Tiszatáj, 1973 (27. évfolyam, 1-12. szám

1973 / 1. szám - 150 éve született Petőfi Sándor - Váradi Stenberg János: Apokrif orosz Petőfi-versek és szerzőik

8. Ne bugy ja jevrejem (Ha nem lennék zsidó). L. Jaffe. Grjaduscsee. Szuihotro­­zenija. (A jövő. Versek) című kötetben. Grodno, 1902. Részletesen csak a forradalminak nevezhető versekkel foglalkozunk, s ilyenek­nek nevezhetők a 3., 7. és 8. szám alatt felsoroltak. A többiekre vonatkozólag fel­adatunkat csak általános megjegyzésekre korlátozzuk. Az 1. számú vers, amely a Gyelo című pétervári folyóiratban jelent meg, nem vonatkoztatható Petőfihez, akinek a neve itt nincs is feltüntetve. A kilenc versszak­ból álló mű címe alatt „Sz­vengerszkego” (Magyarból) szavak állanak. Különben a Gyelv a 70-es évek folyamán igen sok Petőfi-tolmácsolást közölt — az ismert haladó költő — Konsztantyin Seller-Mihajlov tollából. A 2. számú vers M. O. névjegy alatt meglapuló „fordítója” Olga Mihajlovna Csjumina, aki később Petőfi több versét tolmácsolta, és a Petőfi Társaság tisztelet­beli tagjává választotta. A költőnő a megnevezett folyóiratszámban két Petőfi-verset közölt. Az első a „Ha az isten” címűnek pontatlan tolmácsolása, a második, amint D. Zöldhelyi Zsuzsa megállapította, „alighanem az »Apostol« és más Petőfi-művek sugallotta” átköltés. Ezekre a fordításokra felfigyelt a magyar—orosz irodalmi kap­csolatok lelkes művelője, Szabó Endre, aki felvilágosítást kért a szerkesztőségtől a fordításokkal kapcsolatban. A válaszban Csjumina mentegetőzik, Petőfi francia át­­ültetőjére, Coppéera hivatkozik, aki leközölt egy hasonló verset. (Lásd: D. Zöldhelyi Zsuzsa. Szabó Endre, az orosz irodalom magyar népszerűsítője. Tanulmányok a magyar—orosz irodalmi kapcsolatok köréből. III. köt. Bp., 1961. 147—148.) A 4. és 5. számú versek címükből ítélve nem politikai versek szövegei, nem álltak rendelkezésünkre. Különben az Erősen hangzó hárfa voltam című vers „for­dítója” Nyikolaj Nyikolajevics Bahtyin ismert orosz irodalmár (fedőneve: N. Novics), aki az 1897-ben kiadott „Magyarszkije poeti” című magyar versgyűjteménynek a szerkesztője volt. A 8. szám alatt feltüntetett vers „fordítója” Lev Boriszovics Jaffe (1875—?) grodnói származású költő, több zsidó tárgyú mű szerzője, a század elején megjelenő tizenöt kötetes „Jevrejszkaja Enciklopédia” munkatársa. Időrendben az első politikai tartalmú vers az 1891-ben napvilágot látott „Szám­űzetésben”. Szerzője Lev Mihajlovics Medvegyev (1865—1904) költő, és gyerekeknek szánt művek szerzője. A folyton anyagi gondokkal küzdő írónak már diákkorában kellemetlenségei voltak a hatóságokkal. A moszkvai egyetemen filológiát és jogot hallgató Medvegyevet 1887-ben kicsapták és két évre a Kaukázusba száműzték. Hazatérése után a moszvai Gyetszkoje cszenyije (Gyermekolvasmányok) című folyó­iratnak a munkatársa, amelynek gondozásában két verskötete látott napvilágot. 1895-ben Miczkiewicz „Krími szonettjei”-t fordítja le, miután lengyel származású feleségétől elsajátítja a nyelvet. Egyik fó ismerőse Ivan Alekszejevics Belouszov (1863—1930) népi származású költő, aki Petőfi népszerűsítőjeként is tevékenykedett, visszaemlékezéseiben „szelíd és derék” embernek nevezi Medvegyevet, aki „őszinte hűséget tanúsított az iro­dalom iránt”. Azonban versünk szerzője, aki, mint említettük, állandó pénzhiánnyal küzdött, úgy látszik, nem tulajdonított különös jelentőséget annak, hogy melyik kiadvány közli le műveit. A Péterváron kiadott „Nabljudatyel”, amelyben a Petőfi nevével jelölt vers megjelent, kimondottan reakciós és sovén színezetű folyóirat volt. A három strófából álló versben a Kaukázusban eltöltött idő keserűsége, az önkényuralmi rendszer iránti tiltakozás hallatja magát. A költő élettársával együtt dél kék ege alatt keres menedéket, mert észak honá­ban, ahol „szerettek és szenvedtek a szülőföld sorsáért és becsületéért”, csak „nél­külözés, bánat és megpróbáltatás” jutott osztályrészül. A kérdés, hogy „miért?” nem segít, mint ahogy a nap ragyogása nem helyettesítheti számukra a sötét éjt. De a költő kész mindent megbocsátani: „az elnyomást, a rosszat és az igazság meggyalá­­zását is”, ő idegenben vár megértést, itt telnek el majd napjai szerény boldogság­ban és munkában, és innen küldi halála előtti utolsó búcsúját hazájának. 69

Next