Tiszatáj, 1973 (27. évfolyam, 1-12. szám

1973 / 1. szám - 150 éve született Petőfi Sándor - Csiki László: Változatok egy Petőfi-szoborra (vers)

mely a szélben eltöri magát — a legutolsó lehettem volna tán . . . Verset írtam, lettem a legnagyobb bolond: azt kellett tennem, mit nem tud senki más. A legutolsónak kellett volna lennem, de a legelsőnek nincs szabadulás. (Én költő vagyok! De ki is a költő? Egy ember, ki talán a félelemtől bátor, s mire észrevenné, hogy tilosba tévedt, nem menekülhet el már a haláltól.) így kellett lenni: száműztem magamból azt, ki méltatlan volt arra, hogy én legyek, a hozzám méltatlan, hozzátok legméltóbb vezér lett, s mert vezér lett — hajtsatok fejet.­ ­ Asszonyom inkább magába zárna, de amúgy se futhatok semmi áron. Jön, jön a végső, nagy, végső szabadság, biztosan, akár a halálom. Mint összeharapdált nyelv, e kis nép majd nélkülem ráng száz évig, mint ezer óta — ránkzárja megsápadt, kegyes ajkait némán a nagy-nagy Európa. De az anyanyelv rámcsukja kelyhét, halálból, földből kiringat, ki virágkoporsóban őrzi álmainkat. P. S. Tán ilyen voltam ... De sokak hitét hittem, s azzá kellett lennem, mivé ők akarták: hős, magyar, a legkeményebb ember — és kitaláltam egy forradalmat. "

Next