Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-01 / 204. szám

XIII. évfolyam, 204. szám. Magyar államférfiak üdvözlő távirata a Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepére Dobi István, a Magyar Nép­­elvtársnak, a Vietnami Dolgozók Köztársaság Elnöki Tanácsának Pártja Központi Bizottsága elnö­­elnöke és Kádár János, a Ma­­kének, a Vietnami Demokratikus gyár Szocialista Munkáspárt Köztársaság elnökének, Pham Központi Bizottságának első itt- van Dong elvtársnak, a Vietnami kára, a magyar forradalmi mun- Demokratikus Köztársaság mi­­kás—paraszt kormány elnöke a nisztertanácsa elnökének, • Vietnami Demokratikus Köztár- Péter János külügyminiszter sajág nemzeti ünnepe alkalma- Xuan Thuay-nak, a Vietnami bős a Magyar Szocialista Mun- Demokratikus Köztársaság Kul­­káspárt Központi Bizottsága, a ügyminiszterének küldött üdvözlő Magyar Népköztársaság Elnöki táviratot az évforduló alkalma- Tanácsa, a magyar forradalmi kilt. A SZOT elnöksége ugyan­­munkás-paraszt kormány az csak táviratban üdvözölte a siet­­egész magyar nép és a maguk . . . , „ nevében távirati üdvözletét, jó- narru Szakszervezetek Központi kívánságait küldte Ho Si Minh Tanácsának elnökségét. A Legfelső Tanács külügyi bizottsága jóváhagyta az atomcsend-egyezményt Moszkva (TASZSZ): A Szov- légköri, magaslégköri és vízalat­­t etunió Legfelső Tanácsa Szövet­­ti atomfegyver-kísérletek eltiltá­ségi Tanácsának és Nemzetiségi­járól szóló szerződést és elható­ Tanácsának külügyi bizottságai hozták, hogy azt a Szovjetunió együttes ülésén másfél órás vita Legfelső Tanácsa Elnöksége elé után egyhangúlag jóváhagyták a terjesztik ratifikálásra, Gromiko kül­ügy­miniszter felszólalása Moszkva (TASZSZ): A Szovjet- A Gromiko után unió Legfelső Tanácsa Szövetségi képviselők valamennyien a szer Tanácsának és Nemzetiségi Tű­­ződés ratifikálása mellett foglal­­nácsának külügyi bizottságai­nak állást. Petrovszkij akadémi­­együttes ülésükön az atomi­kus javaslatára a két bizottság fegyverkísérletek részleges elül- tagjai egyhangú határozatot hoz­­tásáról kötött moszkvai szerző­ tak, amelyben javasoltak a Szev­­dcs ratifikálása mellett foglaltak jétunió Legfelső Tanácsa e­nök­­állást cégének a szerződés ratifikála­ A másfél órás vita során a sat. képviselők egyhangúlag megálla­pították, hogy a szerződés az első, rendkívül fontos lépés a nemzetközi feszültségenyhítés és leszerelés útján. Andrej Gromiko külügyminisz­ter a bizottságok tagjai előtt rá­mutatott arra, hogy­­ a moszkvai szerződést világszerte pozitívan ítélik meg. Helyesen értékelik a szerződés emberbaráti vonatko­zásait és politikai jelentőségét is. Gromiko közölte, hogy eddig a Föld országainak több mint két­harmada írta alá a szerződést. A nagyhatalmak közül csupán a Kínai Népköztársaság és Fran­ciaország nem írta alá a szer­ződést. Gromiko hangoztatta, hogy a kínai vezetők nem akarnak szá­molni a tényekkel és a logiká­val. „Kötelességünknek tartjuk, hogy a közlemény előtt továbbra is rávilágítsunk a valóságos hely­zetre és rámutassunk a Kínai Népköztársaság vezetőinek mély­ségesen hibás álláspontjára”. • „Úgy vélem — folytatta­­ Gro­miko —, a két bizottság tagjai egyetértenek abban, hogy az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány igen helyesen járt el, amikor előterjesztette ja­vaslatát a szerződés megköté­sére. A szerződés ratifikálása a Legfelső Tanács elnökségének részéről nagy jelentőségű lesz a szovjet külpolitika, a béke és a békés együttélés politikája szem­­pontjából^ (5—6. o.) Négyszemközt az orvossal ARA: 70 FILLÉR Vasárnap, 1903. szeptember 1. Hruscsov és Tito mondott beszédet a velenjei nagygyűlésen Belgrád­ (MTI). Pénteken dél­után a szlovéniai bányavárosban, Velenjében nagygyűlés zajlott le, amelyen Nyikita Szergejevics Tito , Hruscsov és Joszip Broz Tito be­szédet mondott. Elsőnek a nagy­gyűlés­­ résztvevőinek nagy tapsa kíséretében Tito elnök lépett mikrofon elé. A szocialista országok egész háború utáni fejlődésükben szem­ben találták magukat kölcsönös viszonyuk és soraik marxista— leninista elvek alapján történő rendezésének problémájával. Ez nem könnyű dolog, és most sem megy könnyen — folytatta Tito. — Harcolunk minden olyan kí­sérlet ellen, hogy a forradalmi nemzetközi munkásmozgalmat, le­térítsék’ a marxizm­us—leniniz­­mus útjáról’, s az­ álforradalmi­ság, a rasszizmus, az anarchia útjára taszítsák. Örülök neki, hogy itt is, mint mindenütt hazánkban, ahol Hrus­csov elvtárs megfordult, a’ leg­közvetlenebb módon mutatjátok testvéri érzéseiteket a szovjet nép és személyesen Hruscsov elvtárs iránt ”— mondotta a jugoszláv elnök. — Nekünk Jugoszláviá­ban a háború után sok nehézsé­get kellett leküzdenünk és sok problémát kellett megoldanunk. Utunkat körülményeink határoz­ták meg. 1956-ban a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége és a Szovjetunió Kommunista Pártja viszonyáról Moszkvában aláírt nyilatkozat hangsúlyozta azt a lenini álláspontot, hogy „a szoci­alista fejlődés útjai különböző országokban és különböző felté­telek között különbözőek, és a szocializmus fejlődésének forma­­gazdagsága hozzájárul erősödésé­hez”. Ezzel a kérdéssel kapcso­latban Hruscsov elvtárs spliti be­szédében hangsúlyozta eme állás­pont helyességét. Jóleső érzés számomra, hogy ebben a kérdés­ben álláspontjaink teljesen azo­nosak. Tito elnök így folytatta: Ami­kor a Szovjetunióban jártunk, alkalmunk volt meggyőződni ar­ról, hogy az utóbbi évtized alatt rendkívül nagy fejlődést értek el az építés, az ipar, a mezőgaz­daság, a kultúra, a tudomány és a technika minden területén, nagyszerű sikerek születtek a világűr meghódításában, a társa­dalmi viszonyok terén. Ez a szovjet párt és állam­vezetés és személyesen Hrus­csov elvtárs lenini politiká­jának az eredménye. Mindez lehetővé teszi, hogy el­érjék a kommunizmus építésének céljait, amelyeket az SZKP XXII. kongresszusán a párt program­­jába iktatott. Mi most dolgozunk Jugoszlávia fejlődése új távlati tervének ös­­ 197­0-ig sz­állításán. A­z 1964-től terjedő új hétéves terv kidolgo­zásánál abból indulunk ki, hogy a szocialista Jugoszlávia gaz­daságpolitikájának lényege a gondoskodás az emberről, a gondoskodás dolgozóink élet- és munkakörülményeinek ál­landó javításáról. — Örömmel állapíthatom meg, hogy álláspontunk a lényeges nem­zetközi kérdésekben azonos — folytatta Tito elnök. — Tel­jesen egyetértünk azzal, hogy napjainkban a kommunisták, és általában a haladó emberek, kü­lönösen az államférfiak számára nincs fontosabb feladat, mint a háború megakadályozása, a vi­lágbéke megszilárdítása, és a né­pek közötti együttműködés erő­sítése. A különféle politikai kalando­rok és az építő jellegű nemzet­közi együttműködés ellenségei gyakran kiforgatják ezeket a né­zeteket, s úgy akarják feltüntet­ni a Szovjetunió és Jugoszlávia, valamint a világ többi haladó erejének együttműködését, mint­ valamiféle „kapitulációt a kapi­talizmus előtt” a „forradalmi harc feladását” és így tovább. A világ azonban nem fog ezekkel, haladni és nem is haladhat ve­lük, mert kalandor elképzeléseik elfogadhatatlanok a nemzetközi munkásmozgalom számára, a vi­lág népei számára amelyek, tud­ják, hogy mi a béke és mi a háború; el tudják dönteni, hogy mi a forradalom és általában a haladó, és mi nem az, amelyek a sokoldalú fejlődés feltételeit akar­ják biztosítani és hisznek a szo­cializmus erejében. Hruscsov el­vtá­rasai alkalmunk volt ezúttal is­­ részletesen meg­tárgyalni országaink kapcsolatait továbbfejlődésének konkrét kér­déseit — mondotta ezt követően Tito. — Ezek a kapcsolatok már eddig is jelentősen fejlőd­tek­. (Folytatás a 3. oldalon) Álláspontunk a lényeges nemzetközi kérdésekben azonos — Jóleső érzés számomra, hogy előttetek, Velenje bányá­szai, dolgozói előtt üdvözölhetem azt az embert, aki a bányászok soraiból emelkedett föl a nagy Szovjetunió, az első szocialista ország élére, kedves barátunkat, Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtársat — mondotta bevezető­ben Tito. - A szocializmus napjaink döntő erejévé vált. — folytatta. — Ezzel együtt növekszik a szo­cialista országok és minden szo­cialista és haladó erő felelőssége a világban. A szocialista rendszer fölényét a kapitalizmus felett csakis anyagi eredményekkel, a dolgozó tömegek életszínvonalá­nak állandó emelésével lehet be­­bizonyítani, nem pedig mesékkel és forradalmi szólamokkal. Ezért mi teljesen egyetértünk a szov­­­­­jet elvtársakkal, Hruscsov elv­felszólaló­­ társsal, akik teljesen indokoltan hangsúlyozzák, hogy a szocialista országok számá­ra most a leglényegesebb az, hogy fejlesszék gazdasági ere­jüket, megszervezzék a kor­szerű termelést, olyan szintre emeljék a dolgozók életszín­vonalát, amilyent a kapitaliz­mus nem ismer. „Az évszázad tüntetése“ Washington: Az augusztus 28-i washingtoni hatalmas megmozdulás, amely a négerek politikai és gazdasági egyenjogúságáért szállt síkra. A képen: A hatalmas tömeg egy része.­­JÍételefoto ( MTI Külföldi Képszolgálat) 1 Y

Next