Tiszatáj, 1973 (27. évfolyam, 1-12. szám

1973 / 1. szám - 150 éve született Petőfi Sándor - Váradi Stenberg János: Apokrif orosz Petőfi-versek és szerzőik

VÁRADI STERNBERG JÁNOS (Ungvár) Apokrif orosz Petőfi-versek és szerzőik Petőfi oroszországi népszerűségének egyik kevésbé ismert jelensége a neki tulaj­donított versek kérdése. Ennek feltárása figyelmet érdemel nem csak az említett szempontból, de Petőfi eltűnésével kapcsolatban is. Az 1870-es években bukkant fel először a magyar költő szibériai raboskodásá­­nak alaptalan verziója, amelyet századunk 30—40-es éveiben újra nagy lármával tártak az olvasóközönség elé. Ekkor „döntő bizonyítékként” előkerültek a költő ismeretlen s magyar eredetiben tényleg nem létező rabság idején írt versei. Illyés Gyula írja le Petőfi-könyvében, hogy miként „ingott” meg jómaga is, az egyik, 1936-ban megjelent álhír nyomán, miszerint „egy szibériai faluban írásos adatokra bukkantak” Petrovics Sándorra vonatkozólag. „Azonnal írtam egy orosz írói egyesülethez, diplomáciai testületekhez fordultam: derítsék ki, mi igaz ebből, szerezzék meg, juttassák el hozzánk azokat az iratokat, minden sort, ami attól a Petrovics Sándortól hátramaradt, hátha magyar betű is akad köztük, hátha vers is akad köztük, mert leghívebben a vers után állapíthatnánk meg, valóban Petőfi élt-e ott; a vers a költő legbiztosabb személyi igazoló irata”. A Szovjetunióból kapott válaszból az tűnt ki, hogy „a múlt század második felében valóban terjesztettek kéziratban oroszul olyan forradalmi Petőfi-verseket, amelyeknek nincs magyar eredetije”. De végül az is kiderült, hogy „ezeket orosz forradalmárok írták, s az akkor már Oroszországban is ismert magyar költő nevét csak álnévként, fedőnévként írták — mintegy engesztelésként, vagy tán kihívásként — verseik alá”. Illyés megállapítása helytálló és információit csak két részletben kell korrigál­nunk. A rendelkezésünkre álló anyagból ugyanis kitűnik, hogy a forradalmi versek nem a múlt század második felében, hanem a századforduló idején jelentek­­meg, és ezek között nem szerepelnek kéziratban terjesztett költemények. Mindenesetre az 1959-ben kiadott „Volnaja russzkaja poezija vtoroj polovini XIX-veka” (A XIX. század második felének szabad orosz költészete) című majd kilencszáz oldalas gyűj­teményben, amely tartalmazza a kéziratban terjesztett verseket is, Petőfi- vagy neki tulajdonított) anyag nem szerepel. Ugyancsak nem találhatók ilyen versek a „Revolucionnaja poezija” 1890—1917 (Forradalmi költészet 1890—1917) című 1954-ben megjelent kiadványban sem. Radó György kéziratos bibliográfiájában, amelyben a magyar irodalom orosz­­országi elterjedését térképezte fel, nyolc verset sorol fel, amelyek Petőfi neve alatt jelentek meg különböző orosz kiadványokban, de eredetije nem ismeretes. íme jegyzékük időrendi sorrendben: 1. „Podruge” (Barátnőmnek). M. N. fordítása. „Gyelo”, 1875. 9. sz. 2. „Ja vigyél no sznye...” (Álmomban megláttam). N. M. fordítása. „Vjeszt­­nyik Evropi”, 1885. 11. sz. 3. „Ja pomnyu vecser blagodatnij” (Az a békés este...). 1891. 44. sz. 4. „Ja ártoj bal sz naborom sztrun mogucsim” (Erősen hangzó hárfa voltam). N. Novics fordítása. „Peterburgszkaja zsizny”. 1899. 378. sz. 5. „V izgnanyii” (Száműzetésben). L. Medvegyev fordítása. „Nabljudatyel”. 1891. 2. sz. 6. „Bojevaja peszny” (Harci dal). Sz. Travinov fordítása. „Russzkoje bogatsztvo”. 1901. 10. sz. 7. „Mogila bojca” (A harcos sírja). K. Barhin fordítása: Obrazovanyije, 1902. 11. sz. 68

Next