Tiszatáj, 1973 (27. évfolyam, 1-12. szám
1973 / 1. szám - 150 éve született Petőfi Sándor - Váradi Stenberg János: Apokrif orosz Petőfi-versek és szerzőik
8. Ne bugy ja jevrejem (Ha nem lennék zsidó). L. Jaffe. Grjaduscsee. Szuihotrozenija. (A jövő. Versek) című kötetben. Grodno, 1902. Részletesen csak a forradalminak nevezhető versekkel foglalkozunk, s ilyeneknek nevezhetők a 3., 7. és 8. szám alatt felsoroltak. A többiekre vonatkozólag feladatunkat csak általános megjegyzésekre korlátozzuk. Az 1. számú vers, amely a Gyelo című pétervári folyóiratban jelent meg, nem vonatkoztatható Petőfihez, akinek a neve itt nincs is feltüntetve. A kilenc versszakból álló mű címe alatt „Szvengerszkego” (Magyarból) szavak állanak. Különben a Gyelv a 70-es évek folyamán igen sok Petőfi-tolmácsolást közölt — az ismert haladó költő — Konsztantyin Seller-Mihajlov tollából. A 2. számú vers M. O. névjegy alatt meglapuló „fordítója” Olga Mihajlovna Csjumina, aki később Petőfi több versét tolmácsolta, és a Petőfi Társaság tiszteletbeli tagjává választotta. A költőnő a megnevezett folyóiratszámban két Petőfi-verset közölt. Az első a „Ha az isten” címűnek pontatlan tolmácsolása, a második, amint D. Zöldhelyi Zsuzsa megállapította, „alighanem az »Apostol« és más Petőfi-művek sugallotta” átköltés. Ezekre a fordításokra felfigyelt a magyar—orosz irodalmi kapcsolatok lelkes művelője, Szabó Endre, aki felvilágosítást kért a szerkesztőségtől a fordításokkal kapcsolatban. A válaszban Csjumina mentegetőzik, Petőfi francia átültetőjére, Coppéera hivatkozik, aki leközölt egy hasonló verset. (Lásd: D. Zöldhelyi Zsuzsa. Szabó Endre, az orosz irodalom magyar népszerűsítője. Tanulmányok a magyar—orosz irodalmi kapcsolatok köréből. III. köt. Bp., 1961. 147—148.) A 4. és 5. számú versek címükből ítélve nem politikai versek szövegei, nem álltak rendelkezésünkre. Különben az Erősen hangzó hárfa voltam című vers „fordítója” Nyikolaj Nyikolajevics Bahtyin ismert orosz irodalmár (fedőneve: N. Novics), aki az 1897-ben kiadott „Magyarszkije poeti” című magyar versgyűjteménynek a szerkesztője volt. A 8. szám alatt feltüntetett vers „fordítója” Lev Boriszovics Jaffe (1875—?) grodnói származású költő, több zsidó tárgyú mű szerzője, a század elején megjelenő tizenöt kötetes „Jevrejszkaja Enciklopédia” munkatársa. Időrendben az első politikai tartalmú vers az 1891-ben napvilágot látott „Száműzetésben”. Szerzője Lev Mihajlovics Medvegyev (1865—1904) költő, és gyerekeknek szánt művek szerzője. A folyton anyagi gondokkal küzdő írónak már diákkorában kellemetlenségei voltak a hatóságokkal. A moszkvai egyetemen filológiát és jogot hallgató Medvegyevet 1887-ben kicsapták és két évre a Kaukázusba száműzték. Hazatérése után a moszvai Gyetszkoje cszenyije (Gyermekolvasmányok) című folyóiratnak a munkatársa, amelynek gondozásában két verskötete látott napvilágot. 1895-ben Miczkiewicz „Krími szonettjei”-t fordítja le, miután lengyel származású feleségétől elsajátítja a nyelvet. Egyik fó ismerőse Ivan Alekszejevics Belouszov (1863—1930) népi származású költő, aki Petőfi népszerűsítőjeként is tevékenykedett, visszaemlékezéseiben „szelíd és derék” embernek nevezi Medvegyevet, aki „őszinte hűséget tanúsított az irodalom iránt”. Azonban versünk szerzője, aki, mint említettük, állandó pénzhiánnyal küzdött, úgy látszik, nem tulajdonított különös jelentőséget annak, hogy melyik kiadvány közli le műveit. A Péterváron kiadott „Nabljudatyel”, amelyben a Petőfi nevével jelölt vers megjelent, kimondottan reakciós és sovén színezetű folyóirat volt. A három strófából álló versben a Kaukázusban eltöltött idő keserűsége, az önkényuralmi rendszer iránti tiltakozás hallatja magát. A költő élettársával együtt dél kék ege alatt keres menedéket, mert észak honában, ahol „szerettek és szenvedtek a szülőföld sorsáért és becsületéért”, csak „nélkülözés, bánat és megpróbáltatás” jutott osztályrészül. A kérdés, hogy „miért?” nem segít, mint ahogy a nap ragyogása nem helyettesítheti számukra a sötét éjt. De a költő kész mindent megbocsátani: „az elnyomást, a rosszat és az igazság meggyalázását is”, ő idegenben vár megértést, itt telnek el majd napjai szerény boldogságban és munkában, és innen küldi halála előtti utolsó búcsúját hazájának. 69