Tiszatáj, 2006 (60. évfolyam, 1-12. szám
2006 / 8. szám - ÖRÖKSÉG - Sebők Ferenc: Nándorfehérvár, 1456
Örökség Sebők Ferenc Nándorfehérvár, 1456 SP* Idén július 22-én ünnepeljük a nándorfehérvári diadal 550. évfordulóját. A megemlékezés egyben lehetőséget ad a magyar múlt e sorsdöntő eseményének újragondolására is, hiszen a legutóbbi nagy kerek évforduló, 1956 óta a világ és a történettudomány is nagyot fordult, illetve lépett előre. Újragondolást említettünk, és nem újraértékelést, hiszen a történészek a nándorfehérvári győzelem valós jelentőségére már korán fölhívták a figyelmet. A kortárs elbeszélő források szerzői is tökéletesen átérezték a diadal súlyát, és a későbbi korok történeti irodalma sem vonta kétségbe ezeket az értékeléseket. Rövid írásunkban inkább arra teszünk kísérletet, hogy az eseményt beillesszük a történet folyamatába, aminek segítségével még inkább láthatóvá válik a győzelem valós történelmi súlya. Nándorfehérvár, mai nevén Beograd, vagy magyarosan Belgrád már korábban is játszott szerepet a magyar történelemben. Az Árpád-korban Bolgárfehérvár néven volt ismeretes, a nándor a korabeli magyar nyelvben a bolgárt jelentette. Salamon király és a hercegek közötti meghasonlás éppen a Bolgárfehérvár 1071-es ostromakor szerzett hadizsákmány felosztásával volt kapcsolatos, amint arról a magyar krónika is megemlékezik. Történetünk szempontjából azonban Nándorfehérvár jelentősége akkor értékelődik föl, amikor a török 1391-ben Magyarország határaihoz érkezik. Ekkor Nándorfehérvár egy szomszédos királyság, Szerbia uralkodójának székhelye. Az ország élet-halál harcot vív a török expanzióval, 2 évvel korábban, 1389. június 28-án, Szent Vid napján veszíti el Szerbia az első rigómezei csatát (éppen ezért a szerb történelemben ez a nap olyan gyászos emlékezetű, mint a magyarban augusztus 29-e, a mohácsi vész napja). Zsigmond magyar király 1396-ban európai összefogással tesz kísérletet a török kiűzésére. A hadjárat Nikápolynál teljes kudarccal végződik, ezért a királynak más eszközöket kell találnia az ország megvédelmezésére. A határ mentén kettős végvári vonal épül ki, amelynek első vonala az ország határai mentén, esetenként azon kívül is, második vonala pedig a határon belül 100- 150 km-es távolságban húzódik a Kárpátok déli nyúlványaitól egészen az Adriai-tengerig. E kettős végvári hálózatnak az első vonalában helyezkedik el Nándorfehérvár, mégpedig stratégiai fontosságú helyen, a Duna és a Száva összefolyásánál. Aki ezt a várat birtokában tudhatja, lezárhatja a Balkánról a Kárpát-medencébe vivő szárazföldi és vízi utakat. Ebből adódóan keresztény szempontból az erősség megtartása, török szempontból pedig elfoglalása létfontosságú. Zsigmond király 1427-ben szerezte meg Nándorfehérvárat a szerb despotától, nem ostrommal, hanem békés megegyezés keretében: a despota bőséges magyarországi birtokadományokban részesült szerbiai várai, közöttük Nándorfehérvár átadása fejében. Az eseményhez kapcsolódik Zsigmond második törökellenes fellépésének kudarca is. Galambóc (Globovac) várát szerb kapitánya az előbb említett megegyezést figyelmen kívül