Testkultúra, 1949 (2. évfolyam, 1-5. szám)

1949-01-01 / 1-2. szám

Jelvényszerző próbák meghonosítása Magyarországon A Szovjetunióban és más államokban oly si­kerrel alkalmazott jelvényszerző próbarendszer már régen felkeltette a magyarországi szakembe­rek érdeklődését. Azok, akik szívükön viselték a tömegek sportolásának ügyét, világosan látták, hogy új feladatok megoldására csak új módszerek alkalmasak.pT"felszabadulás után előtérbe került a tömegsport ügye, ifjúsági szervezeteink, elsősor­ban a MADISZ óriási erőfeszítéseket tettek ennek megvalósítására. Az áldatlan politikai helyzet, az a tény, hogy az ország vezető pozícióiban Nagy Ferencek, Bán Antalok és a demokrácia ha­sonló ellenségei is helyet kaptak, a hazai reakció számára biztosította sportéletünk­­legfontosabb pozícióit. Így történhetett azután, hogy a felsza­badulás utáni sportunk csaknem teljesen a régi alapokon fejlődött tovább.­Szakszövetségeinkben kevés kivétellel, ha nem is az 1942—44-es, de leg­alább is az 1930—38-as garnitúra nyerte el a vezetőszerepet. Megválthatjuk, hogy ez a társaság legfeljebb személyi összetételében különbözött a későbbitől. No meg abban, hogy módszerei a libe­rális kapitalizmus hagyományain alapultak. Spor­­­tunk szelleme, sportunk építménye nem az újjá­épülő, fejlődő, a szocializmus felé haladó népi demokráciát, hanem a késői kapitalizmust, annak rothadását, hanyatlását tükrözte vissza. A MADISZ egyebek között kísérletezett a jel­vényszerző versenyek bevezetésével is. A jószán­dékú szakemberek egész sora kapcsolódott be ebbe a munkába, de ez a kísérlet nem vezethetett ered­ményre. A jelvényszerző próbák jellegzetes tömeg­­megmozdulások és azt a szellemet tartalmazzák, melyet a kollektivizált nagyipar és az ugyancsak a nagyüzem felé haladó mezőgazdaság áraszt ma­gából. Ha hasonlatokkal akarnánk élni, akkor azt kellene mondanunk, hogy az egyesü­letesdi, a baj­­nokságocska kisüzemi munkájával szemben, a jel­vényszerző próbák mint sportakció, a nagy­üzemet jelentik a sportban. Egy aránylag kis hatósugáré, az állam által kellőképpen nem támogatott tömeg­szervezet képtelen volt ezt a feladatot vállalni, így adódott, hogy a MADISZ próbálkozása minden jószándék ellenére sem vezethetett sikerre. „A fordulat éve“­nek kellett elkövetkeznie ahhoz, hogy a politikai helyzet megérjen a jelvény­szerző bevezetésére. Ezen a ponton elismerés illeti a Magyar Kommunista Pártot, mely a politikai változást megelőzve, elsőnek vette programjába az egész országra kiterjedő, nagyszabású jelvény­­szerző próba létesítését. A Szovjetunió bölcs vezetője, Sztálin, a munka­versenyekről szólva arról beszélt, hogy amíg a dolgozók életviszonyai nem javulnak meg kellő mértékben, amíg az élet nem lesz vidámabb, addig nem lehet munkaversenyről beszélni. Az a tény, hogy a Szovjetunióban a sztah­anovista mozgalom kifejlődhetett, azt bizonyítja, hogy az emberek kevésbé gondterheltek, vidámabbak lettek. Nos, az a tétel, amit Sztálin állított fel, érvényes reánk is. 1946 végén és 1947 elején, mikor a MADISZ kísér­leteit folytatta, szó sem volt nálunk vidám életről, sőt ellenkezőleg: népi demokráciánk talán egyik legnehezebb korszakát éltük ebben az időben. Ma, amikor a dolgozók életszínvonala — messze túl­szárnyalva a 3 éves terv előirányzatát —, túlha­ladta az utolsó békeév életszínvonalát, ma, amikor a könyvpiac mérhetetlen fellendülése, a színházak és mozik jó szezonja és nem utolsó sorban a sport iránti érdeklődés felfokozódása bizonyítja, hogy a magyar dolgozók is vidámabbak, kevésbé gondter­heltek lettek, megnyílt a lehetőség nemcsak az üzemi termelési munkaversenyekre, hanem az egész országot, valamennyi dolgozót érintő sport­­megmozdulások elindítására is. .

Next