyását, amelyek ezeket mérsékelték, köztük a katalitikus konverterek és a filterek ef­fektusát. Kiszámolták a légszennyezés egészséget rontó befolyását, és azt, hogy ennek kiküszöbölésével mennyi életet lehet megmenteni. Eredményeik azt mu­tatták, hogy a légszennyezés csökkentése Európában évente 80 ezer életet menthet meg. Ken Carslaw professzor, a tanul­mány egyik szerzője hangsúlyozta, hogy 2011-ben még így is valamivel több, mint 400 ezer ember halt meg Európában idő előtt a légszennyezés következménye­ként. (Forrás: http://otszonline.hu/cikk/ tisztább a levego) Természettudományi Közlöny 147. évf. 11. füzet 523 MATOS LAJOS ROVATA

Next