Textilmunkás, 1975 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1975-04-01 / 4. szám
tEXTII,imTNK/ÍS 6 Jkz oldalt A Z CUASOK A DH-i munkarendszer íí'jiiiiiiimimmiiiiimiiiiiiiimiminmiimimmmimiiimmmiimimiiiimmHiiiiimiiinimiimmiiimimimiiimmmimiiimiiiimmmimimr ...szövetségünk elnökségének napirendjén A Textil-, Bőr- és Ruházatipari Szakszervezetek Szövetségének Elnöksége 1975. február 21-én tárgyalta a „Dolgozz Hibátlanul” munkarendszer alkalmazásának tapasztalatait. Az erről szóló tájékoztatót dr. Bakos Zsigmond, miniszterhelyettes készítette elő. Megállapította az elnökség, hogy további intézkedések szükségesek a veszteségforrások feltárására, azok megszüntetésére, s ahhoz, hogy növekedjen a vállalati irányító, ellenőrző munka színvonala. Mindhárom szakmában vannak már kezdeti eredmények, így a kongresszusi verseny során a textilipari vállalatok közel fele elkezdte a rendszer bevezetését, míg a bőriparban szinte minden vállalat foglalkozik a DH-munkarendszer megvalósításával. A Könnyűipari Minisztérium, de a szakszervezetek is közvetlen támogatást nyújtanak a vállalatok gazdasági és mozgalmi szervezeteinek a DH-munkarendszer meghonosításához. A minisztérium minden hét keddjén 13 órától ingyenes tanácsadást biztosít az érdeklődő vállalati munkatársak részére, a szervezési intézet szakembereinek és a szakszervezeti tisztségviselőknek a bevonásával. Ezenkívül módszertani útmutatást és irányelveket is megjelentet e témában. A szakszervezetek szintén adtak ki útmutatót az eddigi tapasztalatok felhasználásával. A szövetség elnöksége megállapította, hogy erősíteni kell a felvilágosító, agitációs munkát; személyes beszélgetésekre, tapasztalatcserék szervezésére, meggyőző érvek ismertetésére van szükség, mert egyes helyeken az újtól való tartózkodás akadályozza a fejlődést. A szakszervezetek a minisztériummal együttesen további erőfeszítéseket kívánnak tenni, éppen az 1975. évi feladatok sikeres megoldása érdekében a „Dolgozz Hibátlanul” munkarendszer minél szélesebb körű alkalmazására, meghonosítására. SÉNYI FERENC, a KV osztályvezetője ...bevezetésére készülnek az ISZV-ben A Lenfonó és Szövőipari Vállalat gyáregységei között a Budapesti Fonóban 1972 óta foglalkoznak a „Dolgozz Hibátlanul” munkarendszer bevezetésének gondolatával. Az előkészítés 1972. májusában kezdődött. A feladatokat aktívaértekezleteken megbeszélték, majd munkatervben rögzítették. Ennek alapján kezdődött a gyáregységben található hibák felkutatása, valamint a dolgozók felkészítése minimum tanfolyamokon. S miköz-ben végezték az előkészítés munkáját, már alkalmazták is a munkarendszer elemeit. Az 1972. szeptember 1-én indított, úgynevezett „Minőségi munkaverseny” eredményes résztvevőit minőségi prémiummal jutalmazták. Dolgozz Hibátlanul munkarendszerben még egyetlen egység sem dolgozik a Budapesti Fonóban, de már a „DH”munkarendszer egyes elemeinek a bevezetésével megoldották gyáregységük éves tervfeladatának teljesítését. A jól kidolgozott, megfelelő ösztönzési rendszer bevezetésével elérték a kívánt hatást, a munkaverseny felajánlások teljesítése komoly gazdasági megtakarítást mutatnak. Az LSZV Budapesti Fonógyár vezetőinek az elképzelése: ahol a feltételeket meg tudják teremteni, ott a „DH”-munkarendszert a gyakorlatban alkalmazni fogják. A közeljövőben vállalati szinten is sor kerül intézkedésekre. A vállalat közgazdasági főosztálya „előterjesztés”-t nyújtott be a vszt-hez, amely a teljes szervezeti felépítést tartalmazza. Ez az „előterjesztés” egy általános ismertetést ad a „Dolgozz Hibátlanul” munkarendszerről, illetve tájékoztat arról, hogy vállalatunknál a „DH”-munkarendszer bevezetése milyen módszertani és szervezeti intézkedéseket igényel. A vállalat szakszervezeti tanácsa 1975. február 7-i ülésén kimondta: gyáregységeink vezetői minél előbb vegyék számba azokat a lehetőségeket, amelyekkel a „DH” egyes elemeit fokozatosan alkalmazhatnák az egyes gazdasági egységekben. HLAVICZA ISTVÁN vállalati munkaversenyfelelős 1975. ÁPRILIS Sporthorgászok közgyűlése A Békéscsabai Kötöttárugyárban két évvel ezelőtt alakult meg a sporthorgász egyesület. A jobbára fiatalokból álló szakosztály 60 tagja aktív és lelkes. Rendszeresen ott vannak a környék folyóvizeinek partján, szorgalmasan részt vesznek a különböző versenyeken. Nemrégen tartották meg évi beszámoló egyesületi gyűlésüket, melyen Prisztavák Mátyás szakosztályelnök számolt be a tavalyi tevékenységről. — Programunkat igyekeztünk a tervnek megfelelően megvalósítani. A jelentősebb versenyek: az augusztus 20-i, a helyi téglagyári gödrökben rendezett vetélkedő jól sikerült. A felnőttek között Szelezsán György bizonyult a legjobbnak, halfogásának végső eredménye: 240 deka volt. A második helyezett Sárándi József 117, Seben László pedig 87 dekával végzett. Az ifik vegyes halfogási versenyt rendeztek. A győztes, ifjú Danczik Pál lett, ifjabb Novák Mátyás és Bohus János előtt. Az egyesületi gyűlésen megtudtuk azt is, hogy a gyár sporthorgászainak sikerült kifogniuk a környék vizeiből összesen 520 kiló halat. A legjobbakat értékes díjakkal jutalmazta az egyesület vezetősége. Közel négyezer forintot fordítottak erre a célra az elmúlt esztendőben. Merkovics Ferenc ellenőrző bizottsági elnök, az egyesület gazdálkodásáról adott számot, Moravszki Endre pedig a fegyelmi helyzetről beszélt. Tavaly — mint mondotta — csak egyetlen tagot kellett írásbeli figyelmeztetésben részesíteni. Szikora János, a MOHOSZ területi bizottságának képviselője többek között a társadalmi ellenőrök munkájáról adott tájékoztatót. A hozzászólók: Balázs Lajos, Vincze László és Szabados Mihály kifogásolták az ellenőrök munkáját, kérték a környék vizeinek halasítását, s javasolták azt is, hogy havonta egy alkalommal rendezzenek klubnapot, a horgászhelyek környékére ültessenek fákat és rendszeresen ápolják azokat. Pataki Lajos egyesületi titkár örömmel nyugtázta, hogy az 1975-ös esztendőben ismét többen jelentkeztek tagnak az egyesületbe. A közgyűlés nyolc felnőtt és három ifjúsági tag felvételét fogadta el. UHRIN JÁNOS kelmefestő — Ha takarékoskodik a nővéred az árammal, tuti, hogy itt — Jé! Te szó szerint vetted az anyagtakarékosságot?! a vőlegénye... (DALLOS IBOLYA karikatúrái) Visszaemlékezés A Békéscsabai Kötöttárugyár története Lényegében nagyobb harcok nélkül 1944. október 6-án szabadította fel a Vörös Hadsereg Békéscsabát, s kiűzte Osváth főhadnagy fasiszta katonai parancsnokot a Békéscsabai Textilüzemekből ugyanúgy, mint a központi igazgatóságokból a gróf Lázárokat, vitéz Poórokat, báró Feilitzseket, és a többi pénzmágnás bárót, grófot. A régmúlt Békéscsabán és környékén a török világ megszűnése után letelepített szlovák anyanyelvű lakosság fejlett textil háziipart teremtett, amelynek szeretete és művelése nemzedékeken keresztül anyáról leányra szállt. Erre a hagyományra, valamint a város kedvező földrajzi fekvésére, no és az igen olcsó munkaerőre számítva alapították 1912-ben Békéscsaba első textilgyárát, a 12 kézi síkkötőgéppel és 30 munkással induló Hubertus Kötszövőgyár részvénytársaságot. Az alapítók között békéscsabai malmosok, kereskedők és más tőkések voltak. A gyárban a munkaidő reggel 6-tól este 7-ig tartott, a munkabér pedig annyi volt, hogy a környékről bejáró zsellérlányoknak a mindennapi kenyérre sem futotta belőle. Az 1919-et követő ellenforradalom idején a textilipar szerepe megváltozott: magas extraprofitot biztosított. A tőke Békéscsabán is kezdett a textiliparba áramlani. 1920-ban alapították a város másik nagyobb textilüzemét — a szegedi ócskavastelepen talált, a háború alatt Romániából elhurcolt textilgépekkel a Rokka Kötszövő Rt-t, és 1921-ben a M. kir. Selyemfonodák — haszonbérletként — a Merkur Szövödét, 1923-ban pedig az Excelsior Harisnyagyárat alapították. . A szabad élet első perceiben A felszabadítást követő napokban német bombatámadás érte a Rokkát és komoly károkat okozott a termelő gépekben. A következő hetek és hónapok a helyreállítással, s — szovjet katonai irányítással — a termelés beindításával telt el. A szabad élet az első perctől nagy lendületet adott a munkások szervezkedésének. 1944. december 4-én újjáalakult a Rokkában és a Hubertusban a textilszakszervezet, és a régi szervezett dolgozók vezetésével a munkások tömegei kapcsolódtak be az érdekvédelmi harcokba, amelyeket az újból megjelent régi tulajdonosokkal szemben kellett nap mint nap megvívni. Az államosítás után Békéscsabán is új korszakot nyitott 1948. márciusa: a munkásoké lett a gyár. A Hubertusban Badacsonyi György, a Rokkában Leitmann Istvánná varrónő lett az első munkásigazgató, s a kötszövő iparágon belül is megkezdődött a szervezés, a tőkés termelésről a szocialista termelésre való átállás érdekében. A legfontosabb feladat a kötszövőipar kisipari jellegének felszámolása volt, a meglevő nagyobb vállalatok gépparkjának profilírozásával, s az egyes üzemek összevonásával. Ez a folyamat az első ötéves terv idején végbe is ment. A két nagy textilgyárat — a 380 munkást foglalkoztató Hubertust, és a 400 munkást foglalkoztató Rokkát — összevonták. A Rokka telephelyén megindult a Békéscsabai Kötöttárugyár fejlődése, amelybe más kisüzemeket is beolvasztottak. Az egyesített kötöttárugyár igazgatója — a Hubertus párttitkára — Kovács Pál, vagy ahogy a gyárban mindenki hívta: Pali bácsi lett. A volt Hubertus épületei pedig az új ruhagyárnak adtak otthont. A kötöttárugyárba került raschel körkötő és más gépekkel rövidesen túlszárnyaltak minden korábbi eredményeket. Az államosítást megelőzően a városban a textiliparban dolgozók létszáma nem érte el a 900-at, az államosítást követően a ruhagyárban 600, a kötöttárugyárban 800 dolgozó nyert alkalmazást. S míg 1938-ban, a háború előtti utolsó évben Békéscsabán 206 tonna kötöttárut állítottak elő, addig 1958-ban már megháromszorozódott, 689 tonna volt a kötöttárugyár termelése. Napjainkban A gyár 2000 dolgozója 1974-ben már 1650 tonna kötöttárut és kötött kelmét értékesített, s a rekonstrukcióval, a termelésbe lépő újabb gépek segítségével, a termelés a következő években tovább fog növekedni. A gyár elsősorban pamut árut állít elő, a kötött csecsemőruházati és gyermekruházati termékei pedig az ország ellátásának nagy százalékát adják. A jelentős mennyiségű exportterméket 19 tőkés és két szocialista ország vásárolta 1974-ben. A régi géppark szinte teljes egészében kicserélődik, és ezzel együtt lényegesen javulnak a munkakörülmények is. A gyár fejleszti a gyermekintézményeket, a szociális, kulturális létesítményeket, de nemcsak Békéscsabán, hanem a környező településeken létrehozott négy konfekció telephelyén is. A közelmúltban avatták például a Békés községben levő telephelyen a harmadik vállalati szakszervezeti klubot. A felszabadulás utáni időkre a gyárban még sokan emlékeznek, a régebbi események már csak a történelemkönyvekben és egy-két nyugdíjas emlékezetében élnek, akik az emlékezések közben felsóhajtanak. „De jó volna most fiatalnak lenni, és itt a gyárban dolgozni." LEDZÉNYI PALNÉ stb. agit.prop. felelős