Theologiai Szemle, 2007 (50. új évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 4. szám - TANÍTS MINKET, URUNK! - Szabó András: A genfi zsoltárok a korabeli német és magyar irodalomban
kancellár 1642-1716, Székfoglaló, Dicsőszentmárton 1924. 195. - 119 U.o. 197. - 120 R. Várkonyi Ágnes: Erdélyi változások, Az erdélyi fejedelemség a török kiűzésének korában 1660-1711, Budapest 1984. 409. - 121 Gyárfás Elemér: Bethlen Miklós kancellár 1642-1716, Székfoglaló, Dicsőszentmárton 1924. 203. - 122 Mályusz Elemér: Magyarország története a felvilágosodás korában, Osiris Kiadó, Budapest 2002. 131. - 123 Kálvin János: A keresztyén vallás rendszere, Pápa 1906. 255. - 124 A harmincéves háborút (1618-1648) lezáró westfaliai béke 1648-ban elismerte Erdély függetlenségét. Nemzetközi garancia őrködött felette. - 125 Cserei Mihály: Erdély históriája. (1661- 1711) Bp. 1983. 25. -126 Gyárfás Elemér: Bethlen Miklós kancellár 1642-1716. Székfoglaló, Dicsőszentmárton 1924. 178. - 127 Bethlen Miklós Imádságoskönyve. Szerk. Windisch Éva. Bp. 1980. 997. - 128 I.m. 1001. - 129 Tsepregi Turkovitz Mihály: G. Perkinsiusnak a lelkiismeretnek akadékból írott drága szép tanítása... Amsterdam 1648. RMK I. 800. 66. - 130 Bethlen Miklós: i.m. 985. o. - 131 Bethlen Miklósa.m. 425. - 132 Bodonhelyi József: Az angol puritanizmus lelki élete és magyar hatásai. Debrecen 1942. 157. o. - 133 Bethlen Miklós: i.m. 413. - 134 Bethlen Miklós: i.m. 427. - 135 Bethlen Miklós: i.m. 1035. o. - 136 Gyenis Vilmos: Bethlen Miklós Imádságoskönyve. ITK. Bp. 1957. 63-78. o. - 137 Bethlen Miklós: Imádságoskönyv, II. köt. 167. o. - 138 Bethlen Önéletírása, i.m. 53. o. - 139 Gyenis Vilmos: Bethlen Miklós Imádságoskönyve, 65. o. - 140 Bethlen Miklós Imádságoskönyve, II. kötet, 198. o. - 141.o. 214. o. - 142 Uo. 203. - 143 Bethlen Miklós Imádságoskönyve 194. o. maga fordításának elkészítéséhez? Ha fel akarjuk idézni az egész történetet, érdemes a francia eredetinél kezdeni. Mint az közismert, a genfi zsoltárkönyv végleges változata 1562-ben jelent meg, ötven zsoltár átültetője a híres reneszánsz udvari költő, Clément Marót volt, a maradék százat Kálvin genfi utódja, a teológus (de pályáját íróként kezdő) Théodore de Béze fordította le, a dallamokat három genfi kántor állította össze. Kálvin felfogása szerint az istentiszteleteken csak bibliai énekeket szabad énekelni, egy szólamban, hangszerkíséret nélkül. A genfi zsoltárok a hugenották között rövid idő alatt óriási népszerűségre tettek szert, nemcsak a templomban, hanem otthon, útközben és mindenféle élethelyzetben énekelték őket, ezzel függ össze, hogy az akkortájt divatos reneszánsz motetta mintájára négyszólamú feldolgozásaik is születtek, ezek közül a legismertebb az, amelyet Claude Goudimel, a Szent Bertalan éji vérengzésben mártírhalált halt zeneszerző adott ki 1565-ben. A genfi zsoltárkönyv nagyon gyorsan átlépte a nyelvi határokat, s a svájci reformációval rokonszenvező közösségek számára különböző fordítások készültek. Németországban az 1560-as években Heidelberg vált a legfontosabb református központtá, itt III. Frigyes pfalzi választófejedelem és az egyetem teológusai Genffel és a hugenottákkal szoros kapcsolatban álltak, a városban nagyon sok menekült is otthonra talált. A választófejedelem 1570- ben hivatalosan megbízta a korszak neves költőjét, Paulus Melissust (eredeti német nevén: Paul Schede), hogy készítse el a genfi zsoltárok német fordítását, ennek a szerző a következő esztendő tavaszán neki is fogott. Az 1537-ben lutheránusnak született és 1602-ben elhunyt Melissus fiatal korában Bécsben és Magyarországon is megfordult, de igazán nagy hatással franciaországi és genfi tartózkodása volt rá: összebarátkozott Bézával és Goudimellel, s áttért a református vallásra. Baráti kapcsolatokat ápolt egyébként a francia reneszánsz költészet A genfi zsoltárok a korabeli német és magyar irodalomban A Doktorok Kollégiuma ez év szeptemberében, a Ráday Kollégiumban tartott plenáris ülése - amelyen ünnepi beszédet Jókai Anna író és Vizy E. Szilveszter, az MTA elnöke mondott — egyebek mellett megemlékezett a Genfi Zsoltárok magyar fordításának (Psalterium Ungaricum) 400 éves évfordulójáról. Több előadás foglalkozott e témával, és méltatta Szenczi Molnár Albert munkáját. Szerkesztőségünk az alábbi cikk közlésével csatlakozik az évfordulós megemlékezésekhez (a szerkesztő). A genfi zsoltárkönyv magyar fordítója, Szenes Molnár Albert, a német és a magyar irodalomban is otthon volt. Személyében egy olyan magyar írót tisztelhetünk, aki életének felében, kisebb megszakításokkal harminc esztendeig Németországban élt, német nőt vett feleségül, eközben azonban a legfőbb feladatának azt tartotta, hogy egyházát és nemzetét ellássa a legszükségesebb magyar nyelvű kézikönyvekkel. Szerencsés módon a szándékhoz és a szorgalomhoz írói és költői tehetség is párosult. Műveihez az inspirációt a legtöbb esetben a német szellemi élet adta, így volt ez a genfi zsoltárkönyv esetében is. Az alábbiakban megkísérlem e gyűjtemény útját és hatását felvázolni irodalmi szempontból, a zenei nézőpontot szándékosan háttérbe szorítva és meghagyva az ahhoz jobban értőknek. A német reformátusok a 16. század végére teljesen befogadták és istentiszteleteik, áhítataik részévé tették a genfi zsoltárkönyvet. Szenes Molnár már strassburgi tanulmányai alatt (1593 és 1596 között), az ottani magánházaknál, tiltás ellenére működő református gyülekezetben, s a közeli Bischweiler refomátus templomában, ahová nagyobb ünnepeken gyalogolt el, találkozhatott a genfi zsoltárokkal. Először heidelbergi tanulmányai alatt, 1598-ban találunk a naplójában olyan bejegyzést, amely a genfi zsoltárkönyv német és latin változatának éneklésére vonatkozik. Ettől kezdve az ilyen típusú naplóbejegyzések gyakorivá válnak, bizonyítva, hogy a magyar zsoltárfordító számára ez már a mindennapos vallásgyakorlat részévé vált. Ráadásul nemcsak a német, hanem az eredeti francia nyelvű és a hollandra fordított zsoltárokat is megismerte, mivel Németországot ebben az időben elözönlötték a francia és németalföldi reformátusok, akik hitük miatt voltak kénytelenek száműzetésbe menni, s ezekkel a menekültekkel egész életében nagyon szoros kapcsolatot tartott. Melyik volt az a német zsoltárfordítás, amelyet Szenes Molnár Albert is énekelt, s amelyet mintaként használt a