Tolna Megyei Népújság, 1961. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-01 / 51. szám

2 TOLNA MEGYEI NEPŰ.TSAG A kongói kormánycsapatok már Leopoldville tartomány területén járnak (Folytatás az 1. oldalról.) behot, hogy a közös halálos vesze­delemre tekintettel csatlakozzék a Kongói Köztársasághoz. Csembe szintén fél és szintén fenyegetőzik. Hétfőn sajtóérte­kezletet tartott és kijelentette, hogy ha a Gizenga-kormány csa­patai Katanga ellen indulnak, ak­kor — mondotta — »hadseregem kénytelen lesz az állam biztonsá­gát szolgáló állásokat elfoglalni, még Katanga határain túl is«. Csembe szintén az ENSZ-et hi­báztatja a törvényes kormány csapatainak sikerei miatt és ki­fogásolja, hogy az ENSZ-parancs­­nokság nem gondoskodik az elő­retörő csapatok feltartóztatásá­ról. Éppen ezért bejelentette, hogy magára nézve nem tartja kötelezőnek az ENSZ-parancsnok­­sággal kötött megállapodását, amely szerint kerülnie kellett volna minden, a helyzet súlyosbí­tásához vezető akciót, arról per­sze nem nyilatkozott, hogy a meg­állapodástól függetlenül zsoldosai folytatták a Kaluba felkelők ellen irányuló terrorcselekményeiket. A hírügynökségi jelentések sze­rint Csembe sürgős felhívást in­tézett Ileohoz, a Kaszavubu által kinevezett »kormány« elnökéhez, Kalondzsihoz, Dél-Kaszai tarto­mány önjelölt diktátorához és több más kongói politikushoz, hogy a tervezett genfi kerekasz­­tal-értekezlet előkészítésének meg­beszélésére utazzanak Elisabeth­­villebe. Ileo hétfőn egy héttagú küldött­ség élén már elindult Elisabeth­­villebe. Ileo csak hétfőn határozta el magát az útra — mint az AP is megállapítja — nem annyira a tervezett kerekasztal-értekezlet részleteinek megbeszélésére, mint inkább azért, hogy sürgős katonai segítséget kérjen Csombétól. Az ENSZ-ben közzétették azok­nak a jegyzékeknek a szövegét, amelyeket az ENSZ Lumumba és meggyilkolt társai holttestének kiszolgáltatása érdekében Csom­­béhoz intézett. A válasz­jegyzékekből kitűnik, hogy Csombe »emberi szempont­ból jogosnak találja a kérést«, de nem teljesítheti, mert akkor fel kellene fednie annak a falunak a nevét, ahol — szerinte — a gyil­kosság történt és »fellángolnának a szenvedélyek, ezt pedig az egész világ érdekében el kell kerülni«. Egy másik jegyzékében Csembe már azzal utasítja el a hős haza­fiak holttestének kiadására vo­natkozó kérést, hogy »a bantu törzsek szokásai tiltják az exhu­málást, még természetes halál esetén is«. »A bantu hagyomány — magyarázkodik Csembe — tilt­ja, hogy a földdel fedett holttes­tet akár néhány percre is ki­han­tolják, mivel ez súlyosan sérti az elhúnyt emlékét, s lelke üldözheti az élőket­. Az UPI jelentése szerint a tör­vényes kormány csapatai elérték a Leopoldville tartomány terüle­tén fekvő Kikwit városának tér­ségét. A tudósító ismételten hangsúlyozza, hogy az előnyomu­ló csapatok egyáltalán nem üt­köznek ellenállásba, a helyőrsé­gek egyetlen lövés nélkül meg­adják magukat, s csatlakoznak a kormánycsapatokhoz. A Reuter értesülése szerint Mo­butu vezérkarának tisztjei kétel­kednek abban, hogy a rendelke­zésükre álló erőkkel fel tudják tartóztatni az előnyomuló stan­­leyvillei csapatokat. „Luluabourgban teljesen nyugodt légkör uralkodik" — jelentette Alexander tábornok New York­ (MTI) Az ENSZ kongói tanácsadó bizottsága hét­főn délután ismét ülésezett. A bi­zalmas tanácskozásról kiszivár­gott hírek szerint a Biztonsági Tanács február 20-i határozata egyes pontjainak »értelmezésére« tartott megbeszéléseken a bizott­ság tagjai csupán abban egyez­tek meg, hogy Lumumba volt kongói miniszterelnök és társai »halála« körülményeinek kivizs­gálását háromtagú bizottságra kell bízni, de még azt sem döntötték el, hogy ezt a bizottságot meg­alakítják-e vagy pedig a hágai nemzetközi bíróságra bízzák a feladat elvégzését. Éppen ezért ENSZ-körökben valószínűnek tartják, hogy a tanácsadó bizott­ság hamarosan ismét összeül. A hétfői ülésen a bizottság el­fogadta annak a levélnek terve­zetét, amelyet Hammarskjöld ENSZ-főtitkár később Kaszavubu kongói elnökhöz intézett. A le­vél sürgeti Kaszavubut, »működ­jék együtt az ENSZ-szel a Biz­tonsági­ Tanács határozatának végrehajtásában« és fékezze meg a katonáinak »tevékenységét«. — Mint már jelentettük, ezek a katonák — a Mobutu-zsoldosok — a Stanleyvilleben működő kongói" törvényes kormány csapatai elő­retörésének hírére nyílt terrorral félemlítik meg Leopoldville la­kosságát, és az utóbbi negyven­­nyolc óra alatt az ENSZ személy­zetét és katonáit sem kímélték meg erőszakoskodásaiktól. Az ENSZ-ben hétfőn már is­mertették Dayalnak, az ENSZ kongói képviselőjének távirati jelentését, amely hét pontba fog­lalja­­ a kongói ENSZ-képviselet tagjait ért bántalmakat: több ENSZ-tisztet és katonát letartóz­tattak, bántalmaztak, kifosztot­tak, az ENSZ egyik titkárnőjén erőszakot követtek el. Közli a je­lentés, hogy Mckeown tábornok, az ENSZ kongói rendfenntartó erőinek egyik parancsnoka, »tilta­kozó levelet« írt Mobutunak és ebben azzal »fenyegetőzött«, hogy »vizsgálatot indít«. Leopoldvillebe közben megér­kezett Mennen Williams, az ame­rikai külügyminisztériumban az afrikai ügyekkel foglalkozó ál­lamtitkár, Kennedy elnök szemé­lyes megbízottja. A vendéget az áruló Ib­o-»kormány« képviselői fogadták. Williams azonnal az amerikai nagykövetségre hajta­tott, ahol kétórás »bizalmas tájé­koztatást« kapott Timberlaketől, a kongói amerikai nagykövettől. Visszaérkezett Luluabourgból Leopoldvillebe Alexander tábor­nok, a ghanai ENSZ-csapatok pa­rancsnoka. Alexander jelentése szerint Luluabourgban — ahová a kongói törvényes kormány csa­patai minden ellenállás nélkül be­vonultak — teljesen nyugodt lég­kör uralkodik a város repülő­terén továbbra is az ENSZ gha­­nai katonái teljesítenek szolgála­tot. Elmondotta, hogy a törvényes kormány csapatainak bevonulása­kor Mobutu zsoldoshelyőrségének katonái lakat alá helyezték tiszt­jeiket, majd barátságosan fogad­ták a bevonuló csapatokat. Elisabethvillebe viszont megér­kezett Kalondzsi, a Kaszai tarto­mány déli részében alakított »bá­nyaállam« önjelölt diktátora, va­lamint Ileo, a leopoldvillei áru­lók »kormányának« feje, hogy »halasztást nem tűrő tárgyaláso­kat« folytassanak Csombéval, Ka­tanga tartomány belgabérenc »miniszterelnökével«. Ileo kato­nai segítséget kérő többszöri sür­gető üzeneteit követve érkezett személyes tárgyalásokat folytatni, de mint nyugati hírügynökségek megjegyzik , csak másodosztá­lyú fogadtatást kapott, míg Ka­­londzsit Csembe üdvözölte a re­pülőtéren. Genfből érkezett hírek szerint megérkezett Leopoldvilleből az ENSZ úgynevezett »kongói békél­tető bizottsága«, mely több hétig tartózkodott Kongóban. A »bé­kétető bizottság« Genf­ben kí­vánja kidolgozni az ENSZ-nek teendő jelentését. Nyugati hírügynökségek jelen­tése szerint az ENSZ-titk­árság kö­zölte, hogy Nkrumah ghanai el­nök részt vesz az ENSZ-közgyűlés 15. ülésszakának március 7-én megnyíló második szakaszán és mindjárt aznap délután beszédet mond a közgyűlésen. A ghanai elnök táviratban tá­jékoztatta Hammarskjöld főtit­kárt arról a szándékáról, hogy megjelenik a közgyűlésben és ki­fejti a kongói helyzet rendezésé­re kidolgozott javaslatait. E javaslatok, amelyek nagy vo­nalakban már ismeretesek, kizá­rólag afrikai országok képviselői­ből álló új ENSZ-parancsnokság felállítását indítványozzák Kon­góban. Ennek a parancsnokság­nak többek közt az lenne a fel­adata, hogy »biztosítsa a rend fenntartását, a kongói haderők lefegyverzését és a parlament összehívását«. Hruscsov Szverdlovszkban Szverdlovszk: (TASZSZ) Ked­den Szverdlovszkba, az Ural­­vidék nagyvárosába érkezett Nyi­­kita Hruscsov miniszterelnök, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első tit­kára. Kíséretében van Dmitrij Poljanszkij, az OSZSZSZK mi­niszterelnöke, a pártelnökség tag­ja és Gennagyij Voronov, az el­nökség póttagja. Hruscsov, Poljanszkij és Voro­nov részt vesz az Ural-vidék ki­váló mezőgazdasági dolgozóinak értekezletén. Koszigin Madraszban Madrasz: TASZSZ) Koszigin, a szovjet Minisztertanács első el­nökhelyettese hétfőn megtekin­tette Madrasz nevezetességeit, lá­togatást tett az állami vagon­­gyárban, találkozott Madrasz ál­lam kormányának tagjaival és tervbizottságának képviselőivel. Később a helyi sajtó képvise­lőinek kérésére Koszigin sajtó­­értekezleten számolt be az in­diai körútján szerzett tapasztala­tairól. Este Koszigin és kísérete va­csorán vett részt, amelyet Medhi, Madrasz állam kormányzója adott a szovjet vendégek tisztele­tére. Vezető szovjet és angol újságírók, politikusok tanácskoztak Angliában London­ (TASZSZ) Sussex gróf­ság egyik kisvárosában befejező­dött a vezető szovjet és angol új­ságírók és közéleti személyiségek háromnapos megbeszélése, amely­nek tárgya a békés együttélés volt. A találkozón szovjet részről ott volt Szurkon író, a szovjet— brit társaság elnöke, Adzsubej és Majevszkij újságírók, Zsukov, a kulturális kapcsolatok szovjet állami bizottságának elnöke és mások. Az angol közéletet Maclean konzervatív képviselő, Healey, Strachey, Mayhew mun­káspárti képviselők, Hayter volt moszkvai brit nagykövet és több más ismert közéleti személyiség képviselte. A kiadott közlemény szerint a két fél egyöntetűen támogatja a békés együttélés alapelveit és a résztvevők javasolják mindkét kormánynak, hogy erélyes eszkö­zökkel törekedjenek a leszerelés megoldására, a nukleáris fegy­verkísérletek megtiltására. Szük­ségesnek tartják a könyvek, hír­lapok, folyóiratok, rádió- és tele­vízióadások, művészeti alkotások cseréjét, mert ezzel is erősíteni lehet a népek békéjét és barát­ságát. 1961. március 1. az Zárolták a belga javakat Egyesült Arab Köztársaságban Kairó­ (MTI) Az AFP jelenté­se szerint az Egyesült Arab Köz­­rsaságban zárolták 49 belga ér­dekeltségű részvénytársaság és 300 belga állampolgár javait. Az Egyesült Arab Köztársaság — mint UPI-tudósítás közli — egyben rendeletileg megtiltotta állampolgárainak minden üzleti tevékenységét belga állampolgá­rokkal. Az EAK felkérte Jugoszláviát, hogy képviselje érdekeit Bel­giumban. Ismeretes, hogy az EAK és Belgium között nemrég megszakadtak a diplomáciai kap­csolatok. Hruscsov és Brezsnyev részvétt­ávirata a marokkói királyhoz Moszkva: (MTI) Hruscsov, a szovjet Minisztertanács elnöke a szovjet kormány és saját nevé­ben részvéttáviratot küldött II. Hasszán marokkói királynak — jelenti a TASZSZ. — Jól tudjuk, milyen erőfeszí­téseket tett V. Mohammed ki­rály azért, hogy Marokkó fel­szabaduljon a gyarmatosítók igá­ja alól — jelenti ki táviratában Hruscsov. Leonyid Brezsnyev, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa Elnökségé­nek elnöke a Legfelső Tanács El­nöksége és saját maga nevében fejezte ki őszinte részvétét II. Hasszán királynak. Közös közlemény Burgiba és de Gaulle tanácskozásáról Párizs (MTI). Mint már jelen­tettük, a Párizs közelében lévő Rambouilletban hétfőn befejező­dött Burgiba tunéziai és de Gaulle francia köztársasági elnök egynapos tanácskozása. A tanács­kozásról hétfőn este közös közle­ményt adtak ki. Az ADN ismerteti a közös köz­leményt, amely többek között hangsúlyozza, hogy a két elnök »egyetért az algériai problémára vonatkozó lehetőségekben és a pozitív, gyors fejlődés iránti re­ményben«. De Gaulle és Burgiba — foly­tatódik a közlemény — »a leg­újabb fejlemények fényénél és Észak-Afrika jövőjének figyelem­­bevételével részletesen megvitat­ta az algériai kérdést«. A közlemény szerint a két el­nök »az őszinteség és a kölcsönös megértés szellemében tanácsko­zott a két országot érintő összes kérdésekről. A francia—tunéziai kapcsolatok javultak és remény van a még rendezetlen kérdések megoldására". Burgiba, tunéziai köztársasági elnök kedden délelőtt repülőgé­pen Párizsból Rabatba utazott, hogy részt vegyen V. Mohammed, marokkói király temetésén. Mint a Reuter jelentette, el­utazása előtt Tunézia párizsi nagykövetségén Burgiba nyilat­kozott az újságíróknak. Nyilatkozatában kijelentette, hogy de Gaulle elnökkel­­ folyta­tott tanácskozásai után »igen de­rűlátóan« ítéli meg a helyzetet és »az a benyomása, hogy nagy lé­péssel haladtak előre az algériai kérdés rendezéséhez vezető úton«. A francia—tunéziai közös közlemény párizsi sajtóvisszhangja A de Gaulle—Burgiba találkozó után kiadott közös közlemény, amely az algériai probléma »po­zitív és gyors megoldásának im­már meglevő lehetőségeiről és reményéről« tesz említést, termé­szetszerűleg nagy visszhangra ta­lált a párizsi sajtóban. A de­­gaulleista lapok derűlátóan ír­nak, és csupán az ultrák szó­csövének számító Párisien Libe­ró minősíti hiábavalónak a de Gaulle—Burgiba találkozót, mi­vel az »csak akkor jelent lépést a béke felé, ha Franciaország beletörődik Algéria teljes feladá­sában. A Figaro viszont a tárgyalások és a béke felé döntő szakasznak tartja a Rambouillet-i tárgyaláso­kat, az Aurore ped­ig úgy véli, hogy de Gaulle és Burgiba egy­formán megértette: Algéria füg­getlensége Algériának és Fran­ciaországnak tárgyalása útján jö­het létre. A Paris-Jour hasábjain Gene­vieve Tabouis aláhúzza, hogy a Szahara dolgában nincs megegye­zés. Burgiba — egyetértésben Kennedyvel és az angolokkal — egy szaharai nemzetközi kartell híve. Az FLN az algériai Szaha­ra álláspontján áll. De Gaulle sze­rint a kiindulási pont a Francia- Szahara. A közgazdasági lapok figyel­meztetnek a párizsi tőzsde hét­fői állásfoglalására: estek a sza­harai kőolaj-társaságok részévé­nyei. Az árfolyamzuhanást nem­csak az V. Mohamed halála utá­ni bizonytalanság, hanem a Sza­hara ügyében mutatkozó súlyos ellentét indokolhatta. Az Humanité újból hangsú­lyozza, hogy a degaulleista pro­paganda igyekszik illúziókat kel­teni a de Gaulle—Burgiba talál­kozó révén. Meg akarják győzni a francia közvéleményt, hogy a béke gépezete megindult. Ezután már csak várakozni kell és bíz­ni de Gaulle tábornokban. A Francia Kommunista Párt lapja rámutat, hogy a degaulle­ista kormány hivatalos álláspont­ja nem változott meg a meluni kudarc óta és továbbra is igen távol áll az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányának állás­pontjától. De Gaulle kormánya szerint az önrendelkezési jog al­kalmazásának feltételeiről a tár­gyalásokat csak a harcok befej­ezé­se után kezdenék el, ami annyit jelent, hogy továbbra is azt kö­vetelik az algériai harcosoktól, mindenekelőtt tegyék le a fegy­vert. A tárgyalásokat nem egye­dül az Algériai Köztársaság ide­iglenes kormányával folytatnák. A régi degaulleista elgondolás szerint ez a különböző irányza­tokkal való kétoldalú és foko­zatos megbeszéléseket, vagy pe­dig kerekasztal konferenciákat je­lent. A francia kormány biztosí­tani kívánja, hogy „Algéria ma­radjon a szabad világ egy részé­nek”. Az Humanité megjegyzi: az algériaiak, akik hat éve harcol­nak azért, hogy leverjék láncai­kat, bizonyára nem úgy értelme­zik a szabadságot, mint a dega­ulleista kormány. Végül leszögezi a Francia Kom­munista Párt lapja: A francia burzsoázia nem hajlandó könnyű szívvel lemondani gyarmati ki­váltságairól és lojálisan elfogadni az önrendelkezési jog alkalmazá­sát. De az is igaz, hogy manő­verezési területe egyre szűkül. A tárgyalások létre jöhetnek, ha a béke hívei egyesülnek e tárgya­lások kikényszerítésére,

Next