Tiszatáj, 1970 (24. évfolyam, 1-12. szám

1970 / 7. szám - Kritika

A SZEGEDI ÁRVÍZ 1879 - VÁSÁRHELYI PÁL, A TISZA-SZABÁLYOZÁS TERVEZŐJE Nálunk a technikatörténet művelése fontosságának általános elismerése mellett sem áll olyan magaslaton, hogy egy ilyenfajta új vállalkozás ne keltene föltűnést. (Legutóbb a Technikatörténeti Szemle tett kísérletet — a jelek szerint nem sok sikerrel: 6 esztendő alatt 4 kötete jelent meg, az utolsó 1967-ben.) Most a szerve­ződő Vízügyi Múzeum és Szaklevéltár indította meg sorozatát Károlyi Zsigmond szerkesztésében, s mindjárt két füzettel. A szerkesztő tájékoztatója szerint a hazai vízi munkálatok történetét kívánják feltárni, s az erre irányuló kutatásnak teret adni, egyúttal bibliografikusan összefoglalva a korábbi eredményeket is. Általános­ságban mindenki tudatában van annak, hogy népünk élete szorosan tapadt a vizek­hez, hogy azonban ebből valami szélesebb körben hasznosítható következtetést is levontunk volna, azt nem mernénk mondani. Hogy a vízügynek története is van, hogy kutatás tárgya is lehet — az ember el se hinné. Az utóbbi időben erősen neki­lendült helytörténetíró munka sokat fog profitálni ebből a kezdeményezésből, hi­szen ma még — eltekintve a legutóbbi félszázadtól — jobbára kénytelen beérni réges-rég ismert adatok új szempontú feldolgozásával, általános érvényű megállapí­tások helyi konkretizálásával. Ahhoz, hogy maga szolgálhasson általánosítható meg­állapításokkal, figyelembe eddig alig vett területeken kell megindulnia. Elsősorban ebben a tekintetben tartjuk közérdekűnek a szóban forgó vállalkozást, s hogy nem alaptalanul, azt Szeged példáján igazoljuk: a két füzet fent írt címével, meg a prog­ramban ígért folytatással, melyben jelentős szerepet kap a Tisza s vele Szeged (A Tisza szabályozása; A Tisza-f­elmérés; A Tisza mint vízi út; stb.). A kezünkbe került 1. füzetet Dégen Imre, Lászlóffy Woldemár, Károlyi Zsig­mond és Bezerédy István írta. A szegedi árvíz 90. évfordulója alkalmából tekintik át a történteket, figyelemmel a gazdasági, társadalmi, politikai, pénzügyi össze­tevőkre, elsősorban a szervezési és műszaki vonatkozásokat domborítva ki. A szak­embereknek bizonyára ma is számos tanulsággal szolgál, a nekünk szólót nyomban a katasztrófa után, későn, de nem haszon nélkül levonták, s ez most is érvényes. Nem szabad elbizakodnunk, mert a Tisza szeszélyes folyó, mindig szolgálhat meg­lepetéssel A 2. füzetben Botár Imre és Károlyi Zsigmond állítja elénk Vásárhelyi Pál alak­ját, születésének 175. évfordulóján, olyképpen, hogy a kritikátlanul hagyományozó­­dott tévedésekkel valós adatokat támasztanak szembe. Meglepő eredményre jutnak: Vásárhelyinek a Tisza szabályozására vonatkozó terveit a Bach-korszakban elsül­lyesztették, ezzel takarva el az akkori vízügyi politika felelőtlenségét, s így bur­kolva homályba a bajok — többek között a szegedi tragédia — igazi forrását. Vá­sárhelyit „kárpótlásul” megtették tartalmatlan jelképnek, „legnagyobb magyar mér­nöknek”, hogy életművének lényegét üres szólamok ködébe burkolják. Kell-e ennél több annak megállapításához, hogy a vízügy története is engedhet bepillantást a társadalmi viszonyok mélyére? (Vízügyi Történeti Füzetek, I—II. Bp. 1970.) KULCSÁR PÉTER A MÓRA FERENC MÚZEUM ÉVKÖNYVE 1969. I-II. Kilencedik alkalommal jelent meg a szegedi múzeum évkönyve (ez a kilen­cedik a múzeum új igazgatójának, Trogmayer Ottónak szerkesztésében). Jövőre már nem ártana összesített mutatót adni, hiszen 1956 óta áttekinthetetlenül sok tanul­mány jelent meg a sorozatban, s az évkönyv — ez már csak ilyen műfaj — eléggé eltitkolja anyagát. Íme, most is vagy húsz cikk a legkülönbözőbb tudományterület­ 6* 691

Next