Tolna Megyei Népújság, 1962. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-08 / 56. szám
2002. március 8. Hárman a Kálvin tér 8-ból belátja azt is, hogy a tízéves nőmozgalmi múlt őt is többre kötelezi. A harmadik generáció, a család legfiatalabb hajtása, a 16 éves Erzsi, ő a nagymama és a szülője elbeszélései alapján ismeri a múltat. Gyermekkora, ifjúsága szép. Hétéves kora óta zenét tanul és a zenetanárok véleménye szerint komoly ígéret. Többször szerepelt a Szekszárdi Liszt Ferenc Állami Zeneiskola növendékhangversenyén, és oklevelet is kapott. Érettségi után a Zeneakadémiára készül. A családban már elkönyvelték, hogy Erzsiből zenetanár lesz, olyannyira, hogy a házépítés befejezése egyelőre háttérbe szorul. Erzsi az elmúlt évben zongorát kapott, hogy szabadidejében otthon is gyakorolhasson. A nagymama pedig a rokka pörgetése mellett a belső szoba felé figyel, zongorázó unokáját hallgatja. Néha még eszébe jut, hogy a zongora árán valamikor két-három hold földet lehetett volna venni. Erzsit az ilyen gordöfátok már artéra kavarják, szabad idejében állandóan gyakorol és olyan elmélyülten játszik, hogy mindenről megfeledkezik. A Kálvin téri kis parasztház környékén gyakran lehet hallani Chopin. Forradalmi etűdjét. p. m. Három nő egy családból. Hármójuk életkora ha összeadjuk, 132 évet tesz ki. Három generáció, a nagymama, a mama, és az unoka. A nagymama — a négytagú család legidősebb tagja — hetven éves. A múltról beszél. Szomorú emlékeket villant fel, nem is csoda. Két világháborút élt át, sok viszontagsággal és küzdelmekkel teli éveket. A parasztasszony sorsa a múltban nagyon nehéz volt. Férfimódra dolgoztunk, nyomta a hátunkat a permetezőgép, derekunk belefájdult a kaszálásba. Napszámba jártunk mosni, vasalni, kezünket felmarta a lúg, megfájdult a fejünk a vasalástól — mondja Kiss Ferencné. A nagymamának a múltból szomorú emlékei vannak, de a jelennek, a fiatalok boldogulásának nagyon örül. Nem is ok nélkül. A fiatalok szép új házat építenek, utcára néző, nagy tükörablakokkal, és Erzsi, a család legfiatalabb tagja zenét tanul és saját zongoráján gyakorol. A második generáció élete már másként alakult. Férje tsz-tag, bár még csak most barátkozik az új gazdálkodási formával. — Az első év nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, megfizettük a tanulópénzt. Rájöttünk arra, ha jobban dolgozunk, több lesz a közösségnek és nekünk is több jut majd a jövedelemből — mondja Klézli Lajosné, aki most már A MUNKA BECSÜLETE — Felejthetetlen élményben és nagy megtiszteltetésben volt részem március 3-án. Ez a nap, míg élek, felejthetetlen számomra. Nem gondoltam, hogy én, az egyszerű tsz-parasztasszony eljutok az Országházba, és főleg nem gondoltam arra, hogy kormánykitüntetést is kapok. Nagyon örülök az elismerésnek, de úgy látom, munkacsapatom tagjai is velem együtt örülnek — mondja Tancz Sándorné, a tengelici Petjei Tsz női munkacsapat vezetője. Tancz Sándorné a nemzetközi nőnap alkalmából megkapta a Munka érdemérem kitüntetést, és most úgy érzi, még többet kell tennie, pedig eddig is megtette a magáét. Munkacsapatába hatvan asszony tartozik, s valamennyien — még a nála idősebbek is — úgy hallgatnak szavára, mintha anyjuk lenne. Tanczné mindenkinek Erzsi nénije a tssben. A hét elején tavasziasra fordult az idő. Munkacsapatának tagjai ezekben a napokban egymás kezébe adják a Tancz porta kilincsét. Egyrészt azért, hogy kitüntetett munkacsapatvezetőjüknek gratulálhassanak, másrészt azért, hogy a munkakezdés iránt érdeklődjenek. A tsz-ben nagyra értékelik Tancz Sándorné munkáját. A tsz elnöke, Horváth István elvtárs úgy vélekedik, hogy sok ilyen asszonyra lenne szükség, mint Erzsi néni. A munkából mindennap kiveszi részét. 1961-ben 400 munkaegységet szerzett, de elismerést érdemlő az a társadalmi munka is, amit kevés kis szabadidejének feláldozásával, mint a tsz nőbizottságának titkára végez. Jó munkájának megvan a becsülete, ezért kapott Tancz Sándorné kitüntetést a nemzetközi nőnap alkalmából. *ryzik : Tízmillió tégla Nehéz munka egyenletessé tenni a különböző építőanyagok szállítását. Sajnos, az építőiparból még nem sikerült teljesen száműzni a szezon-jelleg-szemléletet. Igen gyakori az, hogy az építő vállalatok az év első szakában rendelik a felhasználásra kerülő anyagok többségét, és ez különleges feladatok elé állítja a termelő vállalatokat. Az 1961. évi leltározások idején kiderült, hogy a Tolna megyei téglagyárakban közel tízmillió tégla vár elszállításra. Ezek felhasználásáról, elszállításáról az építkezésekhez, nem történt időben intézkedés. Ennek következménye volt, hogy valamennyi téglagyárban le kellett állítani az égetést, a dolgozókat szabadságolni kellett, mert a kemencékből már nem tudták kihordani a téglát, helyhiány miatt. Ez az egyik nehézség, amit a gyárakban a tégla el nem szállítása okozott. A másik is súlyos, különösen a Keller-féle szárítófészerekkel rendelkező gyárakban, még napjainkban is annyi tégla van, hogy a két hét múlva kezdődő téglagyártási szezon kezdését ki kell tolni, mert a nyerstéglát nem tudják szárítani. Téglagyártó és építőipari probléma ez, éveken át tárgyalások tucatjai folytak már a tarthatatlan állapot megszüntetése érdekében, de a tárgyalásokat nem követte a határozott intézkedés. Pedig ideje volna rendet tenni e téren is a téglagyárak és építő vállalatok házatáján. Öt és © íven pár Az általánosítás mindig veszéllyel jár. Különösen akkor, ha a tervteljesítés hogyanját vizsgáljuk. Elmondunk egy példát erre. Egy javítással foglalkozó vállalat tervszámai a cipőjavításnál tíz százalékos emelkedést írnak elő, a bázisidőszakhoz viszonyítva. Az I-es vállalat ez ideig naponta ötven pár cipőt javított ki. A terv szerint napi ötvenöt párat kell kijavítania, de más területen „bedolgozta” magát, nincs új felvevő lehetőség. Tehát a tervemelés szoros, de nem annyira, hogy ne lehessen teljesíteni. A II-es vállalat ez ideig naponta öt pár cipőt javított, ott is a terv tíz százalékos növekedést ír elő, ez öt és fél pár cipő javítását teszi szükségessé. A II-es vállalat lényegesen könnyebb helyzetben van. Tervét könnyebben teljesíti, így ebből következik: jobb lesz tervteljesítési mutatója, prémiumot kap a vezetőség, és példának hozzák minden értekezleten, mert csak a számokat, pontosabban a százalékokat értékelik. S ez káros. Mind az I-es, mind a II-es vállalat számára. És ha ír*'''i.->nrl''1i"k, még a la’ sem jár jól. (Pálkovács) TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Lapzártakor érkezett. Helyenként kétméteres hótorlaszok keletkeztek • Mozgósítani kellett az összes hóakadály-elhárító eszközt — autóbuszok, tehergépkocsik a hófúvásban Tegnap ismét beköszöntött a tél. A néhány napos enyhe időt feledtette a tegnapi zord, hófúvásokkal immár negyedszer beköszöntő igazi tél. A rendkívül heves szélrohamok számos helyen hatalmas hóakadályokat képeztek. Tegnap húsz órakor érdeklődtünk a szekszárdi központi hóügyeleten, ahol arról tájékoztattak bennünket, hogy mozgósítani kellett az összes hóeltakarító eszközt. A közúti igazgatóság, az üzemi vállalat teljes apparátussal fogott a hóakadályok elhárításához. Az utak járhatóságáról, a hófúvásokról a következő jelentést kaptuk: A Paks—Nagydorog közötti út járhatatlan. Ugyancsak járhatatlan a Paks—Kölesd—Tengelic út nagy része. A miszlai bekötőúton a négyes kilométerkőnél kétméteres hóakadály van. Gyönk— Hőgyész között ugyancsak kétméternél magasabb a hóakadály. Varsád—Kistormás között az út járhatatlan, méteres hótorlaszok miatt. Zomba térségében egy CS —800-as lánctalpas gép autóbuszt szabadított ki a hóakadályból. Paradicsompuszta környékén az Állatforgalmi Vállalat tehergépkocsija árokba szaladt, mentésére azonnal nagyteljesítményű gépeket küldtek ki. Majos—Lengyel között autóbuszt mentettek a hóakadályból, Gyönk térségében, a miszlai úton egy autóbusz rekedt a hóban. Járhatatlan a Pincehely—Tamási út, és Tamási térségében a bekötőutak. Dombóvár térségéből nem kaptunk jelentést. Húsz órakor három CS—800-as gép, több traktor, lófogatú hóeke, több száz ember fáradozott az utak járhatóvá tételén. A munkát rendkívül megnehezíti a viharos erejű szél. Helyenként szinte percek alatt keletkezik méteresnél nagyobb hóakadály. A 6- os út járhatóvá tételére nagyteljesítményű hómarót indítottak el. Szálka térségében, mint képünkön is látható, lófogatú hóekével takarítják az utat. A hajnali órákban elsősorban azokat az utakat teszik majd járhatóvá, ahol munkásjáratos autóbuszok közlekednek. Az 57011-ES légiotista GU/I MIHÁLY — BKCZF, KAROT.V^^^^g| 75. Húsz óra múlva a hajó megérkezett Oránba. Az Alger utasait egy éjszakára a Depába szállásolták be. Gazsó azonnal asztalhoz ült és hosszú levelet írt Lisettenek... Megnyugtatta mindkettőjüket, bíztatta, bátorította őket... A borítékot természetesen a Hospital Micke Levybe címezte, nehogy Rosette véletlenül is megtudja az igazat... Kissé megkönnyebbült, amikor a levelet bedobta az iroda előtti postaládába. Másnap mind a 460-an elindultak Sidibel Abbes felé. Az újoncokat a CP 3, a betegeket pedig a CP 2 várta. Jobbfelé elvonultak az életerős fiatalok, akik még előtte voltak a kiképzésnek, az eseményeknek, balra pedig megtörtént betegen azok, akik már megjárták Távol-Keletet. Valamikor ők is olyan bizakodó frissek, életerősek voltak, mint a most érkezett újoncok... Azonban Vietnam és Madagaszkár ugyancsak elvette frisseségüket, életkedvüket... Gazsó — miután elhelyezked szálláshelyén — az udvarra sietett, ahol már sokan voltak, hiszen az ő csoportjuk érkezése előtt is laktak a CP 2-ben. Ismerősöket keresett. Élő" sok magyar volt a betegek között, de egyiket sem ismerte. Végül, az udvar végén egy magányos, szomorú tekintetű, ismerős fiúra lett figyelmes. De hiszen... Ez... Igen... Vörös Jóska... Együtt szervezték be őket Bécsben, együtt töltötték az első napokat a légióban... Akkor megfogadták: nem hagyják el egymást, barátok maradnak, így talán könnyebben viselik el sorsukat... Persze, már a kiképzésnél szétváltak útjaik... Végignézte Vöröst... A hajdani erős legény meggörnyedt, arca csupa csont és bőr... Teste megsárgult... Meghatottan lépett melléje. — Jóska — szólította meg halkan. Vörös feléje fordította tekintetét, pillantig emlékezetében kutatott, azután örömmel felkiáltott: — Miska!... Gazsó Miska!... — Aztán elkomorodott. — Lám, itt le!l találkoznunk a CP 2-ben... Látom, megjártad Távol-Keletet. — Igen — mondotta halkan a másik — megjártam a menyországot, és a poklot is... Most, mint idegbeteget tartanak nyilván. És te?... — Egy förtelmes betegséget szedtem össze... Azt hiszem, mígt élek, nem tudok belőle kilábalni. Hamarosan leszerelési bizottság elé kerülök.... — Jóska... drága barátom. . iTVSTPl, b9SzálcrG?!?ÜPlv... — A szomorú, de mégis viszontlátás örömére igyunk egy pohár bort a kantinban... S a kis asztal mellett elmondták egymásnak az utóbbi hónapok történetét, elválásuktól egészen aznapig... Nem túlozva, nem kiszínezve, ahogy általában szokás... A meztelen és kíméletlen valóságot ismertették egymással, azt, amely annyi fiatalt tett tönkre... Késő este volt, mire nyugovóra tértek... Másnap ébresztőkor, a CP 2 lakói nem keltek fel, hiszen a betegeknek nem kellett a sorakozón részt venniök. Később azonban, úgy nyolc óra tájban mégis sorakoztatták őket. Külön állították azokat, akik orvoshoz mennek, külön, akiknek az irodában van elintézni valójuk, a többieket pedig valamilyen munkára osztották be. Tíz embert a konyhára vittek, másik tizet az udvar rendbehozásához. Ezután harminc embert választottak ki az ottmaradottak közül, ezek között volt Gazsó és Vörös is. A harminc légiós sorba állt, Gazsó az egység végére került. Induláskor egy lépéssel lemaradt, mert nem hallotta jól a vezényszót. Erre a közelben lévő őrmester megfogta hátán az inget és egy nagyot lódított rajta. Gazsónak arcába szökött a vér. Hirtelen megfordult és teljes erővel szájonvágta az altisztet, úgy, hogy az végigvágódott a főidőn... Utána feléje lépett, hogy beletapos a gyomrába. Az őrmester nehezen felállt és Gazsóra akart rohanni, de Vörös közéjük állt. (Folytatás a 4. oldalon)