Tiszatáj, 1973 (27. évfolyam, 1-12. szám

1973 / 1. szám - 150 éve született Petőfi Sándor - Csiki László: Változatok egy Petőfi-szoborra (vers)

4 CSÍKI LÁSZLÓ Változatok egy Petőfi-szoborra ! Álltam széken, szavaltam tojásért — „kicsi vagyok én, majd megnövök én” —, néha tán úgy álltam e földön, akár egy szál haj a rémülettől egy kopasz úr fején. Álltam iskolapadokban, mögöttem megizzadt az osztály, de lehet, épp mert mindig jól tudtam a leckét: meztelen álltam doktorok előtt, amíg a szívem megkeresték ... Álltam ablakokkal szemben, néztem bennük a magamat, hídon is, mely felúszott, s mégis állt, álltam az őrület beömlő partján, és szinte hittem a halált. Álltam egy apa előtt, akár a szabónál, hogy rólam mértéket vegyen — — Kicsi a zseb, túl bő a nadrág ... — Hogy segít ez a nemzeten? ... Álltam a lépcsőn, erkélyeken és ablakokban, s a szájam soha be nem állt... Lent a nép... S a fáklyáknak még akkor csak a fénye, nem a füstje szállt. Megálltam százszor, míg százan szétfutottak, de hiába lökött utánuk akármi... Mikor a lándzsán fölcsillan a halál, tudom, így fogok akkor is megállni.­­ Gyengének szült, ki szült. Sovány, tiszta voltam, mint lehántott fűzfaág.

Next