Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-05 / 208. szám

Falusi vasárnap Hőgyész — 3400 lakosú község a tamási járásban — A megyeszékhelytől 30 kilométerre Reggel fél kilenckor érke­zünk. A dombok ölében mé­lyen, háborítatlanul alszik a falu. Ember sehol, behúzott redőnyök, vasárnapi méltóság­­teljes lustaság és csend. Egyetlen nyitva levő üzlet a falu közepén a cukrászda. — Nem nagyon kívánkoz­nak el az emberek otthonról. Aki víkenddel tölti a napot, az már hajnalban elindult. Má­sok a házukat építik, ők a koránkelők — magyarázza a presszósnő. Mayer János, a hőgyészi kultúrház igazgatója: — Mit lehet itt csinálni va­sárnap? Kettőtől klubdélutánt tartunk a fiataloknak, este nyolckor ifjúsági bál kezdő­dik. Mások — az idősebbek — moziba mennek, vagy meccs­re. Sok a tévé is a községben. Hirtelen öt, tíz, talán még több ember tódul a presszó­ba, — vége a nagymisének. — így telnek a vasárnap délelőttjeim. Elmegyek a nagy­misére, utána beülök egy ká­véra — mondja az általános iskola nyugalmazott igazgató­ja. Ahogy a nevelőotthon felé sétálunk, innen is, onnan is kopácsolás, talicska zörgés hal­latszik. — Épülnek a pedagógus­lakások — közli a kultúrház igazgatója. A kocsmához érünk, tele emberekkel. Sűrű cigaretta­­füst, semmibe meredő, kife­jezéstelen tekintetek tapadnak ránk. „Édesanyám kössön ked­det__” — énekli egy artiku­látlan férfi hang. Tíz óra. * A nevelőotthon lányai a klubteremben vannak. Illések, majd a River Sing együttes megszokott bőm,bölcse igazít útba bennünket. Cs. Rozália levelet ír. Titokzatosan moso­lyog: — Egy barátomnak. — Délelőtt a konyhán se­gítek, délután tévé, este bál — summázza a vasárnapi programot A. Éva, Éva és Györgyi testvérek. Közös terveik vannak, s mint Inotai Zoltánné nevelő mond­ja, csendes, szolid kislányok. — Bár minden gyerekünk ilyen lenne...» Délután benépesedik a falu főutcája. Hatalmas plakáto­kon, öles betűkkel hirdetik, hogy a „Verseny a javából" című filmet vetítik a mozi­ban. Megtelik a nézőtér. A kul­túrház ifjúsági klubjában magnót szerel k­ét farmeres fiatalember. A lányok folyó­iratokat olvasnak, összesúg­nak, nevetgélnek. Benézünk a kocsmába, most is ott találjuk a legtöbb em­bert. Többen vannak, mint a moziban és a kul­tú­rotthon­ban összesen. Vadonatúj, tiszta, virágokkal díszejlett családi házba ko­pogunk be. Tévét néz a csa­lád, az Orion űrhajó fantaszti­kus kalandjait. — Ez a kedvenc szórakozó­­nk. Mindent szívesen né­znie, kell, hogy tájékozott le­gyen az ember, — így a házi­asszony. Az egyik fa­lat teljesen be­borító könyvespolcon klasszi­­kus és modern költők, írók művei. Mellettük képzőművé­szeti albumok, mezőgazdasági szakkönyveik. — Egy állattenyésztő könyv­tára — mosolyog a házigazda. — Most mit olvas? — Sós György: Három kí­vánság című kötetét. Nemrég jelent meg, nagyon érdekes. * Késő délután búcsúzunk Hőgyésztől. Lassan újból elcsendesedik a falu. Itt-ott kiszűrődik az ablakokon a képernyő kékes­­szürke fénye. Messzebbről monoton kopácsolás hallatszik: épül a ház. Nyolckor kezdődik az ifjú­sági bál. Hangol már a szek­szárdi Szinkron zenekar. Vasárnap van. Pihennek, szórakoznak az emberek. Ki­ki igénye szerint. RADIOS ACNES Fotó: KOMÁROMI ZOLTÁN FŰTŐT, SEGÉDMUNKÁST, KONYHAI BEOSZTOTTAT FELVESZÜNK. Jelentkezés: TOLNA MEGYEI NÉPBOLT VÁLLALAT, Szekszárd, Garay tér 8. (59) Népújság 1970. szeptember 5. A KAIAMfcOI Súlyos baleset történt június 16-án hajnalban a 6. szá­mú fő közlekedési úton. Marosvölgyi János pécsi gépkocsi­­vezető pótkocsit vontató teherautóval elütötte Tumpek Fe­renc paksi kerékpárost. Tumpek lépszakadást, vesezúzódást szenvedett; az igazságügyi orvosi szakvélemény szerint gyó­gyulása hatvan napot vesz igénybe. Marosvölgyi messziről, a Szolnok megyei Szajolból in­dult. Paks határában autó jött az­ övével szembe, előtte — az útpadkán — Tumpek Fe­renc kerékpározott. A teher­autó vezetője a szilárd bur­kolat szélén tartotta az irányt, a kerékpáros előzését meg­kezdte, de hangjelzést nem adott. Balszerencsés véletlen, hogy a kerékpáros éppen ek­kor próbált felkanyarodni a betonra, mivel idegesítette, hogy a permetezéshez magá­val vitt felszerelés zörög. A következő pillanatban már be­következett a szerencsétlen­ség. A teherautó vezetője egy személygépkocsi vezetőjét kér­te meg, hogy a balesetről ér­tesítse a mentőket és a rend­őrséget. A szekszárdi járásbíróság foglalkozás körében elköve­tett, súlyos testi sértést okozó gondatlan veszélyeztetés bűn­tette miatt Marosvölgyi Já­nost öthónapi, háromévi pró­baidőre feltételesen felfüggesz­tett szabadságvesztésre és ezer forint pénz-mellékbüntetésre ítélte. A bíróság a váddal egyezően állapította meg, hogy a teherautó vezetője meg­szegte a KRESZ 30. § (1) be­kezdésének d.) .pontját. Idéz­zük az (1) bekezdést: „Előzni a biztonságos köz­lekedésre vonatkozó szabályok megtartása mellett és csak abban az esetben szabad, ha: a) az előzni szándékozó ve­zető szabad kilátása biztosít­va van; b) az előzés a közlekedés más résztvevőit, elsősorban a szembejövő forgalmat nem akadályozza; c) a vezető visszapillantó tükörből vagy egyéb módon meggyőződött arról, hogy jár­művének előzésébe nem kez­dett bele más jármű; d) az előzésre — a sebes­séget is figyelembe véve — elegendő hely és oldaltávol­ság áll rendelkezésre; e) a vezető az előzés be­fejezése után járművével a folyamatos forgalomba hala­déktalanul vissza tud térni oly módon, hogy ezáltal sem a megelőzött járművet, sem a közlekedés más résztvevőit a közlekedésben nem akadá­lyozza. Az előzésnek, — mint ol­vasható —, öt előfeltétele van. E sorok írója minap, egy rendőrségi ellenőrzés lehető­ségével élve, megszámolta, ho­gyan is állnak a gépjármű­­vezetők ennek az öt előfelté­telnek ismeretével. Huszonöt különböző korú és különféle gépjárművet vezető emberből mindössze hat tudta az elő­feltételeket hosszas töprengés nélkül felsorolni. Rettenetesen kevés! Ugyan mi módon al­kalmazzák a többiek a forga­lom dinamikájában ezeket a valóban létfontosságú előírá­sokat, ha elmondani is alig tudják?! A járásbíróság ítélete fel­hívja a figyelmet az oldal­távolság fogalmának helyes értelmezésére. Eszerint — köz­nyelven szólva — „elhúzni” más jármű mellett nem sza­bad; a teherautó vezetőjének sem lett volna szabad meg­feledkeznie arról, hogy az út­test menetirány szerinti jobb oldalán egyméteres sáv a ke­rékpárosoké. Sajnos, ezt Ma­rosvölgyi annak ellenére fi­­gyelmen kívül hagyta, hogy egy esztendő híján két évti­­­zede rendelkezik állásvállalás­ra jogosító gépjárművezetői engedéllyel. Veszprém megye nagyjelentőségű beruházása a 150 millió forint költséggel felépült új téglagyár Bakony­szentl­ász bin, ahol ezekben a napokban kezdik a próbaüzemelést. A legmodernebb technológiával felszerelt üzemóriásban automatikus gépsorokon, emberi kéz érintése nélkül évente 60 millió darab tégla készül. Képünkön: az égetőkemencék tetején ellenőrzik a ventillátorokat. (MTI fotó : Jászai Csaba felv. — K3)

Next