Tiszatáj, 1963 (17. évfolyam, 1-12. szám

1963 / 1. szám

ill p H IIKI Á ***" c ./ FALUBA!" JÓZSEF ATTILA HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI ’ ( (»LATAINAK TÖRTÉNETÉBŐL '■íság életében megindult -lyomodási folyamat nem az elmúlt heteken, ellenkezőleg, nyorsasággal halad . .. mi értesülünk, még hónap második felében latait (Ju László, Péter r... esi Gábor kutatásai), így további vizsgálódások alap- megtartják első nyilvánossául kisebb részeredmé- megbeszélésüket a mozgalom nyékén kívül mindösz élharcosai, s ez alkalommal szó egy dátumsorszol ellátogat közéjük a budapesti gálhoz, mely József Attila Bartha Miklós Társaság elnéhány vásárhelyi látogató- nöke, Fábián Dániel dr. issának, illetve nyilvános szó- Fábián Dániel egyébként már replésének időpontját jelöli Hódmezővásárhelyen, ésmég több-kevesebb pontos- pedig a legközelebbi múltsággal. ................... ban. Mint az Országos Köz. ,í az első ism®rt látogatás egészségügyi Intézet kikülidőpontja 1929. február 27. A szakorvosa, ő irányította koltő sógorának Makai az egg védő vörhenyoltású Odönnek házában töltött parka,íz alkalommal beható hónapot. 1930. május 20-án megbeszéléseket folytatott a írta meg Hódmezovasarhevásárhelyi ifjúság körében a lyen Fabian Dániellel кого megindult mozgalom vezetőiben a »Ki a faluba!« c. kiáltványt. 1932. december 14-énvel a Bartha Miklós Társaság nevében, és a legmeszcsoportjának meghívására előadást tartott »A legújabb magyar költészet«- ről. 1934 szebbmenő támogatását ígérte meg munkájukhoz.« Pár nap múlva, május kö- , , . . .zepén érkezhetett Fábián Dákarácsonya körül, valamint a ni£f Hódmezővásárhelyre, Józsffei, aTSZlU Janzsef Attila minden bizonnyal néhány hetet szintén Hódmezővásárhelyen töltött. Ez a dátumsor azonban korántsem tekinthető teljesnek, hiszen a kortársak szinte egybehangzóan azt vallják, hogy volt idő, mikor a költő szinte hetente a gazdag mű már korábban is itt tartózkodott. Fábián és József Attila május 20-án fejezték be a középiskolás és egyetemi ifjúsághoz intézett, »Ki a faluba!« c. közösen írott kiáltványukat. A ki- , „ , . . . , áltvány összefoglalja és rögvészeti hagyományokkal ren- ^ a mozgalom céljait, pregdelkező parasztvárosban vendégeskedett, és nagy aktivitással vett itt részt az irodalmi és társadalmi életben. Még az ismert időpontok között is van néhány, amely romját és munkamódszereit, a legközelebbi feladatként pedig a falukutatást jelöli meg. A parasztság sorsa iránti felelősségteljes aggódás, kultúrája iránti büszke József Attila életének eddig érdeklődés néhol fajvédő fráismeretlen mozzanatát jelölheti. Az egyik legérdekesebb fejezet a vásárhelyi kapcsolatok történetéből a »Ki a faluba!« c. kiáltvány megszületése és a Bartha Mikzisokba csap át, a harmadikutasság hangoztatásával, apolitikus tartással összefonódva jelentkezik. Már felismerhetők a »népi« ideológia körvonalai. 1930. május 21-én este 9 lős Társaság vásárhelyi baráti órakor zajlott le az alakuló körének megalakulása. Erre ülés a Tisza Szálló különtér 1930 tavaszán az agrárvás- mében, melyről két nappal Ságból kibontakozó általános később részletes beszámolót gazdasági válság idején be- közölt a Vásárhelyi Reggeli vült sor. Újság: A Vásárhelyi Reggeli Új- »A megbeszélés során Fásán április 17-én már Kizobrán Dániel szólott szélesebb nyes előkészületekről számot mederben mindarról, ami a be: Bartha Miklós Társaság ke»Független művelődési letkezésével, életjogával és megmozdulás készül a vásár bontakozó életjogával összehelyi egyetemi ifjúság köré- függ.« ben... Az egyetemi ifjúság _ ».. . A föld népét, a minden politikai érdekcso- világ legderekabb földmívepárttól, különösen pedig a sét, a magyar parasztot akarnapi politika hivatalos erőijük legelsőbb odáig segíteni, től távolálló megmozdulása hogy mind a szellemek világát Vásárhelyen is érezteti gaban, mind pedig a gazdahatását, amennyiben napról idg terén megingathatatlan napra határozottabb formaoszlopa tudjon lenni a mában nyilvánul meg az óhaj, gyarság szebb, diadalmas jóléként az ifjúság leginteltivőjének ... gensebb elemei között, hogy mielőbb gyűljön össze a vásárhelyi ifjúság baráti társasága, mely nemcsak az egyetemi és főiskolai hallgatókat, hanem a város minden vitele József Attila a nép megismerésének sorsdöntő súlyát éreztette meg tömör áttekintésében ...« »Gallyasi Miklós és Bányai László a vásárhelyi művelt rigens fiatalemberét soraiba ifjúság nevében örömmel és fogadná a tervek szerint ii- lelkesedéssel köszöntötték azennyolctól harmincötéves Bartha Miklós Társaság eszközig, és bizalmas megbeszéllányi hevülettől irányított lések, később pedig nyilvánvezetőit. Felszólalásaik nyonos vitaestek keretében kermán egyhangúan határozták fesné a megoldást a magyar és a jelen voltak, hogy megjövő sarkalatos föltételeire alakítják a Bartha Miklós vonatkozólag. Nincs egyéb Társaság hódmezővásárhelyi céljuk, mint szolgálni a ma baráti körét, gyár nép megtartó életprogramjának kialakulását, és ha egyszer megszületett, köztudottá, közakarattá terjeszteni ezt a tervet.«Munkájuk, mint értesültünk, egyelőre csupán befelé terjed, amenynyiben heti összejövetelek Folyik a haladó szellemű alkalmával előadói vitaestek vásárhelyi ifjúság szervezke- keretei között társadalomdése« — írja május 9-én tudományi, művészetes ugyanez a lap. »A vásárhelyi (Folytatás a 2. oldalon.) 1 - XVII. évf. 1. sz. 1963 JANUÁR 6. tartalomból, József Attilára emlékezünk Cseres Tibor, Kaczúr István és Tóth Béla írásai, Jevtusenko, Andrássy Lajos, Kovács Miklós, Németh Ferenc, Simai Mihály és Simonyi Imre versei * Rejtvénypályázat! ÁRA: 2 Ft 4___S GREZSA FERENC: Kisregény vagy kis regény? - hozzászólás az Írószövetség vitájához — Urbs és provincia, főváros a társadalomábrázolás el- pajzsának leírása az Iliász és vidék — kapitalizmus odázásává torzul a ' kisre- ban). A lemondás a totalimélyítette — kulturális szegény líraian fölfogott, pre- tás megvalósításának hagyokadéka, hála szocializmussá mier-plan-szerű, a világot mányos formáiról — mint a gazdagodó, építő lendületű egy szereplő prizmáján lát- jellemrendszer, a lekerekített korunk lehetőségeinek, kutató kompozíciója. Mások cselekmény, a harmonikus dalmi szempontból is kezd viszont — szó nélkül hagy szerkezet mellőzése — még múlttá válni. A debreceni Va Köpeczi »Egzisztencialit- nem jelenti a teljes világ- Alföld új programja orszámos a magyar irodalomban« kép föladását, a szükségsze- csupán a regény egyik vályos jelentőségűvé nőtt. Pécs című cikkét — a kisregényt íű »békaperspektívát«, motozata? Van-e specifikus körül egy kis magyar Pro- népi demokráciánk 1956 derű, intellektuális építésű vence alakult ki; szegedi utáni egészséges fejlődésével kritikusok pesti folyóiratok hozzák kapcsolatba; morálisban leltek otthonra. Az író tartalmát a szocialista őrszövetség vitáinak vidéki tököles izmosodása felől továbbgyűrűzése már nem azik, mint cselekvésben-másokan az erkölcsi problematika mögött Heidegger vagy hogy hazai kisregény-irodalmunk két fő témája az ellenforradalom és a mezőgazdaság kollektivizálása, szerzőik világnézeti bizonytalantény később a szocialista erkölcsi magatartás kifejezésére, s ha egy-egy mű kisiklott is e főirányból, maga a műfaj alkalmazkodott népi közösségünk sajátos ideológiai szükségleteihez. (Néha a formát létrehozó eszmeiség a benne megtestesülő gondolatban a viszszájára is fordulhat: így válhatott régen oly különböző mondandók hordozójává a magyar regény prototípusa: Bessenyei Tariménese, Kármán Fanni- ja, Dugonics Etelká-ja — így fér meg egymással ma egy műfajban Sarkadi Oszlopos Simeon-ja és Mesterházi Négylábú kutyá ja.) A műfaj nem dogma, hanem variálható, alakítható lehetőség. A tematikus szemlélet egyoldalúsága jelentkezik a kisregényt beszűkülő horizonttal vádló álláspontban is, pedig a teljesség ma már nem okvetlenül leltárszerű fogalom, mint például volt az eposzban (vö. Achilles alkotásokban a teljesség gondolati szinten valósul meg: nem a tárgy, hanem az eszme síkján. Egyetlen szereplő is képviselheti kemegkülönböztető-elhatároló jegye s mi az? Diószegi ismérvei : a morális érdeklődés, a fölfokozott drámaiság, az intellektualizmus és a lírai megéltség, amint protokollösztön szolgai refgatartásban megvalósuló, rát, a gazdag jellemű, sok Csetri Staiger poétikája nye lexe, hanem a szellemi tá- gyakorlattá realizálódó vi- oldalú képességű, dinamikus mán helyesen rámutatott, sorsú hős mögött is éreztet- ha alárendeltebb szerepben hető szocialista életünk tettre, alkotásra ösztönző, termékeny társadalmi kapcsolatrendszere, s nem tévesztválságcsökkenés jele. Csetrilágnézetet, etikai program- Lajos írása ezt nemcsak téjában a heroikus rangra némájával, de színvonalával is vő hétköznapok vállalását, a tanúsítja. Újabb irodalmunk munka hősiességét, az oszmodern változatainak értestályharcot a békében s mamezése, jövendő alakulása gánéletben nyomozó közéleti hető vele össze a polgári nem egyetlen irányzat ügye, ars poeticát üdvözlik. Nem individualista irodalom senem regionális probléma, féltik tőle a regényfolyamot, matikus, csak irodalomra hanem közügy. Ezért kell hanem inkább elhatárolják, örvendetesnek minősítenem. Szándékosan éreztem véghogy a Tiszatáj a lassan letessé a különféle nézetek vezető prózai műfajjá ne valójában arányosabban elvekvő kisregényről vitát v oszló kettősségét, de így tndított. tán jobban kiütközik egy-In médiás rés kezdem két — a hatás és a befogóhozzászólásom, a kisregény- dás, a műfaj és a mű, a polémia első számú kérdésével: vajon válságtünet-e ennek az új formának eluralkodása mai irodalmunkban, koncentrált műveltségű, a cselekvés gazdag lehetőségeitől megfosztott, a megismerés szenvedélyes örömét a fantázia elzsongító látomásaival pótolgató, verzális bálványa, lenne a regény műfaji kötéma és a formábaöntés diavetelményeit számonkérni lektikájának meg nem értéséből fakadó — ellentmondás. Nem helyes ugyanis a havagy inkább prózánk korzai kisregény-divatot kiváltó szerűsödésének egyik álló- szociológiai szükséglet túlzása? A múlt vagy a jövő tött hasonítása a nyugati műfaja-e? Vannak, akik pro vágy tere at»y -- n túl «ragyobb « feszültség, nyugati kisregény-dömping mint a parallelizmus. Bár e párhuzamos jelenséget látják benne, s a genezis vizsgálata során előszeretettel utalnak Camus közönyére is, de ott vannak a próza más modern formáiban is. A Neue Deutsche Literatur cikkírói viszont — Günther és Johanna Braun — túlságosan a regény felől határozták meg a kisregényt, amikor »rövidített regényként« (gekürzter Roman) emlegetik. Pedig a kisregény — bármilyen szerencsétlen is az elnevezés — nem kis álom- regény, sőt egyáltalán nem Hiba regény; ha a terjedelem külsődleges szempontjaitól eltekintünk, ábrázolásmódja még tán közelebb áll a novelláéhoz, mint a regényéhez. Ismérvül még a legelfogadhatóbb a »rövidített perspektíva« elve — amenynyiben a kisregény úgynemviták eszmeiségéhez közfogalmazza az anyag legálvezett közepes epikai forma talánosabb törvényeit, amikor a szocialista realizmus műfaj még nem asszimilá- kiszabadult a hivatal- és tódott oly mértékben a szó- funkcióábrázolás merevsocialista realizmushoz, mint a geiből, s ismét az emberál— szintén polgári szárma-rázolás távlatára »szűkült«. zású — regény, még többé- Egy mikroszkóp-műfaj ma _______ _____ ________ kevésbé emlékeztet deka- többet ragadhat meg a valójája, nagykorúsága — a XX. Sartre egzisztencialista filo- dens típusára — mégis fegságból, mint a konzervatív században vagyunk! — szazófiájának ihletését vélik föl- alább két tény ingataggá te- nagyepika. Ezek a meggonbadabban értelmezhető, nem ismerni. Abból a tényből, szi agenezis válság-teóriá-dolások késztetnek arra, zárt képződménynek, ha nem ját. A kisregény legfiata- hogy védjem a kisregényt, s gyűjtőfogalomnak. (Csetri ~ ~ ....... ’ jó érzékkel máris három jabb írónemzedékünk zászlaja. Többnyire azok művelik, akiknek nem törés volt 1956 a pályájukon — hisz ságára következtetnek; a hő- csak a konszolidáció éveisok érzelem- és gondolatviben léptek föl —, hanem világát gyakran öntépő, föloldatlan vívódássá stilizáló nagyító lélekábrázolást az idilli-optimisztikus illúziók 1956-os elvesztésével, a személyi kultusz kiábrándító lelepleződésével, az ezzel kapcsolatos távlatvesztéssel bíró élmény, akiknek nem volt mit revideálniuk. Elsősorban azoké e műfaj, akiket nem fékezett a korábbi szereplés önvádja, s ezért 1956-ot — föléemelkedve — biztos politikai ítélőképességgel tudták ábrázolni magyarázzák. Ezen az ala- Mert annak élték meg, ami pon kap — nem tematikus, volt: egy korszak — a szehanem eszmei — értelme- mélyi kultusz — végének s rész az új műfaj egyik lé- egy új korszak — a megnyeges ismertetőjegye, alá- erősödő proletárdiktatúra — iító-rendező elve, Csetri fo- kezdetének, nemcsak zűrzágalmazásában: a rövidített varnak és illúzióvesztésnek, perspektíva; mintha valami- de-vers.A tisztulásnak és a féle újpozitivista-szkeptikus hit erősödésének is, így valálláspont vetülete lenne, lehatott alkalmassá a kiszemondás a teljességről, az összefüggések fölismeréséről. A nagyregényt védő Don Quijote-i gondolatmenetben típusát különbözteti meg: a századforduló realisztikus, a két világháború közti évek (Folytatás a 2. oldalon.) a kisregénytől — akkor már miért nem az elbeszéléstől vagy a még »rövidebb« perspektívájú rajztól? —, amikor manapság a tudományban a mikrofizika a jövő legtöbbet ígérő prózai formái közé soroljam. A vita nem kevésbé fontos másik kérdése: önálló műfaj-e a kisregény, avagy — csakhogy a rövidítés nem a mondandó, nem az eszmeiség, hanem a témakör, a mű nyersanyaga tekintetében történik. Emellett hangsúlyoznom kell: a kisregény műfaji autonómi auited. JKihígy, kétvent , MINT ELKÖTÖTT LADIK... Én láttam a Dunát Pest lábánál az estben — körül fény-halrajok, neon-röptű sirályok — A Margit-híd kezét is megkerestem... És mégis tudtam én Pest lábánál az estben, hogy itt lépkedve is valahol messze járok. Sétáltam a Szigettel, érintve drága mellét. Azt mondtam, szeretem, s tudtam, csak hűtlenül. Hisz nékem a Körös víztündére énekel még, velem jár mindenütt, nekem feszíti mellét, s a füzes zöld madárként kettőnk fölött repül. Szülőföldem, te szép, folyóanyám, te áldott. Nézlek sodródva távol, mint elkötött ladik. Hívnak fény-halrajok, neon-röptű sirályok, de mellettem suhannak mindég, bármerre járok, gyermekkorommal játszó partjaid. 577 IDEGEN DÉLKÖRÖK K. S. I. barátomnak Elment Itália az ablakom előtt. Föllendítette hozzám a vérnarancs-napot Mint egy pohár aranybor, csillantak rám a nők, lázzal körülzokogtak a délolasz dalok. S a kékség násza semn zúgott, zúgott a tenger, egy délkört szeltek át a képzelt kardhalak, és lelkem harsogott ökölnyi mély sebekkel az olajfák alatt. — Mert olyan a magány, mint éjszaka a szobrok, mint egy hideg, mezőn magasló templomoszlop, harangtalan torony. Idegen hordaként viharzik rád a tenger, barbár fényben, neon-nyilak sebzette szemmel csak állsz, s egyszerre fáj minden pannon halom...