Tiszatáj, 2009 (63. évfolyam, 1-12. szám

2009 / 2. szám - KRITIKA - Hanti Krisztina: Elbeszéltetett (Jókai Anna: Elbeszéltem I-II.)

2009. február Írók Alapítványa Budapest, 2007 1088 oldal, 9300 Ft Elbeszéltetett Jókai Anna: Elbeszéltem I—II. Úgy képzelem, hogy Jókai Anna valamikor több évtizeddel ezelőtt helyet foglalt a Parnasszus tetején egy kényelmes bőrfotelben és ott ül azóta is, egy tekintélyes méretű jegy­zettömbbel a kezében szemléli a különféle emberi életuta­­kat. Ezeknek az életutaknak a több évtizedet átívelő írásos lenyomatait gyűjtötte össze és adta közre két vaskos kötet­ben a Széphalom Könyvműhely 2007-ben, jószerivel szü­letésnapi ajándékként. Az Elbeszéltem találó cím, lévén a Kossuth-díjas írónő összegyűjtött novelláit, elbeszéléseit és kisregényeit vehetjük kézbe. Az első találkozás azt erősíti az olvasóban, hogy Jókai Anna összegzésre, egyfajta szak­mai számvetésre vállalkozott, méghozzá az életművében jelentékeny szerepet játszó műfajok tekintetében. Az ösz­­szegzés végkövetkeztetése a fülszövegben olvasható: „Úgy érzem, hogy amit a kor fölmutatott, minden számomra lé­nyegeset megírtam. Nem kell egyetlen soromat sem szé­gyellnem, mentegetőznöm.” A múlttal való szembenézés tehát szakmailag harmóniát sugall, s nincs ez másként a szö­vegek jelenbeli hatásának tekintetében sem, köszönhetően nagyrészt annak, hogy Jókai Anna írásai szellemiségükben, mondanivalójukban mind a mai napig érvényesek. Jókai Anna tudja a titkot. Kiváló érzékenységgel veszi észre a legkülönbözőbb sorsok által kínált lehetőségeket, amelyek megfelelő alapanyagnak bizonyulnak egy-egy történet megszületéséhez. Úgy tűnik, mintha minden szereplő életét a gondviselés által irányítaná, már csak azért is, mivel mindenképpen meghatározó írói világának spirituális érintett­sége. Hétköznapi hőseinek döntési és választási lehetőségük csak annyiban van, ameny­­nyire az isteni akarat által a döntéshelyzetekben önállóvá lehetnek. Szinte mindenhol központi szerepet játszanak azok a szereplők, akik éppen emiatt szállnának szembe a sors­sal, elkeseredett harcot folytatnak döntéseik isteni szándéktól való függetlenítéséért. Legtöbben közülük félresikerült életüket élő, valósággal lelkileg vergődő szereplők. Bele­kényszerülnek a kilátástalanságba és fölvállalják a szenvedést. Az így ábrázolt, zűrzavaro­san működő világban, áthallásokon, parabolikus közlésmódon keresztül alkot véleményt az írónő, bár szinte soha nem mondja ki a végítéletet hősei fölött. A társadalom széles ré­tegei felvonultatnak az írásművekben. A középpontban álló alakok általában úgy jutnak életük vakvágányra tévedésének fölismeréséig, hogy előtte hatalmasat zuhannak a társa­dalmi piramis magasabb lépcsőfokairól, kegyvesztésként megélve a bekövetkező helyzetet.

Next