Theologiai Szemle, 1996 (39. új évfolyam, 1-6. szám)

1996 / 4. szám - TANÍTS MINKET, URUNK! - Kőszeghy Miklós: Jeruzsálem és Antiokheia között: a szírek Akrája Jeruzsálemben

TANÍTS MINKET, URUNK! Jeruzsálem és Antiokheia között (A szírek Akrája Jeruzsálemben) 1. Elöljáróban A kr. e. 2. századot mintha mostohagyermekként kezelné az Izráel történetével foglalkozó kutatás. Nem egyszerűen arról van szó, hogy időtlen idők óta nincs magyar nyelvű szakcikk e korszakkal kapcsolat­ban, hanem arról, hogy a nemzetközi kutatás is mint­ha kevéssé törődne ezzel a korszakkal. Pedig - amint azt alább még látni fogjuk -, forrásokkal kitűnően el­látott korral van dolgunk, főként ha összehasonlítjuk Izrael történetének egyéb periódusaival. Valószínűleg nem is a források hiánya okozza ezt az elhanyagolást, hanem az, hogy e források - s így velük együtt az egész időszak -, legalább két tekintetben határterü­letnek nevezhető. Ha valaki a kor nagypolitikai összefüggéseiben el akar igazodni, akkor legalább valamelyest otthon kell lennie a klasszikus ókor tényei között is. Ez persze távolról sem lehetetlen, de a tapasztalat azt mutatja, hogy kevés klasszika-filológiai iskolázottságú kutató érdeklődik a Makkabeusok és a Szeleukidák közti ösz­­szetűzések története iránt. Segítséget talán a biblia­tudósoktól várhatnánk, itt azonban felmerül egy má­sik probléma. A héber és az alexandriai kánon eltéré­seinek következtében a könyv tekintélyét illetően je­lentős különbség van a római katolikus és a protes­táns álláspont között, így aztán a legfontosabb forrás­sal, azaz a Makkabeusok könyveivel együtt az egész korszak is mintha elhanyagolt területté válna az ószövetségi bibliatudomány keretein belül is. Meglepő módon a bibliai régészet az a tudo­mányterület, ahol talán a legkevésbé érződik ez az el­hanyagoltság. Ezért azután jelen munkánk célja ket­tős. Egyfelől szeretnénk röviden áttekinteni a kor­szakra vonatkozó legújabb (azaz 1980 utáni) szakiro­dalom legfontosabb darabjait, illetve a korszak re­konstruálására alkalmas legjelentősebb forrásokat. Másfelől néhány megjegyzést szeretnénk tenni a jeru­­zsálemi Akra lokalizációjának kérdéséhez. Ez utóbbi nemcsak azért tűnik fontosnak, mert a Heródes előtti Jeruzsálem topográfiájának egyik ősrégi, ám mindmá­ig megoldatlan kérdése, hanem azért is, mert az Akra bizonyos értelemben a júdeai hellenizálás szempont­jából valóságos szimbólumnak is tekinthető. 2. A kutatás helyzete 2.1. Módszer T­ermészetesen lehetetlen vállalkozás volna a kor­szakkal kapcsolatos valamennyi tudományos cikk vagy monográfia felsorolása - ennyire azért nem mostohagyerek a Kr. e. 2. század. Áttekintésünket ezért néhány olyan probléma köré kívánjuk csopor­tosítani, amelyek az átlagosnál több figyelmet kaptak a legújabb kutatásban. 2.2. A kutatás problémái 2.2.1. A kronológia. A Makkabeusok és a Szeleuki­­da-birodalom kapcsolatrendszerének vizsgálatakor már a kronológiai keretek meghatározása sem egy­szerű. Az újabb kutatási eredmények közül feltétle­nül ki kell emelni K. Bringmann Hellenistische Re­form und Religionsverfolgung in Judea, Göttingen, 1983 c. művét. (A továbbiakban: Reform.) A szerző egy egész fejezetet szentel a kronológia problémakö­rének.­ Bringmann érvelése szerint a Makkabeusok mindkét könyvében egyazon kronológiai rendszer szerint találjuk meg az egyes események időpontját, ám ez a rendszer kevert. Valamennyi év­adatot a Kr. e. 312 őszén kezdődő szeleukida éra szerint olvasha­tunk, ám a hónapok tekintetében már nem ilyen egy­szerű a helyzet. Itt ugyanis a szerzők egy olyan datá­­lási szisztémát alkalmaztak, amelyet ők úgymond ti­pikusan zsidónak tartottak, s amely tavasszal kezdte az évet.­ így a tavasz és ősz között lezajló események­kel előfordulhat, hogy egy év eltérés tapasztalható a Makkabeusok könyvei, illetve az egyéb, Júdeán kívüli források adatai közt.­ Alapvetően tehát azt mondhat­juk, hogy a kronológia kérdéseinek legfontosabbika megoldottnak tekinthető­, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden egyes eseményt egyértelmű­en és pontosan datálni tudnánk. 2.2.2. Topográfia. A topográfiai problémák egy ré­sze megnyugtatóan rendeződött. Például a Makkabe­usok és a Szeleukidák közti csaták topográfiájáról igen értékes adatokat közöl Th. Fischer Seleukiden und Makkabäer, Bochum, 1983 c. művében. (A to­vábbiakban: Seleukiden.)­ Más kérdések, mint például az Ószövetség névhasz­nálatához képest szokatlan, vagy ott elő sem forduló helynevek problémái részben még ma is nyitottak. J. Schwartz és J. Spanier a Mattatiás-fiak menekülési he­lyéről publikált cikkükben­ példa értékű vizsgálatot végeztek. Szerintük a család első menekülési helye nem Júda pusztája volt, bár ez a terület mint bujdosók menedékhelye már egyfajta tradícióval rendelkezett, hanem a Samáriától délkeletre elterülő, a Kr. e. 2. szá­zadban gyéren lakott dombvidék.­ A legfontosabb topográfiai probléma termé­szetesen az Akra helyének meghatározása, ám erre később szeretnék visszatérni. 2.2.3. A felkelés okai. Újra meg újra visszatérő prob­léma a Makkabeusok felkelésének oka, illetve okai. A Makkabeusok mindkét könyve elég egyértelműen

Next