Tiszatáj, 1986 (40. évfolyam, 1-6. szám
1986 / 3. szám - Kritika
cepciózus nagybirtokosok kerültek a fejedelmi székbe, s bázisuk is támadt az uralkodó osztályban. Akár így volt, akár másként — a társadalomlélektani megalapozás nem lehet elegendő e roppant fordulat magyarázataként. Ha nem adunk magyarázatot, életben marad az a szerző által nem cáfolt, de nyilvánvalóan elutasított koncepció, hogy az osztálykorlátain felülemelkedő főúr valami — valóban isteni — sugallat folytán képes volt arra, hogy a „nemzeti” érdekek képviseletére vállalkozzék. Mert annyi kétségtelen, hogy személyes ambícióikon valóban felül tudtak emelkedni: Bocskai a koronát, Bethlen a koronázást utasítja el, dinasztiaalapításra sem gondolhatnak. A részletekben annál meggyőzőbb, alaposabb Bethlen Gábor államférfiúi nagyságának bemutatása éppúgy, mint például a hajdúk társadalmi helyzetükből fakadó kíméletlen harcmodorának elemzése, vagy a művelődési háttér érzékeltetése. Összefoglalásként jó lett volna elmondani, hogy a megtörtént eseményeken túlmenően milyen minőségi fejlemények regisztrálhatók e négy évtized magyarországi történetében? A tárgyalás, az olvasó számára váratlanul, Bethlen Gábor halálával véget ér. Az események előadása ám érjen itt véget — hisszük, hogy a történésznek lett volna még mondanivalója. (Gondolat.) GERGELY ANDRÁS TARDI SÁNDOR GRAFIKÁJA 80