Theologiai Szemle, 1968 (11. új évfolyam, 1-12. szám)

1968 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Molnár József: Jókai noteszei

tóinak magatartása jelentős és a közvetlen cél szem­pontjából teljesen haszontalan zavarokat okozott. A pátensbarát egyházi emberek viselkedése árnyékot vetett a szlovák és német ajkú magyarországi pro­testánsoknak olyan jogos anyanyelvi és egyéb köve­teléseire is, amelyek a pátensharc okozta polarizá­lódás elmaradása esetén, a nacionalizmus ellenmér­gét lassan-lassan önmagából kitermelő egyházi élet­ben, önsúlyuknál fogva is érvényesülhettek volna. Ehelyett a gyanakvás, a félelem, a gyűlölet lett úrrá. Kozmányék azzal az energiával, amellyel a pá­tens mellett kitartottak és amellyel védelmezték azt még akkor is, amikor Bécs már őket is és a pá­tenst is elejtette, kedvezően befolyásolhatták volna a magyarországi evangélikus egyházkerületeket, a szlovákok és németek nyelvi és iskolai, liturgi­­kai és személyi jellegű követeléseinek teljesítése érdekében. Ez az egész magyar egyházi és közélet­Jókai születésének 100. évfordulója alkalmából (1925), több mint negyven évvel ezelőtt terelődött újra kutatóink figyelme a már életében annyit em­legetett „noteszekre”, amelyekről írói munkásságá­nak 40. évfordulóján így nyilatkozott: „Emlék­könyveimben annyi tárgy van feljegyezve, hogy egy másik negyven év sem volna elég azokat mind feldolgozni.” Négy évtized óta várja tudományos életünk és a Jókai munkamódszere iránt érdeklődő olvasók óriá­si tábora, hogy mi lehet azokban az emlékkönyvek­ben, amelyekről A látható Isten (1879) című vallo­másában ezt írta: „Harminc év óta hordok magam­mal egy-egy kis könyvecskét, amibe mindazt föl­­jegyzem, amit az élet és a könyvtárak tanítanak. Egy kis gyűjtemény már maga ez a könyvecskéim halmaza s a bejegyzett tárgyak tömege nem egy, de tíz emberélet munkásságának alapot adna. De azok­nak soha sem fogja hasznát venni senki, magam sem valamennyinek. Mert az alkotáshoz nem elég az akarat, nem elég a tehetség, oda inspiráció kell.” Most itt állanak előttünk ezek a jegyzetek, két hatalmas kötetben, amelyek nélkül Jókait helyesen érteni, értékelni és ismerni nem lehet. Ezek a jegy­zetek segítettek eddig is és segítenek ezután is a kritikai kiadás tudós munkásainak, hogy Jókai be­láthatatlan munkásságát felmérjék és műveinek keletkezését és forrásait felderítsék. Ebben a mű­veit kritikai tudományossággal közkinccsé tevő ha­talmas sorozatban jelent meg Feljegyzései­nek anyaga is. A két kötet 1824 oldalnyi terjedelmű, amelyből 1035 oldal esik Jókai szövegére és 789 ol­dal a hozzáfűzött magyarázatokra. Ezt a nagyon jelentős munkát két kiváló tudó­sunk végezte el több mint másfél évtizedes éjjeli és nappali munkájával, hogy a Jókai kutatást elő­segítsék: dr. Péter Zoltán, a Ráday Gyűjtemény igazgatója, és dr. Péterffy László, a Dóczy Leány­nevelőintézet irodalom tanára. Hallatlan figyelem­mel, alázatos tudós szorgalommal és mindenre ki­terjedő tudományos anyag összegyűjtésével olyan kincset adtak át a tudománynak, amelynek további búvárlásához és bizonyos részeinek megfejtéséhez még sok kutató munkája szükséges. Igen nehéz feladattal állottak szemben, amikor a ben az engedékenység, a kölcsönös megértés és az egység szellemét erősítette volna. Révész és Gottas könyveiben a pátensharc forrás­anyaga lényegében véve együtt van. Annak érté­kelésével azonban nem lehetünk teljesen megelé­gedve. Ha Révészről azt mondhatjuk, hogy az anyagot doktriner módon némileg túlmagyarázza, akkor Gottas könyvére nézve feltétlenül az áll, hogy innen marad a magyarázat és értékelés lehe­tőségein. D. Dr. Bucsay Mihály Jegyzetek: 1. Révész Imre: Fejezetek a Bach-korszak egyházpoli­tikájából. Budapest: Akadémia, 1957. 9. lap. 2. Friedrich Gottas: Die Frage der Protestanten in Ungarn in der Aera des Neo-Absolutizmus. Das unga­rische Protestantenpatent vom 1. Sept. 1859. München: Oldenburg, 1965. XII. -1- 223. Buchreihe der Südostdeut­schen Historischen Kommission, Band 14. 3. 170—71. lan. kéziratos és legtöbb esetben ceruzával írt följegy­zéseket ki kellett olvasni, mert közülük a gyakori használat közben sok elmosódott, azonkívül viszon­tagságos és nehéz körülmények között sebtiben tör­tént a feljegyzés, mert vonaton, kocsin, séta köz­ben és társaságban éppen úgy használta noteszeit, mint kirándulás alkalmával. Magával vitte nehéz szekérútjain, közben eső verte, átázott ruhája zse­bében a notesz, elmosódtak a betűk, szóval már ma­ga az olvasás is sok és nehéz feladatot, nagy kö­rültekintést és Jókai teljes írói munkásságának is­meretét igényelte. Hát még a feljegyzések felhasz­nálásának felderítése, a jegyzetek forrásának meg­találása stb. csak áldozatos, fáradhatatlan és soha nem csüggedő energia befektetéssel volt lehetséges. Tudományos búvárkodásuk eredményeképpen közkinccsé válik ez a halhatatlan anyaggyűjtés, amely új alapokra fekteti a Jókai-kutatást is. El kell tűnnie a köztudatból, hogy Jókai csak mesélő és fe­lelőtlen fantáziából költő író volt, mert tudós lelki­ismeretességgel dolgozott, és olyan emlékező tehet­séggel emlékezett vissza feljegyzéseire, amelyet ma élő ember elképzelni sem tud. Amit ő pontosan s egy rápilllantással értett, azt most tudós szerzők egész serege is nehezen tudja megfejteni, mert mű­veiben a XIX. századi magyar élet teljes és gazdag emlékírója volt. Történeteit a költészet varázsával írta meg, de az élet kifogyhatatlan gazdagságának olyan megfigyelője volt, mint senki abban a kor­ban. Hogy mégsem lett belőle „csak realista” író, abban fantáziája és örömet szerző költői ihlete a fő segítője. A tudós szerzők 28 Jókai noteszt fejtettek meg, mert ma ennyit ismer a tudomány, amelyek közül 26 az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában található, egyet a Petőfi Irodalmi Múzeum őriz s egyet magántulajdonból ismerünk. Ennél sokkal több noteszben volt Jókainak följegyzett anyaga, ahogy azt Szinnyei József Jókaitól kapott tájékoz­tatása alapján megírta: „Jókainak 38 kis könyvecs­kéje van, melyek egyikében cikkeiért, regényeiért kapott honoráriumot jegyzé föl 1842-től, mikor az Isten ítélete c. beszélyért öt forintot fizettek neki. A többi közt a Magyar nábob regényéért pedig ezer irtot, és hogy munkái hány példányban nyomattak: Jókai „noteszei” — Jókai Mór: Feljegyzések I—II. Budapest 1967. Akadémiai Kiadó .

Next