Tiszatáj, 2018 (72. évfolyam, 1-12. szám
2018 / 5. szám - DIÁKMELLÉKLET - Kőbányai János: Magányos magyar kozmosz (Pásztor Béla és költészete)
?? A diákmelléklet tandó hogy a zsidó vallás több (három) „egyházra" szakadt szét: a népi formákhoz ragaszkodó, asszimilációellenes ortodoxiára, az asszimilációs folyamatok sodrába magát bevető, de mégis zsidónak megmaradni kívánó neológiára (mindkét irányzat új, modern fejlemény), valamint a hagyományos, a modernitás e két szélsőséges formájával nem azonosuló status quo irányzatra. E három út abban egyezett meg, hogy a zsidó azonosság kiélési módja magyar nyelven történjék meg (noha a homília nyelve csak a neológoknál változott magyarra), mindegyiküknek volt magyar nyelvű újságja, folyóirata, amely közölt verseket. A zsidó népiséget ideológiaként is fegyverként használó cionista szellemi műhelyek, amelyek legjobban ismerték és művelték a héber nyelvet (így a Patai József [Gyöngyöspata, 1988 - Tel Aviv, 1953] vezette Múlt és Jövő, vagy a kolozsvári Marton Ernő [Dicsőszentmárton, 1896 - Tel Aviv, 1960] Új Keleten közölték, s ahogy egy folyóiratnak illik, inspirálták a magyar nyelvű irodalom művelését, s benne kiemelkedően a képzőművészetet - Martin Buber nyomán szinte ideológiai stratégia okán, bepótolandó háromezer év képtilalmát - s nemkülönben a nyelvi képalkotást, a költészetet. (A Múlt és Jövő egyik alapszerzője, Avigdor Hameiri [Ó-Dávidháza, 1890 - Tel Aviv, 1970], a modern héber irodalom egyik szülőatyja, nemcsak Madách Imre, Ady Endre, Petőfi Sándor, Karinthy Frigyes műveit ültette át modern héberre - s még egy sereg nyugatos költőét - de a saját költészete is Ady és Kosztolányi hatását viselte magán, s ezzel a magyar géniusszal oltotta be az izraeli kultúrát.) A kétharmad részben Alsó-Ausztriából és Morvaországból s egyharmad részben Galíciából, de mindkét irányból a német akulturizáción átesett, s Magyarországon egy-két generáció alatt magyarrá lett néprész hatását a magyar nyelvre minden magyarul magát kifejező, azon gondolkodó tagján keresztül fejtette ki. Tehát alapvetően és elsősorban nem az írói és költői „szálazták szét és szőtték újjá" a magyar nyelvet, a nemzet legmeghatározóbb géniuszát, noha ez a tömegmédiumok hatása növekedésével jelentősebbé vált. Egy falusi boltos vagy kocsmáros több magyar emberrel és a társadalom szélesebb spektrumával találkozott és érintkezett közvetlenebbül, mint egy zsidó tollforgató, ahogy ezt Pásztor Béla „Nagyapám" című verse is plasztikusan megjelenítette: Szilvából főzött nagyapám Erjedt tüzes italokat S a részeges parasztok közt örökre szomjasan maradt. A gerendás, kis söntésből Kék tekintete messzi szállt... Naphosszat Platont olvasott S parasztoknak Faustot citált. A magyar zsidók rendkívüli mennyiségű és minőségű irodalmi és irodalomszervezői, valamint fordítói teljesítménye Kiss József (Mezőcsát, 1843 -Budapest, 1921) és Makai Emil (Makó, 1870 - Budapest, 1901) fellépésétől kezdve (1890) mindennek, a csak a honfoglaláshoz mérhető bele- és összeérő teljesítményalapzatnak a következménye. Magyarul gondolodni, írni, irodalmat befogadni, ehhez egy darab idő után nem volt szükség társadalmi befogadókra, ugyanis ez a viszony rövid idő alatt önmegtermékenyítővé válva, függetlenné avan