Tolna Megyei Népújság, 1961. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-01 / 127. szám

»am. stmius 1, 95 A repülő brigád6k a pártélet hívei A Dalmandi Állami Gazda­­ság központja olyan, mint egy „átjáróház”. Nagy a forga­lom. A kerületek vezetői a kü­lönféle szervek kiküldöttei és ügyes-bajos dolgaikat intéző mun­kások adják egymásnak a kilin­cset. A legforgalmasabb helyiségek közé tartozik a pártiroda. Seres János, az őszhajú titkár, kiapad­hatatlan nyugalommal bonyoló­dik bele, csaknem félóránként, újabbnál-újabb problémákba. Csendes, halkszavú, energikus és határozott ember. Nyílik az ajtó. A főagronómus alakja bukkan fel. A titkár fe­léje fordul, leolvassa arcáról hogy valami nincs rendjén. — Mi baj van? — Lelki probléma. Talán előt­ted jobban megnyílik az embe­rek szíve — magyarázza a fő­agronómus és leül az íróasztal előtti székre. — A szakmai ne­hézségeknél nem szoktam elakad­ni, de most úgy érzem, szükség van rád. Itt már csak a te sza­vad segíthet — az ablakra mu­tat — most is be van borul­va! Átkozott idő! Alig van nap eső nélkül. A jóból is megárt a sok. Minden percet ki kell hasz­nálnunk, hogy a szénát betaka­ríthassuk, s a brigád rosszul fo­gott hozzá a munkához. Kilenc órakor kezdtek. Vontatottan, kel­letlenül csinálják Az eső most is a levegőben lóg. A partra van most nagy szükség! Valamit ten­ni kell Seres elvtárs ... — Elmegyek és­­ megnézem a brigádot — mondja fáradt han­gon, s mégis mosolyog a tit­kár és összerakja az íróasztalra szétszórt iratokat, újságokat, le­veleket. D­élelőtt el kell még intéz­­nie egy halaszthatatlan ügyet. Délután már a futókocsin ül. Nedves levegő csap az arcá­ba, s kihajtja belőle az irodai munkával járó fára­dtságot. Az ég alján oszladoznak a felhők. Időn­ként előbukkan a Nap, s a fel­ázott földet északi szél szárítja. — A „repülő”-brigádhoz me­gyünk? — Igen! Miért hívják „repülő­brigádnak”, a szénagyűjtőket? A fogatos szeme sarkában ap­ró szarkalábok jelennek meg. — Mert az egész gazdaságot bejárják. Minden széna felgyűj­tése órájuk vár. Hol itt, hol ott bukkannak fel. — Mi lehet a bajuk? — töp­reng a titkár. — Az, hogy nem tudják­ pon­tosan, mit keresnek! A titkár normakönyvet e­mel ki aktatáskájából és lapozgat. A döcögős úton nehezére esik a normakönyvből néhány számot átírni jegyzetfüzetébe. Felbuk­kan a „repülő”-brigád. Három­száz holdas lucernaföldön dolgo­zik. A munka szemlátomást lassú, öt óra felé jár az idő M­­ikor az emberek észreve­szik a titkárt, köréje se­reglenek Néhány percre leáll a munka. A géppel kaszálók, a rendsodrók, a fölszedők, a kaza­­lozók most a párttitkárt figyelik. Mit akarhat? A titkár a legégetőbb problé­mával kezdi. Megmondja mek­kora teljesítményért, mennyi bér jár. Az arcok megenyhülnek. A hangulat megváltozik. Aztán a fegyelemről beszél, amely nél­kül nem lehet eredményeket el­érni. Keveset beszél, de a kevés szó is sokat mond. A brigád „lélektani defektjére” ráilleszti a „gyógytapaszt”. Egy-két tréfás hasonlatot is használ, melynek hatására kitör a nevetés. öt óra Ilyenkor félbe szokták hagyni a munkát. Most tovább dolgozik a brigád. „Ráhúznak” még egy órát. Az egyik vonu­­­tós, aki bent hagyta az üzem­egységben a pótkocsit, mert nem akart már többet fordulni, most megindul vissza a kocsiért. A titkár is indul. Barátságosan integetnek utána. A fogatos ne­vetve fordul hátra. — Na ugye megmondtam ... Nem tudták mennyit lehet ke­resni. Az ősz hájjal övezett fejben már új gondolatok kergetik egy­mást. Új, nehezebb probléma megoldásán töri a titkár a fejét, amelynek estére pontot kell ten­ni a végére. H. T. A munka gondjairól A Tolnai Selyemfonógyár fő­mérnöke, Fadgyas elvtárs hí­vására vettem részt a selyemfo­nógyári műszakiak konferenciá­ján. A munkáról szólt az ismer­tetés, a munka gondjairól be­széltek a gyár üzemrészeinek ve­zetői. úgy kezdődött ez az értekez­let is, mint megannyi más gyár­ban, késéssel. Igaz, alig múlt el tíz óra néhány perccel, már együtt volt a gyár vezető gár­dája. Aki késett, az is futva ér­kezett, és itt a szokásos üdvöz­lés helyett számokkal fogadták. Kettő, öt, hét forintot jelent mindegyik szám. Ki hány percet késett, annyit fizetett a kollektí­va „pénztárába”, melyet majd év végén költenek el, közös va­csorán. (Egyébként ezt a mód­szert sokhelyütt érdemes lenne bevezetni.) Talán ez az első ta­nulság, mely a műszakiak kon­ferenciáján számomra szolgált. A másik, az ennél sokkal lé­nyegesebb: Az a lelkiismeretes­ség, hivatástudat, felelősségérzet, ami az egész tanácskozást végig kísérte. Éles vitát váltott ki például a hulladék-kísérletezés ügye. A gyárban több ezer kiló értékes, felhasználásra még alkalmas hul­ladék gyűlt össze, s a kísérletek olyan lassú ütemben folynak a felhasználás kiderítésére, hogy már megunták a gyáriak: elha­tározták, hogy ők is megkezdik, a néhány értékes elképzelést megvalósítani. A gyárban a korábbi években, amikor az évi nagyjavításra a fonodát leállították, az épület te­tőzetét egyszerre bontották le most úgy határozták, szakaszo­san javítják a tetőzetet, így jut idő arra, hogy a takarítással szin­te egy időben végezzenek a te­tőjavítással, ami végeredmény­ben csökkenti a javítási, állási időt. Az egyes üzemrészek vezetői, műszaki funkcionáriusok, dolgo­zók, mérnökök mondották el vé­leményüket a tervtel­jesítésről. Körülbelül így lehet összesíteni az elmondottakat: a tervet alig néhány tized százalékkal teljesí­tik túl, negyedéves viszonylat­ban. Jelentős fejlődést értek el a minőség emelésében, de javí­tani kell a szövöde munkáján, hogy az egész, gyári eredmény egyenletesen javuljon, a tervek naprakészen álljanak. És szóba került a munkáról ér­tekező konferencián számos olyan tényező is, mely a termelést akadályozza. Ilyenek például: Negyven új borda közül tizen­kettő selejtes volt, a negyven­ezer forint értékű orsó, tulajdon­képpen alig ér pár száz forin­tot, mert egy-két órás használat után el lehet dobni. A létszámgazdálkodás, a vilá­gítás, a festődének a mintakol­lekciója, mind egy kis apró gond, melyeket a konferencián oldot­tak meg. közmegelégedésre, a tervteljesítés érdekében A selyemfonógyári műszaki ve­zetők szaktudása közismert az iparban. Ezen a tanácskozáson még arról is meggyőződhettünk, hogy érzik felelősségük súlyát, tudják, mivel tartoznak, mit vár tőlük az állam, a nép. - P - TOLNA MEGYEI NEPOJSAO Diáktemetés Dunaföldváron Kétezer ember kísérte utolsó útjára Pálfi Gábort, a tragikus körülmények között elhunyt gim­náziumi tanulót Dunaföldváron. A temetést a KISZ rendezte. A koporsót egyenruhás kiszisták kísérték, s a szovjet komszomo­­lista zenekar gyászindulót ját­szott A sírnál Gazdag István, a Paksi Járási KISZ-bizottság tit­kára és Somogyi György, gim­náziumi tanár mondott búcsú­beszédet. 3 A paksi járásban az elmúlt héten taggyűléseket tartottak a pártalapszervezetek. A tsz párt­­szervezetekben első­sorban a nyári munkákkal, a növényápo­lás, valamint a munkafegyelem kérdésével foglalkoztak. A nagydorogi Új Barázda Tsz­­ben összevont taggyűlésen vitat­ták meg az MSZMP paksi járási végrehajtó bizottságának hatá­rozatát és az ebből adódó felada­tokat. A párttaggyűlésen részt vettek­ a gépállomás, a dohány­beváltó és a vasúti pártszervezet kommunistái is.• A gyönki járási pártbizottság kezdeményezésével hattagú bi­zottságot hoztak létre azzal a céllal, hogy az illetékes szakem­berek bevonásával öt olyan köz­ségben, ahol az utóbbi időkben állatelhullás volt, felülvizsgálják az állattenyésztés helyzetét. * Az elmúlt héten a gyönki já­rásban nyolc alapszervezet tar­tott vezetőségi, további tíz alap­szervezet pedig párttaggyűlést. Mind a vezetőségi, mind a tag­gyűléseken az időszerű kérdések­kel foglalkoztak. A fenti párt­­rendezvényeken részt vettek a járási pártbizottság politikai munkatársai és helyileg adtak segítséget a további munkához. * Az MSZMP dombóvári járási végrehajtó bizottság határozata alapján Duzs, Lápafő, Gyulaj és Csibrák községbe egy-egy hétre gyakorlati pártmunkára küldtek ki elvtársakat. Az elv­társak részt vettek különböző politikai és gazdasági megbeszé­léseken. Munkájuk pozitíven érezteti hatását az adott község életében.* Gyulajon a pártvezetőségi ülé­sen az Új Barázda Tsz negyed­éves, illetve féléves árutermelési terv teljesítéséről tanácskoztak. A tsz-elnök beszámolója után má­sodik napirendi pontként a szer­ződéskötésekről tárgyaltak.. Elha­tározták, hogy tanácskörzeten­ként kisgyűléseket tartanak a szerződéskötések szorgalmazá­sára.* Üzemi párttitkárok és gazda­sági vezetők számoltak be a dombóvári járási pártbizottság elmúlt heti értekezletén. A be­számoló értékelte az üzemek gazdasági eredményeit, de rámu­tatott a hibákra is, amelyek leg­többször a gazdasági vezetők bi­zonyos fokú kapkodásából és a tervszerűtlen munkából adódnak. Nyári szakmai gyakorlaton vesznek részt a dunaföldvári gimnazisták A dunaföldvári gimnázium po­litechnikai oktatáson részt vevő osztályainak tanulói a nyár fo­lyamán szakmai gyakorlaton vesznek részt. A kertészetet és méhészetet ta­nuló lány­csoport június 21-től, július 1-ig az Alkotmány Terme­lőszövetkezetben végez gyakor­lati munkát. A gyakorlaton 60 lány vesz részt. Az első és második osztályos fiúk a tanműhelyben és a me­zőgazdasági gépjavító műhely­ben dolgoznak egy hetet. A ke­reskedő szakmát tanulók pedig a helybeli üzletekben végeznek kéthetes gyakorlati munkát. A gyakorlaton részt vevő diá­kok ellátásáról az iskolai menza gondoskodik. Megyénk legjobb tánccsoportjainak, népi együtteseinek találkozója Pakson A Mátai Antal kulturális sereg­szemle keretében június 4-ére ad­tak találkozót egymásnak me­gyénk legkiválóbb tánccsoportjai, népi együttesei. A paksi Duna­­parton rendezik meg a kulturális seregszemle táncfesztiválját. A járási bemutatókon legjobban szerepelt népi táncosok kaptak meghívást a fesztiválra, amely nemcsak Paksnak lesz kiemel­kedő kulturális eseménye, hanem lehetőséget teremt arra, hogy is­mét felmérjük, milyen eredmé­nyeket ért el a népi táncmozga­lom. 46. Kachixia (senyvedés), nagyfokú lesoványodás, főleg a csillapítha­tatlan hasmenés következtében, hasvízkór, betegesen barna bőr. Máj- és vesezavarok, szürkehá­lyog, fehérvérűség. Annyi bizo­nyos máris, hogy a leukémiát (fehérvérűséget) indukált rádió­­aktivitás is előidézheti ... —­ Ez azt jelenti, — zárta le már a kórházbárab ajtajánál az okoskodást —, hogy én is bármi­kor befertőződhetem a másodla­gos sugárzás következtében ... Vagy hátha máris megtörtént? Mielőtt belépett volna az aj­tón, szíven ütötte egy hirtelen felötlő gondolat: — És hátha Glory is ...? Miene­no nem akarta tovább vinni ennek a kegyetlen lehető­ségnek a gondolatát. Vagy nehe­zítse még azzal is a vágyakozá­sát, hogy Gloryt ide várja vissza, éppen ide, ahol mindenkire egy­formán, egyenlő sors: a Nagy­szemű Halálúr Fája vár...? Hirtelen repülőgép zúgása töl­tötte meg a levegőt. Egészen ala­csonyan húzott el a sziget felett, aztán visszafordult, majd újra megjelent. Jó negyedórát körö­zött fölöttük. — Talán Glory üzenetét akarja ledobni? — fényesedett ki a re­ménység az orvosban, de amikor a vadászgép eltűnt a látóhatáron, keserű lemondással vette tudomá­sul, hogy bizony, ezúttal is csa­lódott. Uitaka­ti rezzentette fel a gon­dolataiból: — Gyere gyorsan Miene­no, a májbeteg az utolsókon van... Mire az ágyához értek, bekö­vetkezett az exitus. — Ez pedig másodlagos fertő­zés volt... —■ f­­ormolta maga elé az orvos, de a folytatást csak magában gondolta: — Lehet, hogy én is így vég­zem ...?* — Sajnos, tábornokom, többet nem tehetek ... vont vállat dr Stolze. Glory betegágya fölött álltak. A lány az ájulás óta még nem tért magához. — Mégis, mi lehet a baja és mit lehetne tenni? — Ideg dolog, ahogy én lá­tom ... Idegláz a legkorrostabb fajtából... Hosszú és bizonyta­lan kimenetelű eset... Egyetlen megoldás talán kínálkoznék, de ehhez a kiváltó okot is ismer­nünk kellene... — Mégpedig?... — idegeske­dett Cumberley. — Azt az okot kell megszün­tetni, ami kiváltotta ezt az álla­potot ... ! Cumberley homlokán mogyo­rónyi izzadáscseppek ütöttek ki Mi az igazi ok tulajdonképpen? (A VAKOK SZIGETE) Az, hogy nem engedte vissza a szigetre? Az talán, hogy Puttert megölték, vagy esetleg ... Stolze hangja kettévágta a ta­lálgatást: — Lenne szíves megmondani tábornok úr, miss Cumberley összeesése mikor következett be? Mi volt az utolsó mondat, vagy látvány, vagy egyéb valami, amit még — hogy így mondjam — normálisan fogadott? — Rossz nyomon van... Az én lányom nem olyan, hogy egy közönséges, buta kis majom meg­pillantására ideglázt kapjon ... Glory halkan nyöszörögni kez­dett és az ájulás állapotát gör­csös rángás váltotta fel. — Csináljon vele valamit Stol­ze, ha istent ismer... — könyör­­gött a tábornok, és kezdte halá­losan bánni, hogy szembeszegült Glory akaratával. Az orvos elő­szedte az injekciós­ tűit, amikor a halkan nyíló ajtó nyílásában megjelent Mabei: — Tábornok úr, szíveskedjék azonnal az Intézetbe fáradni. A President személyesen ... — Indulok máris ... — pattant a tábornok, és sapkáját fejébe csapva, csak az ajtóból szólt vis­­sza a meglepett doktornak: — Magára bízom a lányom... és a felelősséget is önre hárítom, ha baj lesz ... — Csirkefogó ... — nézett utá­na Stolze, és még ő is undort ér­zett, ami pedig nem csekélység egy ilyen koncentrációs és ha­láltáborokhoz edzett SS-legény részéről. Jó negyedóra múltán Glory felnyitotta szemét: — Megyek ... Holnap indu­lok ... Halk három szó, de Stolze úgy érezte, itt van a megoldás kulcsa Alig várta, hogy beszélhessen Cumberley-vel. A lányt most már meg lehet gyógyítani, és a tábor­nok ezzel az ő lekötelezettjévé válik. Akkor pedig ... Leült Glory ágya mellé és az újabb öntudatlanságba zuhant beteg mellett tervezgetni kezdte a jövőt. Nem ő rajta múlott, hogy a terveiből nem lett semmi. * A szigetről való hazatérésük ötödik hetében kelt fel Glory először. Nagyon-nagyon gyenge volt még, de szinte sürgette a saját gyógyulását. — Nem szabad elkésnem a szi­getről ... — ez zakatolt benne állandóan. Apja már régen bele­egyezett Glory kérésébe és a kór­házhajó átalakítását is meggyor­sították, csakhogy a lány gyó­gyulásának kedvezzenek. A hatodik hét végén a kórház­hajó parancsnoka — Peter Grey kapitány — jelentette Cumber­­leynek, hogy kifutásra kész. (Folytatjuk.)­ ­ Ján­ossy Zoltán : ikiti

Next