Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-05 / 208. szám
Falusi vasárnap Hőgyész — 3400 lakosú község a tamási járásban — A megyeszékhelytől 30 kilométerre Reggel fél kilenckor érkezünk. A dombok ölében mélyen, háborítatlanul alszik a falu. Ember sehol, behúzott redőnyök, vasárnapi méltóságteljes lustaság és csend. Egyetlen nyitva levő üzlet a falu közepén a cukrászda. — Nem nagyon kívánkoznak el az emberek otthonról. Aki víkenddel tölti a napot, az már hajnalban elindult. Mások a házukat építik, ők a koránkelők — magyarázza a presszósnő. Mayer János, a hőgyészi kultúrház igazgatója: — Mit lehet itt csinálni vasárnap? Kettőtől klubdélutánt tartunk a fiataloknak, este nyolckor ifjúsági bál kezdődik. Mások — az idősebbek — moziba mennek, vagy meccsre. Sok a tévé is a községben. Hirtelen öt, tíz, talán még több ember tódul a presszóba, — vége a nagymisének. — így telnek a vasárnap délelőttjeim. Elmegyek a nagymisére, utána beülök egy kávéra — mondja az általános iskola nyugalmazott igazgatója. Ahogy a nevelőotthon felé sétálunk, innen is, onnan is kopácsolás, talicska zörgés hallatszik. — Épülnek a pedagóguslakások — közli a kultúrház igazgatója. A kocsmához érünk, tele emberekkel. Sűrű cigarettafüst, semmibe meredő, kifejezéstelen tekintetek tapadnak ránk. „Édesanyám kössön keddet__” — énekli egy artikulátlan férfi hang. Tíz óra. * A nevelőotthon lányai a klubteremben vannak. Illések, majd a River Sing együttes megszokott bőm,bölcse igazít útba bennünket. Cs. Rozália levelet ír. Titokzatosan mosolyog: — Egy barátomnak. — Délelőtt a konyhán segítek, délután tévé, este bál — summázza a vasárnapi programot A. Éva, Éva és Györgyi testvérek. Közös terveik vannak, s mint Inotai Zoltánné nevelő mondja, csendes, szolid kislányok. — Bár minden gyerekünk ilyen lenne...» Délután benépesedik a falu főutcája. Hatalmas plakátokon, öles betűkkel hirdetik, hogy a „Verseny a javából" című filmet vetítik a moziban. Megtelik a nézőtér. A kultúrház ifjúsági klubjában magnót szerel két farmeres fiatalember. A lányok folyóiratokat olvasnak, összesúgnak, nevetgélnek. Benézünk a kocsmába, most is ott találjuk a legtöbb embert. Többen vannak, mint a moziban és a kultúrotthonban összesen. Vadonatúj, tiszta, virágokkal díszejlett családi házba kopogunk be. Tévét néz a család, az Orion űrhajó fantasztikus kalandjait. — Ez a kedvenc szórakozónk. Mindent szívesen néznie, kell, hogy tájékozott legyen az ember, — így a háziasszony. Az egyik falat teljesen beborító könyvespolcon klasszikus és modern költők, írók művei. Mellettük képzőművészeti albumok, mezőgazdasági szakkönyveik. — Egy állattenyésztő könyvtára — mosolyog a házigazda. — Most mit olvas? — Sós György: Három kívánság című kötetét. Nemrég jelent meg, nagyon érdekes. * Késő délután búcsúzunk Hőgyésztől. Lassan újból elcsendesedik a falu. Itt-ott kiszűrődik az ablakokon a képernyő kékesszürke fénye. Messzebbről monoton kopácsolás hallatszik: épül a ház. Nyolckor kezdődik az ifjúsági bál. Hangol már a szekszárdi Szinkron zenekar. Vasárnap van. Pihennek, szórakoznak az emberek. Kiki igénye szerint. RADIOS ACNES Fotó: KOMÁROMI ZOLTÁN FŰTŐT, SEGÉDMUNKÁST, KONYHAI BEOSZTOTTAT FELVESZÜNK. Jelentkezés: TOLNA MEGYEI NÉPBOLT VÁLLALAT, Szekszárd, Garay tér 8. (59) Népújság 1970. szeptember 5. A KAIAMfcOI Súlyos baleset történt június 16-án hajnalban a 6. számú fő közlekedési úton. Marosvölgyi János pécsi gépkocsivezető pótkocsit vontató teherautóval elütötte Tumpek Ferenc paksi kerékpárost. Tumpek lépszakadást, vesezúzódást szenvedett; az igazságügyi orvosi szakvélemény szerint gyógyulása hatvan napot vesz igénybe. Marosvölgyi messziről, a Szolnok megyei Szajolból indult. Paks határában autó jött az övével szembe, előtte — az útpadkán — Tumpek Ferenc kerékpározott. A teherautó vezetője a szilárd burkolat szélén tartotta az irányt, a kerékpáros előzését megkezdte, de hangjelzést nem adott. Balszerencsés véletlen, hogy a kerékpáros éppen ekkor próbált felkanyarodni a betonra, mivel idegesítette, hogy a permetezéshez magával vitt felszerelés zörög. A következő pillanatban már bekövetkezett a szerencsétlenség. A teherautó vezetője egy személygépkocsi vezetőjét kérte meg, hogy a balesetről értesítse a mentőket és a rendőrséget. A szekszárdi járásbíróság foglalkozás körében elkövetett, súlyos testi sértést okozó gondatlan veszélyeztetés bűntette miatt Marosvölgyi Jánost öthónapi, háromévi próbaidőre feltételesen felfüggesztett szabadságvesztésre és ezer forint pénz-mellékbüntetésre ítélte. A bíróság a váddal egyezően állapította meg, hogy a teherautó vezetője megszegte a KRESZ 30. § (1) bekezdésének d.) .pontját. Idézzük az (1) bekezdést: „Előzni a biztonságos közlekedésre vonatkozó szabályok megtartása mellett és csak abban az esetben szabad, ha: a) az előzni szándékozó vezető szabad kilátása biztosítva van; b) az előzés a közlekedés más résztvevőit, elsősorban a szembejövő forgalmat nem akadályozza; c) a vezető visszapillantó tükörből vagy egyéb módon meggyőződött arról, hogy járművének előzésébe nem kezdett bele más jármű; d) az előzésre — a sebességet is figyelembe véve — elegendő hely és oldaltávolság áll rendelkezésre; e) a vezető az előzés befejezése után járművével a folyamatos forgalomba haladéktalanul vissza tud térni oly módon, hogy ezáltal sem a megelőzött járművet, sem a közlekedés más résztvevőit a közlekedésben nem akadályozza. Az előzésnek, — mint olvasható —, öt előfeltétele van. E sorok írója minap, egy rendőrségi ellenőrzés lehetőségével élve, megszámolta, hogyan is állnak a gépjárművezetők ennek az öt előfeltételnek ismeretével. Huszonöt különböző korú és különféle gépjárművet vezető emberből mindössze hat tudta az előfeltételeket hosszas töprengés nélkül felsorolni. Rettenetesen kevés! Ugyan mi módon alkalmazzák a többiek a forgalom dinamikájában ezeket a valóban létfontosságú előírásokat, ha elmondani is alig tudják?! A járásbíróság ítélete felhívja a figyelmet az oldaltávolság fogalmának helyes értelmezésére. Eszerint — köznyelven szólva — „elhúzni” más jármű mellett nem szabad; a teherautó vezetőjének sem lett volna szabad megfeledkeznie arról, hogy az úttest menetirány szerinti jobb oldalán egyméteres sáv a kerékpárosoké. Sajnos, ezt Marosvölgyi annak ellenére figyelmen kívül hagyta, hogy egy esztendő híján két évtizede rendelkezik állásvállalásra jogosító gépjárművezetői engedéllyel. Veszprém megye nagyjelentőségű beruházása a 150 millió forint költséggel felépült új téglagyár Bakonyszentlász bin, ahol ezekben a napokban kezdik a próbaüzemelést. A legmodernebb technológiával felszerelt üzemóriásban automatikus gépsorokon, emberi kéz érintése nélkül évente 60 millió darab tégla készül. Képünkön: az égetőkemencék tetején ellenőrzik a ventillátorokat. (MTI fotó : Jászai Csaba felv. — K3)