Tiszatáj, 2009 (63. évfolyam, 1-12. szám

2009 / 3. szám - KRITIKA - Alföldy Jenő: "Mert az maga tűz" (Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete)

Osiris Kiadó Budapest, 2008 540 oldal, 4500 Ft Kritika „Mert az maga tűz” Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete Petőfi Sándor élete és költészete - ez a cím áll Kerényi Fe­renc új könyvének fedelén. Ilyen címmel nem monográfia jellegű könyve volt már Kerényinek (életrajzi album képek­ben, dokumentumokban, 1998); mostani könyvét előkészítő tanulmánya is számos. Most viszont hosszú évek munkájá­val összeállt, monografikus teljességű pályaképre utal a cím. Jó, hogy napjaink irodalombúvára vállalja ezt a műfajt, élet és költészet szinkron vizsgálatát. Örvendetes akkor is, ha örömünkbe most szomorúság vegyül: nem sokkal a könyv megjelenése után kaptuk a hírt Kerényi Ferenc haláláról. Legméltóbban, úgy érzem, könyvének szellemi birtokba vé­telével emlékezhetünk meg a tudós tanárról. Az irodalomtörténet-írás modern - vagy modernnek vélt - képviselői egy idő óta szívesen állítják szembe a köl­tők életét és művészetét, mondva, hogy az életrajzi háttér érdektelen, csak a kész mű és annak művészi hozadéka fontos. Ez a fennkölt vélekedés féligazságon alapul; talán a látszatra „szürke” életű, vagy éppen tetteikben, erkölcseikben ellentmondásos, de nagy tehetségű költőegyéniségek kedvéért találták ki és terjesztették el. Ám a túlzásig vitt „műközpontúság” elvének követői a kiváló művekkel együtt fölfénylő emberi nagyság kivételes példáit is elvetik. Kerényi Ferenc teljességre törekvő könyve hathatós cáfolat erre az álmodern felfogásra. Kétségtelen, hogy egy költő élete csak akkor érdekes számunkra, ha nagyszerű műve­ket írt. Ennek fordítottja azonban úgy már nem igaz, hogy volt egyszer egy költő, aki külö­nösen erényes és/vagy érdekes életű ember volt, ezért szükség van rá a köznevelésben, te­hát összeszedték és kiadták az írásait, s azóta tanítják verseit az iskolásoknak. Ha művei nem volnának önmagukban is teljes értékű, izgalmas és épületes művészi alkotások, akkor nem törődnénk tetteivel, örömével-bánatával, azzal, hogy tudós elme volt-e vagy szabad­sághős, könyvmolyként élt, vagy az alsószoknyákat lapozgatta szívesebben. Nem érde­kelne minket, hogy huszonhat és fél éve alatt Petőfi hányszor tette meg az utat az ország­ban keresztül-kasul gyalogolva vagy szekerezve, nem számolgatnánk, hány szeretőre akadt, melyikük szőke és melyikük barna, és csakugyan olyan borissza volt-e, ahogy ő tüntette föl sokszor önmagát. Nem folyna vita másfél évszázad óta arról, hogy a Nemzeti Múzeum nyugati mellvédjén szavalta-e a Nemzeti Dalt 1848. március 15-én, vagy egye­bütt. Azzal a kérdéssel sem igen foglalkoznánk, hogy valóban meghalt-e a fehéregyházi SP® Élet és költészet

Next