Theologiai Szemle, 1966 (9. új évfolyam, 1-12. szám)

1966 / 7-8. szám - TANULMÁNYOK - Bányai Jenő: Válasz Pechtol János és Szigeti Jenő megjegyzéseire

Válasz Pechtol János és Szigeti Jenő megjegyzéseire A Tehológiai Szemle f. évi 1—2. számában, „Az er­délyi és alföldi baptista misszió kezdeti korszaka” cí­mű dolgozathoz Pechtol János és Szigeti Jenő a fo­lyóirat 3—4. számában „Megjegyzések”-et fűzött. A megjegyzés lényege az volt, hogy a hazai „első bap­tista”, Rottmayer János (1818—1901) élete utolsó évei­ben az adventista (annak idején, szombatista) feleke­­zethez csatlakozott. Az említett dolgozat szerzője utalt ugyan a Rottmayer család adventista kapcsolataira, azonban helyhiány miatt érvei részlegesek maradtak. I. L. R. Conradi, az adventisták európai misszió terü­letének igazgatója 1890-ben érkezett Kolozsvárra. Mint tudjuk az erdélyi szombatosok utáni kutatása során az Egyetemi Könyvtárban megismerkedett az unitá­rius dr. Kovács János történész, egyetemi tanárral. A Conradi és Rottmayer között létrejött találkozót az adventista sajtó három folyóirata közli: Evangéliumi munkás,1 Advent Himök,2 Idők Jelei.3 Ha jól szem­ügyre vesszük a felsorolt lapokat, mindhárom cikké­ben más—más — olykor ellentmondó — epizódot tu­dunk meg e találkozóról. Dr. Kovács állítólag azt a kijelentést tette Rottmayemek: Conradi Kolozsvárra jövetelének célja, hogy „unitárius legyen”1 Rottmayer ettől a lépéstől óvandó, Conradit meghívta otthonába. Pechtol és Szigeti e résznél megjegyzik: „Valószínű­leg több látogatás és beszélgetés követte ezt az érde­kes ismerkedést.” Majd Conradit idézve így fejezik be ezt a visszaemlékezést: „A vége az lett, hogy — Rottmayer — feleségével együtt elfogadta az igazsá­got. Könnyes szemekkel mondta, imé a tanár volt eszköz ahhoz, hogy a teljes igazságot megismerhesse.”1’ A második tudósítás2 szerint: „A Rottmayer család Conradi testvért estére magához hívta azzal a számí­tással, hátha sikerül őt a baptista hitre téríteni... Rövid beszélgetés után meggyőződtek arról, hogy a tízparancsolat szerint a szombatot kell megünnepelni. Az adventi üzenetről is meggyőződve, elfogadták a jelenvaló igazságot. Így lett az első erdélyi baptistá­ból az első adventista Magyarországon. Családja is elfogadta az adventi igazságot. Rottmayer testvér 1846 óta terjesztette a Bibliát Erdélyben, mint a Brit és Külföldi Bibliatársulat képviselője. Munkája nem maradt eredménytelenül: dacára annak, hogy német ajkú volt, csakhamar csatlakozott hozzá néhány ma­gyar család is. Kolozsvárott elfogadta még az igaz­ságot Enyedi Szabó István, Magyarvistán pedig Ko­vács János.” Végül lássuk a harmadik forrást.3 Ebben szószerint a következőket olvashatjuk: „Kolozsváron dr. Kovács bemutatta a Conradi testvért egy német ajkú bap­tista családnak — Rottmayer János és nejének —, akik a Brit és Külföldi Biblia Társulatot képviselték, és már 1846 óta foglalkoztak a Biblia terjesztésével. Ok voltak egyébként az első baptisták Magyarorszá­gon. Rottmayerék szeretettel fogadták Conradi test­vért és bizonyságtevését. Már az első találkozó elég volt arra, hogy elfogadják a szombat igazságát, vala­mint az adventi üzenetet. A közölt források szembeötlő ellentmondásai a kö­vetkezők: 1. A három folyóirat különböző térítési szándéko­kat tételez fel bizonyos célzatossággal. Mintha egy­részt az unitárius dr. Kovács és másrészt a baptista Rottmayer legfőbb célja az lett volna, hogy az ide­genbe érkezett Conradit eltérítsék adventista hitéről. Dr. Kovács János professzor életét nem ismerjük, de hivatását tekintve nem tételezzük fel róla ezt a szán­dékot. Rottmayer János élete és jelleme alapján állíthat­juk, hogy semmi sem állott távolabb tőle, mint az „erőszakos hittérítés”. Felvetődik a kérdés, vajon Rottmayer — akinek egyébként kényesen vigyázni kellett arra, hogy a prozelitizmus vádjával ne illet­hessék —, miért éppen egy alig megismert külföldit szándékozott volna a saját meggyőződésének meg­nyerni? Ügy gondoljuk, közel járunk az igazsághoz, ha kimondjuk, hogy ez éppen fordítva történhetett! Conradi tett meg mindent annak érdekében, hogy az addig Magyarországon teljesen* ismeretlen felekezetet történelmileg összekapcsolja a nagyon is vitatható múlttal.3 (Lásd, a bözödújfalui szombátosokat.) Ezt alátámasztja az ismeretlen történetírótól vett idézet: „Mily csodálatos, hogy éppen az erdélyi szombatosok történelmi nyomain jutott el hazánkba az utolsó szom­batreformot hirdető nép üzenete!”3 2. Ma már tisztázódott az igazság a körül, hogy „Rottmayer 1846 óta terjesztette a Bibliát Erdélyben" (2., 3.), hiszen 1846—1866-ig Pest-Budán tevékenyke­dett.5 Másrészt az sem helytálló, hogy a Brit és Kül­földi Társulat kötelékében, hanem a Skót Nemzeti Bibliatársult szolgálatában állott, ahová 1866-ban König Rudolf hívta meg.5 Módosítani kell azt az állí­tást is, hogy Rottmayer német ajkú lett volna. Mint, közöltük, atyai ágon német, de anyai ágon magyar származású volt, tehát magyar anyanyelvű.5 3. Míg az egyik híradás szerint „rövid beszélgetés után”,2 addig a másik tudósításból az derül ki, hogy „... már az első beszélgetés elég volt arra”, hogy Rottmayerék elfogadják az „adventi igazságot”? Vi­szont Pechtol és Szigeti így ír, hogy (A „Megjegyzé­sek” 4. bekezdésében) „valószínűleg több látogatás és beszélgetés követte ezt az ismerkedést,”4 Az idézetek összevetéséből az derül ki, hogy az adventista törté­netírás e téren feltevésekre van utalva. Felvetődik a kérdés, vajon, ha Rottmayer János már egy „rövid beszélgetés után”, vagy az „első beszélgetés” során meggyőződött a „szombat igazságáról”, és szinte egyik óráról a másikra feladta több évtizedes, harcokban és üldöztetésekben kipróbált hitét, akkor miért kellett két esztendőt várni az ismeretlen történetíró szerint a „szent keresztség felvételére”?3 Ugyanis az idézett lapban szószerint ezeket olvashatjuk: „Rottmayer János és felesége keresztségre való előkészítése kö­rülményeiről bővebbet nem tudunk, azonban való­színű (!) hogy több látogatás történt, míg 1892-ben Conradi testvér a keresztség szentségében részesítette őket.” „Ugyanakkor Kolozsvárról megkeresztelkedett Enyedi Szabó István és Magyarvistáról Kovács János. Ök az adventizmus első gyümölcsei Erdélyben.”3 Kiál­tó ellentmondásba keveredik Pechtol és Szigeti „Megjegyzés”-ének az előzőeket módosító 5. bekez­dése, ahol ezt olvashatjuk: „Rottmayer csatlakozása nem újrakereszteléssel történt, mivel a baptista ke­­resztséget az Adventista Egyház érvényesnek ismerte el.”4 Ezeket az ellentmondásokat csak még jobban megerősíti az, hogy Pechtol és Szigeti a 3. bekezdés­ben a „szent keresztségben” részesülők közül azt írják Enyedi Szabó Istvánról, hogy az csak 1905. szeptem­ber 22-én lett az egyház tagja.”'’ Tehát 13 évvel ké­sőbb! Ha figyelembe vesszük Pechtol és Szigeti sa­ját forrásait korrigáló igyekezetét és ellentmondásos megjegyzéseit, úgy találjuk, hogy tettükkel ők ma­guk is kétségbe vonják Conradi felőli forrásuk hite­lességét. 4. Ilyen hasonló ellentmondást látunk abban is, hogy a tudósítások szerint Rottmayer „munkája nem maradt eredménytelenül: dacára annak, hogy német ajkú volt, csakhamar csatlakozott hozzá néhány ma­gyar család is.”2 Ugyanakkor az 1898-ban Magyaror­szágra érkező F. J. Huenergardt misszionáriussal kap­csolatosan azt olvassuk: „Ekkor az egész monarchia területén csupán a Kolozsváron élő négy (!) testvér képviselte az adventi üzenetet.”3 Vajon hol vannak Rottmayer munkájának gyümölcsei s különösen az a „néhány magyar család?” Hiszen, ha tüzetesen átnéz­zük a történeti visszaemlékezéseket, akkor is csak Huenergardt munkájának eredményeiről lehet beszél­ni Nagyszeben, Brassó, Fogaras és Arad városában, valamint az ősz B. Mihály házanépe megkeresztelé ­­sével 19(tf-,ben Kolozsvárott.3 5. Azzal kapcsolatosan pedig, ami akár a későbbi 230

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék